 | |
| Az ellenzék polgármester jelöltjének plakátja |
Hála Istennek, lassan lehiggadnak a kedélyek, némi
utózöngét kivéve, de alapjában véve kezd visszaállni a közélet a rendes
kerékvágásba. Már amennyire ez jellemző a közéletünkre. Sokan, sokféle
szempontok szerint elemezték az önkormányzati választások eredményeit, ezt
kollégám is megtette az előző számunkban.
Amint már annyiszor hangsúlyoztuk, nem politikai,
hanem erkölcsi alapon nyilvánulunk meg egyes ügyekben, ettől az elvünktől most
sem szeretnék eltérni.
Annál is inkább nem, mert jól látható, különösen a
nagyvárosok lakóinak egy jelentős részét erkölcsi megfontolások nem vezérlik.
Ezt jól mutatták azok az estek, ahol egyes polgármester jelöltek ténykedése
erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető volt. Mindannyian nyertek, vagyis, a városuk,
településük első embereivé váltak. Persze, lehet azon fanyalogni, hogy a
kompromittáló felvételek hogyan készültek, de ez csak a lényeg elfedésére lenne
elég. Mert a lényeg az, hogy ami a felvételen elhangzott, az megfelel e a
valóságnak, vagy nem?
Nagyon örülök, hogy a részben vesztes oldalon nem
süllyedtek le arra a szintre, amelyre 2018 tavaszán a másik oldal, vagyis nem
emlegettek csalásokat. Én sem írok le ilyent, és még nem is gondolom, hogy
ilyen történt. Igaz, rendkívül nagy volt az érvénytelen szavazatok száma. Csak
emlékeztetőül jegyzem meg, amikor 2002-ben a Fidesz elvesztette az
országgyűlési választásokat, akkor is hasonló volt a helyzet. A meglepő az
volt, hogy maguk a Fideszes fiuk – unszolásuk ellenére - nem kérték az
érvénytelennek minősített szavazatok újraszámlálását. Feltehetőleg valahonnan
szóltak nekik, hogy ezt a kérdést ne erőltessék.
Ismételten hangsúlyozom, hogy biztos vagyok abban,
hogy október 13-án minden a legszabályosabban zajlott, az eredmények a
választók akaratát tükrözik.
