Még az előző városvezetés idejében került ki a képen látható tojás. Bizonyos értelemben, rendben is van, hiszen tudomásul kell venni, hogy az itt élők közül nem mindenki keresztény. Sokan vannak a megkereszteltek közül olyanok is, akik csecsemőként kapták meg a keresztség szentségét vagy sákramentumát, vagyis a befogadó egyház megelőlegezte azt, hogy a gyermek keresztény értékrend szerint, vallásosan lesz nevelve. Felnőttként aztán eltávolodott az keresztény/keresztyén közösségétől, netán hitehagyottá vált. Természetes, hogy számukra a Feltámadás, a megváltás semmit nem mond. Őket lelkileg nem érint meg az a történet, amelyről a keresztények megemlékeznek, és amelyet ünnepelnek. Számukra marad a tojás és a nyúl. Írhatom azt is, hogy ők a tojás kihelyezésével megkapták a jelképüket. Ugyanakkor a hívő keresztények/keresztyének ezt nem mondhatják el. Sok éve volt egy párt, akik évekig felállítottak egy keresztet a Széchenyi tér Észak-keleti sarkába, de egy idő után leszoktak róla.
Úgy gondoljuk, a város keresztény/keresztyén múltjára való emlékezésként az említett helyen egy feltámadási emléket kellene állítani, hasonlót, mint a karácsonyi Betlehem. Továbbgondolásra javasoljuk, hogy egy barlangformát alakítsanak ki, egy rögzített, elhengerített „kővel”, a barlangon pedig felirattal: „Feltámadtam és újra veled vagyok!” A városunk egyházmegyei központ, püspöki székhely, ezért helyénvalónak tartjuk, hogy ez, ezen a nagy ünnepen külsőségében is megnyilvánuljon. Nem lenne helyénvaló a keresztényeket/keresztyéneket a templomba beszorítani, mondván, a vallás a templomba való. Továbbá, maguknak a keresztényeknek is kell, hogy legyen egy olyan igényük, hogy hitük lényegi mondanivalója megjelenjen a város nyilvánossága előtt, ahogy a tojás a város ateista és pogány lakósai előtt!Alapítók
