Pécs város szempontjából az év legbékésebb politikai napjait éljük. Az emberek jelentős része nyaral, vagy a tikkasztó melegben igyekszik valamelyik fürdőhelyen hűsíteni magát. Akinek ez a lehetőség sem adatik meg, az otthon igyekszik valamilyen felüdülést találni, ha sikerül neki.
A helyi politikai élet is lecsendesedett, a választott képviselők is szabadságukat töltik.
A jelenlegi körülményekhez alkalmazkodik a közösségi közlekedés is, az úgynevezett nyári menetrend június közepi bevezetésével ritkították a múlt ősszel amúgy is ritkított járatokat, a járatszám alaposan csökkentve lett. Azóta csökkentették a 2, 2/A, 4, és 4Y járatok számát is, amellyel az előző számunkban foglalkoztunk. Addig ez helyes és jó döntés, amíg az észszerűség és az igények összhangban vannak, vagyis a szolgáltatás minősége nem romlik. Legalább is jelentősen nem. Sajnálatos módon a kevesebb szolgáltatás nem járt együtt idén sem a bérletek árának arányos csökkentésével. De ez a kisebbik baj. A sokkal nagyobb az, hogy ilyen, ritkított járatszámok mellett is járatkimaradásokról lehet hallani. Olyannyira, hogy már a megyei lap is foglalkozott vele. Jogos a kérdés: ha már most, a csökkentett üzemmód mellett gondok vannak, mégpedig sofőrhiány miatt, mi lesz szeptember elsejétől, amikor visszaáll a normál menetrend? Természetesen figyelembe kell venni, hogy a sofőrhiányt most befolyásolják a szabadságolások is, de az év történéseiből tudjuk, hogy ez nem új keletű probléma. Vissza kell mennünk az elmúlt év bértárgyalásáig. Aki egy kicsit is érdeklődő ebben a témában, az tudja, hogy a Tüke Busznál két szakszervezet is működik. Egy független és egy pártokhoz kötődő, baloldalinak nevezett csapat. Itt álljunk meg egy pillanatra. Magam is voltam szakszervezeti tag, amelynek egyetlen értelmes célja a megadott időszakonként igényelhető szakszervezeti üdülési beutaló volt. Ezzel ki is merült a szakszervezet munkások felé irányuló tevékenysége. Érdemi munkásvédelemről nem beszélhettünk, hiszen mint minden, ez is a Párt szoros felügyelete alatt állt. Mint egyszerű munkásember és a keresztény elvekhez igazodni igyekvő ember, természetesen a módszerváltás éveinek az elején is figyelemmel kísértem, hogy miként alakulnak a szakszervezetek tevékenységei. Gyorsan kiderült, hogy az egyben hagyott gyáraknál, üzemeknél, szolgáltatóknál megmaradt szakszervezetek döntő többségénél érdekvédelemről nem beszélhetünk, már csak azért sem, mert a legtöbb szakszervezeti vezető most nem a Párttól, hanem az adott vállalat vezetésétől függött. Nem szeretnék mélyebben belemenni abba, hogy pár év alatt miként sorvasztották el a szakszervezeti mozgalmat, ma miként jelent meg ismét egyes nagyobb üzemek, szolgáltatók hazatáján. Ez a csöppnyi áttekintés arra szolgált, hogy felvezessem azt, hogy a Tüke Busznál milyen szakszervezeti helyzet van jelenleg. Van egy baloldalinak mondott csoportosulás és van egy magát függetlennek valló tömörülés. Az első, a cégnél plusz jogosítványokkal rendelkező szakszervezet vezetője sok szállal kötődik a jelenlegi városvezetéshez, azon belül is az MSZP helyi potentátjaihoz.
Ez az a kiindulási helyzet, amely témánk szempontjából lényeges.
