Váczi Márk: Szendereg a robogás

 

Az utóbbi hetekben bejárta az internetet a hír: véget ért a Ferencesek utcáján elhelyezett villamoskocsi története. Aztán nemrég kiderült, hogy van még remény, hiszen a kocsi a Balokány ligetben kap új helyet. Emiatt többen méltatlankodtak, mondván: a helyszín méltatlan, sokkal kevésbé látogatott, mint a belváros, és ezzel tulajdonképpen itt a vége, fuss el véle.
Nos, én úgy gondolom, nyomon követve a liget és a környék fejlődését, az új helyen is sokan fogják látogatni a kocsit. Már csak azért is, mert a villamos mintegy négy és fél évtizeden keresztül Pécs közlekedésének meghatározó eszköze volt. Ennek apropóján, nem részletekbe menően, nagy vonalakban érdemes felvázolni a pécsi villamos történetét. Ezt már annyian annyi helyen és annyiféleképpen megírták, hogy a bőség zavarában az ember azt sem tudja, hova nyúljon először. Adná magát a lehetőség, felhasználhatnám a Pécs és Térsége Közlekedéséért Egyesület honlapján olvasható anyagot – amit ezúton is jó szívvel ajánlok mindenkinek –, most mégsem ezt teszem. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MANDA) oldalán Szüts Etele közölt egy nem annyira hosszú, ám elég adatgazdag és összefogott írást a Pécs Lexikon információi alapján, rengeteg kapcsolódó képpel: https://mandadb.hu/cikk/997003/Pecsi_villamos. A cikkhez ezt használtam forrásként.
A történetet érdemes azzal indítani, hogy bár Pécs a 29. város volt a Monarchiában, ahol villamosközlekedés létesült, tehát nem volt az első tízben, de még csak az első húszban sem, az eszköz évtizedekre meghatározta a település életét. Az 1910-es évek elejére Pécs lélekszáma csaknem elérte az 50.000 főt. Az egyre növekvő lakosság tömegközlekedését a villamosvasút-hálózat kiépítésével kívánta megoldani a város vezetése. 1910-ben Nendtvich Andor polgármester irányításával a villamosvasúti intézőbizottság szerződést dolgozott ki. A beruházás, amelyet sem ló-, sem gőzvasút nem előzött meg, 1913. április 12-én indult. A kivitelezés a Ganz Villamossági Rt. vállalkozásában valósult meg, költsége 1.650.000 korona volt. Az építés tervezésével és irányításával Lépes György és Valatin Béla mérnököket bízták meg. A villamosvonal megnyitásakor 10 darab 36 lóerős favázas motorkocsit és 3 darab nyitott pótkocsit vásároltak a Ganz gyártól, ezek hasonlítottak az egy évvel korábban Újvidékre szállított motorkocsikhoz.

Maráczy Tibor: 50 éves a pécsi görögkatolikus egyházközség

 

                                                                     Fotó: M. T. *

Megemlékezés Xavéri Szent Ferencről

Idén különösen belsőségesre sikeredett a pécsi Xavéri Szent Ferenc görög katolikus templom búcsúja. Az egyházközség alapításának ötvenedik évfordulóját is ünnepelték a közösség tagjai. E kiemelkedő alkalom kapcsán a Szent Liturgia főcelebránsa Kocsis Fülöp metropolita volt. Eljöttek az elmúlt évtizedekben itt szolgáló parókusok is, bár az első parókus, Szánta Miklós már az égi hazában vett részt ezen a szép ünnepen. Ő 1985-ig állt a pécsi parókia élén és lelki vezetője volt a szórványban élőknek. Örömmel köszönthettük az őt követő, munkáját folytató, Gulybán Tibor jelenleg felsőzsolcai parókus, esperes urat, aki 1985 és 1998 között gondozta Pécsett és környékén a rábízott kis nyájat. 1998 nyarától 2016 nyaráig Bodogán László parókus úr, jelenleg hajdúböszörményi parókus, folytatta a megkezdett munkát, akit szintén nagy örömmel köszöntöttek a hívők.

Maráczy Tibor: A probléma áthelyeződött

 

Pécs közbiztonsága mindannyiunk számára kiemelkedően fontos. Szavazzunk bármelyik politikai csoportosulásra, valamennyien szeretünk épségben, biztonságban haza érni. Az sem mindegy egyikünk számára sem, hogy szeretteink kell e féltenünk attól, hogy sötétedés után nem éri e valamilyen kellemetlenség, sőt, valamilyen támadás. Sajnálatos módon vannak emberek, embercsoportok, akik ezt a biztonságot, békés nyugalmat megzavarhatják. Itt nem elsősorban az életvitelszerűen utcán élőkre gondolok, inkább olyanokra, akik fittyet hánynak a társadalmi együttélés legelemibb szabályaira is, senkivel és semmivel nem törődnek.

Maráczy Tibor: Az együttműködés újabb eredménye

 

Aki veszi a fáradságot és felnagyítja a képet, az láthatja, hogy egy szemetes gyűjtőedényhez vezető járdáról lesz szó. Aki kellően figyelmes, azt is meglátja, hogy a Biokom munkatársai immár többedszer, a kukát nem a kialakított helyére, hanem a friss betonra tolták rá. Sajnos.

Maráczy Tibor: A templomot és az iskolát

 

Reményik Sándor csodálatos versének a sorai jutottak eszembe, amikor a tanárok sztrájkjáról hallottam.

„Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!„

Igaz, ez a vers, amelyet a költő 1925-ben írt, az idegen országoknak ajándékozott területek magyarjaihoz szólt. Ezek a sorok azonban örök érvényűek. A templomot már régen elhagyták tanítóink, tanáraink, oktatóink, tisztelet a kivételnek. Hol vannak azok az idők, amikor kántortanítók oktatták a nebulókat, nem csak számtanra és magyarra, de hazaszeretetre, hitre, erkölcsre és illemre is! Nekem még megadatott, hogy Pécs elit általános iskolájába járhattam nyolc évig, és kevés kivétellel olyan tanítóink és tanáraink voltak, akik „nem csak leadták az órát”, hanem sugározták felénk szeretetüket, számíthattunk figyelmükre.

Maráczy Tibor: Pusztuló értékeink

 

                                                                   Angster emlékmű *

A nyár során angol vendégeink is voltak. Pécs belvárosában sétálva eljutottunk a Barbakán bástya környékére is. A közelben lévő vendéglátó egységbe is betértünk. Így elhaladtunk az Angster-emlékmű előtt is. Visszafelé dicsekedni kívántam a vendégeimnek, s megemlítve az Angster család munkásságát leülve az emlékmű egyik padjára szerettem volna megmutatni, hogy miként működik a kompozíció. Szerettem volna… Először arra gondoltam, hogy pont annál a padnál történt hiba és azért nem működik a szerkezet, de nem! Egyik padnál sem. Égés volt, de mit tudtunk tenni, tovább sétáltunk. Természetesen hallottam arról, hogy elromlott, de álmomban sem gondoltam volna, hogy tavaszra, de legalább is a turista szezon kezdetére nem javítják meg.

Maráczy Tibor: Siralmas

Vendégünk volt a hétvégén. Az időjárásnak köszönhetően több helyre is sikerült eljutnunk. A kilencedik évét taposó legényt nem igen zavarta a 30 fok fölötti meleg, amikor olyan élményekben volt része, mint a városi kisvonattal történő vonatozás, vagy a Hullámfürdő óránként meginduló hullámzása a medencében. Hírszerzési forrásaink, - a szülők -, elárulták, hogy a legényke nagyon szeretne feljutni a TV toronyba. Ennek a kérésnek és vágynak 8-án hétfőn tettünk eleget. Olvasmányaim alapján tudtam, hogy e turisztikailag kiemelt helyszín elhagyatott állapotban van, na de ennyire? Siralmas körülményeket tapasztaltunk. Szerencsére, a torony bűvöletében élő ifjú vendégünk a látottakon átsiklott, de mi felnőttek rendkívül kellemetlen érzéseket éltünk át. Siralmas, hogy ilyen állapotok vannak. Siralmas, hogy az elmúlt minimum 15 évben ezen nem tudtak a mindenkori város vezetői változtatni. Az újak sem, pedig a választásokkor azt ígérték, hogy majd ők rendbe hozzák mindazt, amit az előző városvezetés elrontott, vagy nem tett meg. Az idők során számos buta ötletelés volt, pedig kézenfekvő megoldás lehetne, ha a volt étterem épületét középkategóriás szállóvá alakítanák. Az étterem a toronyban adott, és amint tapasztaltuk, a mai körülményekhez képest elfogadható árakon dolgoznak.

A volt jegypénztár magára hagyottan árválkodik és pusztul. Jegyet egy kis büfé kocsinál lehet váltani, s aztán irány a lift. Fiatal vendégünk élvezte a látványt, de mi felnőttek szomorú szívvel indultunk el azon az ösvényen, amelyen a Dömörkapuhoz lehet lejutni. Mindenesetre megfogalmazódott bennem, hogy felnőtt vendéget még véletlenül sem hozok a toronyhoz, amelynek környezete Pécs város egyik szégyene. Pécs városé? Nem! A város mindenkori vezetőié.

Ide kapcsolódik a volt Tüdőszanatórium épülete is, ami az enyészeté. Szintén. Amennyiben nem kívánják az épületet gyógyászati célra használni, akkor szintén átalakítható szállodává. Ma, amikor az emberek tömegei menekülnek a zajos városokból csendes, nyugodt kikapcsolódást jelentő helyekre, hosszú távon megtérülő befektetés lehetne az épület átalakítása. A volt Camping újjáélesztése is időszerű lenne, amely helyet adhatna a vékonyabb pénztárcával érkező turisták számára. Hosszú távú fejlesztés részeként rendbe kellene hozni a Balokány strandot, valamint egy új, a tehetősebb és ezáltal igényesebb vendégek részére egy élményfürdőt. Ugyanakkor a tervezésénél figyelembe kell venni az orfűi bakit, s tanulni az ott elkövetett hibákból, hogy a pécsi létesítmény ne jelentsen csődöt pár évvel az átadása után. Feladat lenne, de lesznek e olyan döntéshozók, akik végre nekilátnak a munkának? Legalább a TV torony környékének, mert ami ott van, az siralmas. Talán még annál is több!

 Maráczy Tibor

Maráczy Tibor: Közlekedés Pécs utcáin

                                                           

Aki kezébe veszi rendszeresen vagy gyakrabban a megyei lapot, sok érdekes hírhez juthat a lakosság számára fenntartott két rovatban. Jelenleg leginkább a városi közlekedésnek az a szegmense van terítéken, amely az elektromos járműveket illeti. Régi téma a kerékpárosok közlekedésének ellentmondásai, amelyhez most két újabb társult. Az elektromos mopedek jelentik a kisebb problémát, az igazi veszélyforrást az elektromos rollerek elterjedése jelenti. A hangtalanul surranó járművek meglepetésszerűen tűnnek fel a sétálók háta mögött. Miután halkan surrannak komoly veszélyforrást jelentenek a közlekedés szereplőire. A gyalogosokra és saját magukra is. Hiszen előfordulhat, hogy a gyalogos nem számítva a jármű érkezésére, éppen akkor lép oldalra, amikor a roller mellé érkezik. Magam eljutva külföldre, jó pár éve az egyik helyen még benzinmotoros rollert is láttam. Az is, és a többi közlekedési eszköz is, itt elsősorban a drótszamárral közlekedőkre gondolok, az úttestet használta, és nem a gyalogosok között szlalomoztak. Visszatérve Hazánkba, az ország több kisebb és jelentősebbnek számító városában is megfordultam, de ilyen káoszt, mint Pécsett, egyik településen sem tapasztaltam. A teljesség igénye nélkül ajánlom a városunkat vezetők figyelmébe Keszthelyt, Győrt, Szigetvárt, Szegedet. Egy kis tanulmányútra érdemes lenne kiruccanniuk. Ne hagyjuk ki a használt járműveket sem. Valamikor a bicikli KRESZ által előírt tartozéka volt a csengő. Sőt, a segédmotoros kerékpárok is kötelező volt hangjelző megléte annak ellenére, hogy ezek a járművek igazán nem voltak csendesek. Akinek a járművén nem volt csengő és a rendőr elkapta, az legalább egy ötvenes büntetésre számíthatott, ami az akkori időkben komoly anyagi érvágást jelentett. (Nekem azokban az időkben a havi zsebpénzem volt ennyi.)

Alapítók Tanácsa: In memoriam Dr. Debreczeni László

Asztaltársaságunk tagjai megrendülve értesültek arról, hogy dr. Debreczeni László orvos, 1956-os diákparlamenti elnök, a pécsi srácok egyike június 11-én, 88 esztendős korában megtért Teremtőjéhez. A hírt, amely bejárta a sajtót, a közösségi oldalakon számos ismerősünk osztotta meg. Nem csoda, hiszen akik ismerték személyesen, vagy akár egyetlen előadását hallották, olvasták valamelyik könyvét, mindannyian tisztelték és szerették őt.

Fájó szívvel, ám Isten akaratában megnyugodva búcsúzunk most tőle mi is. Temetéséről lapzártánkig nem érkezett információ, de amint tudunk, beszámolunk annak részleteiről is.

S hogy mit is érdemes róla tudnunk, mi az, amit megőrizhetünk derűs mosolya mellett? Álljon itt néhány sor emlékezés, főhajtás gyanánt.

Dr. Debreczeni László 1934. május 10-én született Kaposváron. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett 1952-ben, majd a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatója lett. Ötödévesként 1956. október 22-én a Diákparlament elnökévé választották, és az orvosegyetemi zászlóalj tagja lett. Amikor november 4-én elhangzott a jelszó: „Fel a Mecsekre!”, ő is csatlakozott a diákok, bányászok, nemzetőrök százaihoz, akik nem tudták tétlenül elviselni a teljes megadást.

1957 márciusában letartóztatták. Hat hónapra internálták, majd 1958-ban egy hadbíróság három és fél évi börtönbüntetésre ítélte. Megjárta a pécsi börtönt, a pálhalmai munkatábort, Vácot, Márianosztrát, s végül a kőbányai Gyűjtőfogházat, ahonnan 1959-ben amnesztiával szabadult. Börtönbeli élményeit Egy medikus barangolásai börtönországban című könyvében írta meg. A 2004-ben megjelent kötet immár az ötödik kiadásnál tart. Azt vallotta, amit egy interjúban is elmondott: „Jobb ember, jobb orvos lettem azáltal, hogy megtapasztaltam a szenvedést, a szolidaritás erejét, a reménység ízét.”

Szabadulása után csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni. Élete akkor kezdett rendeződni, amikor előbb tolmácsként, majd kutatóasszisztensként alkalmazták.

Végül 1964-ben, 6 év megszakítás után befejezhette tanulmányait a POTE-n. Ezután Komlón helyezkedett el, ahol üzemorvosként és bányamentő orvosként dolgozott. 1964-1986 között a Mecseki Szénbányászati Trösztnél, 1987-től a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál volt üzemorvos, 1989-től üzemi főorvos.

A rendszerváltás után az ÁNTSZ tiszti főorvosa lett, valamint a Baranya Megyei Intézet helyettes vezetője volt 1992-től 2002-ben történt nyugdíjazásáig. 1990 és 1994 között a KDNP tagjaként töltötte be Pécs Megyei Jogú Város önkormányzati képviselői posztját. Közben a felsőoktatásba is bekapcsolódott: meghívott előadóként orvostörténetet és közegészségtant adott elő a hallgatóknak a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán.   

Orvosként szakkönyvet írt: az 1975-ben megjelent Bányászati elsősegélynyújtást, Dr. Rihmer Lászlóval közösen, 2016-ban pedig Háromkirályok című, Pécsen játszódó történelmi regénye is napvilágot látott. A kötetben három középiskolás diák életútja elevenedik meg olyan időszakokban, mint az 1944-45-ös háborús események, az ötvenes évek zsarnoksága, az 1956-os forradalom és szabadságharc helyi történései, illetve a Mecseki Láthatatlanok története és a mecseki bányászat hőskora.

Dr. Debreczeni László egyebek mellett a Bányász Szolgálati Érdemérem és a Bányamentő Szolgálati Érdemérem arany fokozatának, a köztársasági elnök 1956-os emlékérme, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség emlékérme, a Pro Sanitate díj, a Nagy Imre-érdemrend, a Szabadság Hőse emlékérem, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje, a Pro Civitate díj és a Szabadság díj kitüntetettje volt.

Emlékét kegyelettel őrizzük.

Alapítók Tanácsa

Maráczy Tibor: Békétlenség

 

Február 7-ei hír, hogy a pécsi közgyűlés Jobbik frakcióját elhagyta az egyik képviselő, és függetlenként folytatja a munkáját. Ez nagy érvágás a frakciónak, hiszen a Szervezeti és Működési Szabályzat szerint csak három fővel lehet frakciót alakítani. Amennyiben a Jobbik frakcióvezetőjének és a pécsi vezetőinek nem sikerül találnia a közgyűlésben egy képviselőt, aki átül a Jobbik frakcióban, az jelentős kihatással lehet több szempontból is. Valószínűleg még a bizottsági helyeket is újra kell osztani, s más következmények, korlátozások is elképzelhetőek. Elsősorban az, hogy a pártnak Pécsett csökken a politikai súlya. Ugyanakkor lehetőség van arra, hogy egy gyors intézkedéssel áthidalják ezt a számukra nagyon kellemetlen, s részben váratlan helyzetet. A várost vezető koalíciónak meglátásom szerint érdeke, hogy egy frakciója ne szűnjön meg, ezért bizonyos egyeztetések után, megmenthető a Jobbik frakció. A politikában sincsen „ingyen vacsora”, ezért feltehetőleg valamilyen ára lesz az ügyletnek. Azt már láthattuk, hogy az elveket és erkölcsi értékeket a politikában a pártérdek, csoportérdek, netán egyéni érdek simán felülírja, ezért engem nem lepne meg, ha a Jobbik frakciót a koalíció megmentené.

A békétlenség soha nem jó, mert energiákat von el a lényeges dolgoktól. Jelen esetben a város dolgaitól. Mert munka lenne bőven, csak a képviselők egy része nem azzal, hanem az ilyen és ehhez hasonló csatározásokkal van elfoglalva. Megválasztásuk óta. Sajnos.