A mondat valahogy úgy folytatódik, hogy összetiporják, megfordulnak és felfalnak benneteket.
Egy személyessel kezdeném a mondanivalómat, annak reményében, hogy így talán érthetőbben tudom leírni azt a gondolatmenetet, amelyet a népszámlálás azon adata indította el bennem, hogy húsz év alatt több mint felére csökkent azok száma, akik kereszténynek vallják magukat. Igaz, a megkérdezettek negyven százaléka nem nyilatkozott, de ezzel az adattal témánk szempontjából nem tudunk mit kezdeni.
A kilencvenes évek közepétől kétezerig egyházi hozzájárulást szedtem a Bazilika plébániájának. Történt, hogy egyik helyen a tulajdonos úr udvariasan, de csodálkozva fogadott, mondván, hogy ő soha nem fizetett egyházi adót, nem érti, hogy a neve miként került a plébánia névsorába. Aztán bevillant neki, hogy az előző évben ő fizette egy rokoni pár esküvőjét, amint mondta; „egyházi szolgáltatást.” Nagyon felháborodtam magamban, és kilépve az elegáns ház kapuján, pont a Bazilika északi oldalával szemben, elgondolkodtam. Végül is igaza van fogalmaztam meg magamban, ő fizetett, cserébe kapott egy szolgáltatást, az ifjú párt a pap összeadta az oltárnál. Adott esetben nem tudom, hogy milyen hitbeli háttér ált mögöttük, de szomorú személyes tapasztalatom, hogy bizony, a házasság szentségének a kiszolgáltatása sok esetben szolgáltatás jelleget ölt. „Ne dobjátok gyöngyeiteket a sertések elé…”