Maráczy Tibor: A templomot és az iskolát

 

Reményik Sándor csodálatos versének a sorai jutottak eszembe, amikor a tanárok sztrájkjáról hallottam.

„Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!„

Igaz, ez a vers, amelyet a költő 1925-ben írt, az idegen országoknak ajándékozott területek magyarjaihoz szólt. Ezek a sorok azonban örök érvényűek. A templomot már régen elhagyták tanítóink, tanáraink, oktatóink, tisztelet a kivételnek. Hol vannak azok az idők, amikor kántortanítók oktatták a nebulókat, nem csak számtanra és magyarra, de hazaszeretetre, hitre, erkölcsre és illemre is! Nekem még megadatott, hogy Pécs elit általános iskolájába járhattam nyolc évig, és kevés kivétellel olyan tanítóink és tanáraink voltak, akik „nem csak leadták az órát”, hanem sugározták felénk szeretetüket, számíthattunk figyelmükre.

De említhetem azt a kis falusi iskolát is, ahol a tanító néni az első négy osztályt vitte, és munkásságának eredményeként későbbi orvos ezredes, vállalkozó, nagybirtokos került ki a kezei közül. Igaz, mi első végén fújtuk az egyszeregyet, negyedikben már bármilyen szöveget folyékonyan tudtunk olvasni és értelmezni, és folytathatnám. Lehet, hogy nem zúdítottak reánk annyi „okosságot”, mint a mai gyerekekre, sokak szerint teljesen feleslegesen, de amit fontosnak tartottak, azt megtanították és mi tudtuk. Nem volt mindenki kitűnő, de volt egy olyan, későbbi tanulmányainkhoz alapot adó tudás, amiből nem engedtek.
Természetesen fontos az anyagi megbecsülés, de az erkölcsi megbecsülést ki kell érdemelni. Jogos, ha a tanárok is kiállnak az érdekeikért. Azon el lehet gondolkodni, hogy milyen formában tegyék. De bármilyen módon is, az politika mentes legyen, és legfőképpen ne menjen a gyerekek oktatásának a rovására!

Maráczy Tibor