Maráczy Tibor: Csalás? Nem csalás?

Az ellenzék polgármester jelöltjének plakátja

Hála Istennek, lassan lehiggadnak a kedélyek, némi utózöngét kivéve, de alapjában véve kezd visszaállni a közélet a rendes kerékvágásba. Már amennyire ez jellemző a közéletünkre. Sokan, sokféle szempontok szerint elemezték az önkormányzati választások eredményeit, ezt kollégám is megtette az előző számunkban.

Amint már annyiszor hangsúlyoztuk, nem politikai, hanem erkölcsi alapon nyilvánulunk meg egyes ügyekben, ettől az elvünktől most sem szeretnék eltérni.

Annál is inkább nem, mert jól látható, különösen a nagyvárosok lakóinak egy jelentős részét erkölcsi megfontolások nem vezérlik. Ezt jól mutatták azok az estek, ahol egyes polgármester jelöltek ténykedése erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető volt. Mindannyian nyertek, vagyis, a városuk, településük első embereivé váltak. Persze, lehet azon fanyalogni, hogy a kompromittáló felvételek hogyan készültek, de ez csak a lényeg elfedésére lenne elég. Mert a lényeg az, hogy ami a felvételen elhangzott, az megfelel e a valóságnak, vagy nem?

Nagyon örülök, hogy a részben vesztes oldalon nem süllyedtek le arra a szintre, amelyre 2018 tavaszán a másik oldal, vagyis nem emlegettek csalásokat. Én sem írok le ilyent, és még nem is gondolom, hogy ilyen történt. Igaz, rendkívül nagy volt az érvénytelen szavazatok száma. Csak emlékeztetőül jegyzem meg, amikor 2002-ben a Fidesz elvesztette az országgyűlési választásokat, akkor is hasonló volt a helyzet. A meglepő az volt, hogy maguk a Fideszes fiuk – unszolásuk ellenére - nem kérték az érvénytelennek minősített szavazatok újraszámlálását. Feltehetőleg valahonnan szóltak nekik, hogy ezt a kérdést ne erőltessék.

Ismételten hangsúlyozom, hogy biztos vagyok abban, hogy október 13-án minden a legszabályosabban zajlott, az eredmények a választók akaratát tükrözik.

Maráczy Tibor: Van ennél lejjebb?

A napokban adta hírül a megyei sajtó, hogy egy gyermek kezelésére magyar viszonylatban óriási összeget, 700 millió forintot kell összegyűjteni a szülőknek, ennyibe kerül a másfél éves kisfiú gyógyítása. Mivel a beavatkozást legkésőbb két éves korban el kell kezdeni, az idő sürgeti a szülőket. Az beszámolóból kiderült, hogy eddig a szükséges pénz fele gyűlt össze. A hírt az országos sajtó is felkapta, és pár napon belül annyi adomány érkezett, hogy összejött a 700 millió forint. Annál is inkább, mert az utolsó napon egy magánszemély 100 millió forintot utalt az e célból létrehozott alapítvány számlájára. A hálás anyukat, miközben köszönetet mondott az adakozóknak, két nevet is megemlített. Egy hegedűművészét és egy nagyvállalkozóét. Ez hiba volt. A kozmopolita politikai körök által utált vállalkozó nevének említése kiverte náluk a biztosítékot. Mert nem a tettet, hanem az embert nézik. Az embert, akit gyűlölnek, utálnak. Az ő olvasatukban ilyen fickó még jót sem tehet. Vagy ha tesz, azt kikezdik, undorító sajtóhadjáratot kezdenek ellene. Egy gyermek gyógyításának megsegítéséből politikai vihart kavarnak.Van ennél lejjebb?

Maráczy Tibor: Zörögnek, csörögnek

A Volvo flotta pár darabja

(Forrás: pecsma.hu)

Aki olvassa a megyei sajtót, vagy annak online változatát, tapasztalhatja, hogy egyre többen panaszkodnak a Volvo buszok állapotára. Kevés kivétellel valóban csörögnek, zörögnek. A kocsiszekrényt működtető hidraulika, amely azt szolgálná, hogy az utasok számára könnyebb legyen a leszállás, már szinte egyik buszon sem működik. Sok jármű lengéscsillapításával is gondok vannak, igaz erről a sok helyen kritikán aluli minőségű úthálózat is tehet. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, amelyet ezeknek a buszoknak a beszerzésekor szakértőnk feszegetett, jelesül, hogy a 7-8 éves buszok pár év múlva ismét a pécsi elöregedett közösségi közlekedési eszközökké válnak.

Tisztában voltunk azzal, hogy a járműpark lecserélése elodázhatatlan. A régi Ikarus buszok megtették a magukét, s mivel a karbantartásukat, illetve a felújításukat elhanyagolták, állapotuk már kritikán aluli volt. Ez vonatkozott a Mercedes típusú járművekre is. Az első beszerzésű buszok kezdtek kiöregedni, szervizköltségük jelentősen növekedett, s amint tájékoztattak bennünket annak idején, sokszor egy másik, még rosszabb állapotban lévő járműből szerelték ki az éppen szükséges alkatrészt. Ekkor, az utolsó beszerzésű Mercedes buszok képviselték a flotta legkevésbé idős járműveit. Ezekkel a buszokkal még jelenleg is találkozhatunk Pécs utcáin.

Maráczy Tibor: A zöld füst

Forrás: Angyal Károly Facebook oldala

A napokban nyilvánosságra hozta az LMP Pécs-baranyai vezetése azoknak a nevét, akiket indítani szándékoznak az esedékes pécsi önkormányzati választásokon. Az elmúlt években is igyekeztem figyelemmel kísérni a politikai szervezet elsősorban pécsi tevékenységét. Ennek ellenére a jelöltek tablójáról három ismerős arc köszönt vissza. Dr. Kóbor József úré, Angyal Károly megyei önkormányzati képviselő úré, valamint Horváth Attila úré, aki irodavezető és a megyei elnökség tagja. Minden bizonnyal a nálamnál tájékozottabbnak feltűnhetett a nevek között más ismert személy is, mint például Besence polgármesteréé. Az általam megnevezett három urat személyesen is ismerem, találkoztam velük. Igaz, Angyal Károllyal már régen, de valamikor tegező viszonyban is voltunk. Egyébként Pécsett született, amint ez a Facebook oldalán olvasható, de már elég régóta nem a városunkban él. Ezt már én teszem hozzá. Volt ő már független jelölt, az LMP színeiben Mohácson országgyűlési képviselő jelölt is, jelenleg pedig a baranyai közgyűlés tagja. Nem néztem végig az összes jelölt bemutatkozó írását, ezért nem tudom, hogy még mennyien vannak közöttük olyanok, akik nem Pécsett élnek? Ami mindenképpen szimpatikus, hogy széles foglalkozási skálán mozognak a jelöltjeik, tanulótól kezdve a vállalkozón át a magasabb végzettségű emberekig. Kissé keveslem a hölgy jelöltek számát egy olyan pártban, amely deklaráltan fele-fele arányban kívánja a képviselői számát kialakítani. Ezért is van mindig egy hölgy és egy úr társelnöknek megválasztva.

Váczi Márk: A tiszta közbeszédért

Az utóbbi években mindannyian tanúi lehettünk a közbeszéd eldurvulásának, amely a kormánypárti és ellenzéki „térfélen” egyaránt jelentkező, káros jelenség.

Káros például azért, mert többek között ez az, amit a külföld közvéleménye is tapasztal, és ez alapján alakít ki nagy eséllyel előítéletektől nem mentes képet Hazánkról, a magyarok egymáshoz való viszonyáról. Nem beszélve arról, hogy minél inkább eluralkodik ez a hangnem, úgy válik egyre inkább megszokottá, szinte már elfogadottá, természetessé. Ezért is kell időről időre felhívni a figyelmet: Magyarországon a közbeszéd mielőbbi megtisztulására van szükség. A nyilvánosság erejével és az internet adta lehetőségekkel élve legutóbb a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) adott ki nyilatkozatot a tisztulásért. A szervezet elnöksége által kiadott közlemény szövege a következő:

„Figyeljetek ide és értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.” (Máté 15,10–11)

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége vezetősége és tagsága aggodalommal tapasztalja azt a folyamatot, ahogyan a magyar közbeszéd az elmúlt években egyre inkább eldurvult.

A legfőbb közjogi méltóságokat, a vezető politikusokat és a közéleti emberek személyét, valamint a vallási szimbólumokat becsmérlő szóhasználat sajnos mindennapossá vált nemcsak az utcai beszédben, hanem az interneten és a médiában is. Különös aggodalomra ad okot az, hogy már a nyilvánosan megszólalók körében is elterjedt mások vulgáris és obszcén kifejezésekkel történő gyalázása. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a felnövekvő nemzedékek és gyermekek számára ez legyen a követendő példa. A közönséges stílus elsősorban az azt használót jellemzi és szennyezi be, de az emberi személy tiszteletét, a demokrácia alapértékét is megtiporja. Az ilyen szóbeli gyűlölködés szélsőséges, emberhez nem méltó viselkedéshez teremt alapot, és így könnyen igaza lehet a közmondásnak: „aki szelet vet, az vihart arat”.

Felhívjuk minden megnyilatkozó figyelmét, hogy saját maga, gyermeke és családja, valamint a magyar nemzet érdekében tartózkodjon a másik ember személyét, hitét gyalázó vagy becsmérlő véleményformálástól és beszédtől!