Maráczy Tibor: Főhajtás a volt tanítók előtt

Az emléktábla*

2018. szeptember 28-án ismét emléktábla avatására gyülekeztek a falu lakósai és a meghívott vendégek. A „Hangosfal” újabb megemlékező táblával gyarapodott, a volt tanítók emlékét örökítette meg a falu vezetése. A meghívott vendégek között volt a megyei közgyűlés alelnöke, számos polgármester, jegyző, az elszármazottak népes tábora. A megemlékezés fél 11-kor kezdődött Kovács Sándor polgármester úr bevezető köszöntőjével. A megemlékezést vers és prózai előadás követte, majd Fazekas Róbert, a Baranya Megyei Közgyűlés alelnöke és Kovács Sándor polgármester leleplezte le az új emléktáblát, amelyet koszorúzás követett. A megemlékezők ezután a temetőbe indultak ahol megkoszorúzták a falu utolsó tanítójának, az elmúlt évben elhunyt Szakos Sándorné Csöpi tanító néni sírját.

Lehajtott fejjel álltak ott a volt tanítványok, a nyugállományú orvos ezredes, a vállalkozó, földbirtokos, polgármester, a szakmunkás és mindazok, akik ismerték. A tanító néni volt tanítványai, akik közül sokan nagyon messziről érkeztek azért, hogy elhunyt tanítójuk emléke előtt leróják tiszteletüket. A megemlékezés után a falu vezetése ebédre invitálta a jelenlévőket a Művelődési házba.

A szervezők gondoltak a gyerekekre is. Kutyabemutató, állatsimogatás, lovaglás mellett a népi iparművészet bemutatása sem maradt el. Nemezkészítés, fafaragás, csuhé felhasználásának bemutatása színesítette a programot. Nem maradt el a kicsik meghódítása sem, az arcfestés hatalmas sikert aratott.

Maráczy Tibor: Nem hagyhatjuk szó nélkül

Bár a közösségi közlekedés nem az én asztalom, általában ebben a témában a titkár úr szokott megnyilvánulni, de most a személyes tapasztalatomat szeretném megosztani a tisztelt olvasókkal.

Családi kapcsolat révén az eltelt nyolc évben többször is megfordultam Győrben. Természetesen igyekeztem jól körülnézni, és mivel Pécs közösségi közlekedésének javítása ezekben az időkben, téma volt illetve még manapság is az, így természetesen igyekeztem minél több tapasztalatot gyűjteni. Amint a mellékelt képen látható, Győrben a vonaljegy 250 forintba kerül. 2010-ben jártam ott először, és már akkor fonódó közösségi közlekedés volt. Különösen az tetszett, hogy a közösségi közlekedés vonalai úgy voltak kialakítva, hogy a nagyobb forgalmú részeken több járat is haladt, így tudták jelentősen csökkenteni a zsúfoltságot. Pécsett most leginkább a 7-sel kezdődő járatok vannak így kialakítva. A másik, hogy a legtöbb megállóban már 2010-ben is volt kijelző tábla, sőt hangos kijelző tábla, amely nem csak a busz érkezését jelzi, hanem azt is, hogy a jármű mikor hagyta el az előző megállót. Úgy tűnt, hogy a járatsűrűség is úgy van kialakítva, hogy ne legyen zsúfoltság, de üresen se járjanak a buszok. Vagyis az igényekhez minél jobban hozzáigazították a járatsűrűséget. A városban Credo buszok vannak, és valószínűleg mind az üzemeltető, mind pedig a győri polgárok elégedettek vele, mert a régi járművek helyett is a Kravtex remek buszait vették meg. Ezzel is támogatva a magyar ipart!