Asztaltársaságunk tagjai megrendülve értesültek arról, hogy dr.
Debreczeni László orvos, 1956-os diákparlamenti elnök, a pécsi srácok egyike
június 11-én, 88 esztendős korában megtért Teremtőjéhez. A hírt, amely bejárta
a sajtót, a közösségi oldalakon számos ismerősünk osztotta meg. Nem csoda,
hiszen akik ismerték személyesen, vagy akár egyetlen előadását hallották,
olvasták valamelyik könyvét, mindannyian tisztelték és szerették őt.
Fájó szívvel, ám Isten akaratában megnyugodva búcsúzunk most tőle
mi is. Temetéséről lapzártánkig nem érkezett információ, de amint tudunk,
beszámolunk annak részleteiről is.
S hogy mit is érdemes róla tudnunk, mi az, amit megőrizhetünk
derűs mosolya mellett? Álljon itt néhány sor emlékezés, főhajtás gyanánt.
Dr. Debreczeni László 1934. május 10-én született Kaposváron. A
pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett 1952-ben, majd a Pécsi
Orvostudományi Egyetem hallgatója lett. Ötödévesként 1956. október 22-én a
Diákparlament elnökévé választották, és az orvosegyetemi zászlóalj tagja lett.
Amikor november 4-én elhangzott a jelszó: „Fel a Mecsekre!”, ő is csatlakozott
a diákok, bányászok, nemzetőrök százaihoz, akik nem tudták tétlenül elviselni a
teljes megadást.
1957 márciusában letartóztatták. Hat hónapra internálták, majd
1958-ban egy hadbíróság három és fél évi börtönbüntetésre ítélte. Megjárta a
pécsi börtönt, a pálhalmai munkatábort, Vácot, Márianosztrát, s végül a
kőbányai Gyűjtőfogházat, ahonnan 1959-ben amnesztiával szabadult. Börtönbeli
élményeit Egy medikus barangolásai börtönországban című könyvében írta meg. A
2004-ben megjelent kötet immár az ötödik kiadásnál tart. Azt vallotta, amit egy
interjúban is elmondott: „Jobb ember, jobb orvos lettem azáltal, hogy
megtapasztaltam a szenvedést, a szolidaritás erejét, a reménység ízét.”
Szabadulása után csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni. Élete
akkor kezdett rendeződni, amikor előbb tolmácsként, majd kutatóasszisztensként
alkalmazták.
Végül 1964-ben, 6 év
megszakítás után befejezhette tanulmányait a POTE-n. Ezután Komlón helyezkedett
el, ahol üzemorvosként és bányamentő orvosként dolgozott. 1964-1986 között a
Mecseki Szénbányászati Trösztnél, 1987-től a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál
volt üzemorvos, 1989-től üzemi főorvos.
A rendszerváltás után az
ÁNTSZ tiszti főorvosa lett, valamint a Baranya Megyei Intézet helyettes
vezetője volt 1992-től 2002-ben történt nyugdíjazásáig. 1990 és 1994 között a
KDNP tagjaként töltötte be Pécs Megyei Jogú Város önkormányzati képviselői
posztját. Közben a felsőoktatásba is bekapcsolódott: meghívott előadóként
orvostörténetet és közegészségtant adott elő a hallgatóknak a Pécsi
Tudományegyetem Egészségtudományi Karán.
Orvosként szakkönyvet írt: az
1975-ben megjelent Bányászati elsősegélynyújtást, Dr. Rihmer Lászlóval közösen,
2016-ban pedig Háromkirályok című, Pécsen játszódó történelmi regénye is
napvilágot látott. A kötetben három középiskolás diák életútja elevenedik meg
olyan időszakokban, mint az 1944-45-ös háborús események, az ötvenes évek
zsarnoksága, az 1956-os forradalom és szabadságharc helyi történései, illetve a
Mecseki Láthatatlanok története és a mecseki bányászat hőskora.
Dr. Debreczeni László egyebek
mellett a Bányász Szolgálati Érdemérem és a Bányamentő Szolgálati Érdemérem
arany fokozatának, a köztársasági elnök 1956-os emlékérme, a Magyar
Szabadságharcos Világszövetség emlékérme, a Pro Sanitate díj, a Nagy
Imre-érdemrend, a Szabadság Hőse emlékérem, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje,
a Pro Civitate díj és a Szabadság díj kitüntetettje volt.
Emlékét kegyelettel őrizzük.
Alapítók Tanácsa
