Maráczy Tibor: A probléma áthelyeződött

 

Pécs közbiztonsága mindannyiunk számára kiemelkedően fontos. Szavazzunk bármelyik politikai csoportosulásra, valamennyien szeretünk épségben, biztonságban haza érni. Az sem mindegy egyikünk számára sem, hogy szeretteink kell e féltenünk attól, hogy sötétedés után nem éri e valamilyen kellemetlenség, sőt, valamilyen támadás. Sajnálatos módon vannak emberek, embercsoportok, akik ezt a biztonságot, békés nyugalmat megzavarhatják. Itt nem elsősorban az életvitelszerűen utcán élőkre gondolok, inkább olyanokra, akik fittyet hánynak a társadalmi együttélés legelemibb szabályaira is, senkivel és semmivel nem törődnek.

Maráczy Tibor: Az együttműködés újabb eredménye

 

Aki veszi a fáradságot és felnagyítja a képet, az láthatja, hogy egy szemetes gyűjtőedényhez vezető járdáról lesz szó. Aki kellően figyelmes, azt is meglátja, hogy a Biokom munkatársai immár többedszer, a kukát nem a kialakított helyére, hanem a friss betonra tolták rá. Sajnos.

Maráczy Tibor: A templomot és az iskolát

 

Reményik Sándor csodálatos versének a sorai jutottak eszembe, amikor a tanárok sztrájkjáról hallottam.

„Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!„

Igaz, ez a vers, amelyet a költő 1925-ben írt, az idegen országoknak ajándékozott területek magyarjaihoz szólt. Ezek a sorok azonban örök érvényűek. A templomot már régen elhagyták tanítóink, tanáraink, oktatóink, tisztelet a kivételnek. Hol vannak azok az idők, amikor kántortanítók oktatták a nebulókat, nem csak számtanra és magyarra, de hazaszeretetre, hitre, erkölcsre és illemre is! Nekem még megadatott, hogy Pécs elit általános iskolájába járhattam nyolc évig, és kevés kivétellel olyan tanítóink és tanáraink voltak, akik „nem csak leadták az órát”, hanem sugározták felénk szeretetüket, számíthattunk figyelmükre.

Maráczy Tibor: Pusztuló értékeink

 

                                                                   Angster emlékmű *

A nyár során angol vendégeink is voltak. Pécs belvárosában sétálva eljutottunk a Barbakán bástya környékére is. A közelben lévő vendéglátó egységbe is betértünk. Így elhaladtunk az Angster-emlékmű előtt is. Visszafelé dicsekedni kívántam a vendégeimnek, s megemlítve az Angster család munkásságát leülve az emlékmű egyik padjára szerettem volna megmutatni, hogy miként működik a kompozíció. Szerettem volna… Először arra gondoltam, hogy pont annál a padnál történt hiba és azért nem működik a szerkezet, de nem! Egyik padnál sem. Égés volt, de mit tudtunk tenni, tovább sétáltunk. Természetesen hallottam arról, hogy elromlott, de álmomban sem gondoltam volna, hogy tavaszra, de legalább is a turista szezon kezdetére nem javítják meg.