2022. augusztus 3., szerda

Maráczy Tibor: Közlekedés Pécs utcáin

                                                           

Aki kezébe veszi rendszeresen vagy gyakrabban a megyei lapot, sok érdekes hírhez juthat a lakosság számára fenntartott két rovatban. Jelenleg leginkább a városi közlekedésnek az a szegmense van terítéken, amely az elektromos járműveket illeti. Régi téma a kerékpárosok közlekedésének ellentmondásai, amelyhez most két újabb társult. Az elektromos mopedek jelentik a kisebb problémát, az igazi veszélyforrást az elektromos rollerek elterjedése jelenti. A hangtalanul surranó járművek meglepetésszerűen tűnnek fel a sétálók háta mögött. Miután halkan surrannak komoly veszélyforrást jelentenek a közlekedés szereplőire. A gyalogosokra és saját magukra is. Hiszen előfordulhat, hogy a gyalogos nem számítva a jármű érkezésére, éppen akkor lép oldalra, amikor a roller mellé érkezik. Magam eljutva külföldre, jó pár éve az egyik helyen még benzinmotoros rollert is láttam. Az is, és a többi közlekedési eszköz is, itt elsősorban a drótszamárral közlekedőkre gondolok, az úttestet használta, és nem a gyalogosok között szlalomoztak. Visszatérve Hazánkba, az ország több kisebb és jelentősebbnek számító városában is megfordultam, de ilyen káoszt, mint Pécsett, egyik településen sem tapasztaltam. A teljesség igénye nélkül ajánlom a városunkat vezetők figyelmébe Keszthelyt, Győrt, Szigetvárt, Szegedet. Egy kis tanulmányútra érdemes lenne kiruccanniuk. Ne hagyjuk ki a használt járműveket sem. Valamikor a bicikli KRESZ által előírt tartozéka volt a csengő. Sőt, a segédmotoros kerékpárok is kötelező volt hangjelző megléte annak ellenére, hogy ezek a járművek igazán nem voltak csendesek. Akinek a járművén nem volt csengő és a rendőr elkapta, az legalább egy ötvenes büntetésre számíthatott, ami az akkori időkben komoly anyagi érvágást jelentett. (Nekem azokban az időkben a havi zsebpénzem volt ennyi.)

Visszatérve napjainkra, jó lenne, ha a hatóságok ismét kötelezővé tennék a csendes járművek esetében valamilyen hangjelző eszköz felszerelését. Még célravezetőbb lenne, ha a biciklisek és a rolleresek ott közlekednének, ahol járműként haladniuk kellene; az úttesten vagy a kiépített vagy kijelölt bicikli úton.
Több panasz is olvasható különböző fórumokon, hogy a gyalogos átkelést segítő lámpa nagyon rövid ideig ad szabad jelzést. Én magam is tapasztaltam több helyen is ilyen lámpabeállítást. Most egyet emelnék ki, a Hungária út és Rákóczi út kereszteződésében lévő fényjelző készüléket. A kelet – nyugat irányú gyalogos átkelést biztosító lámpa 7 másodpercig ad szabad jelzést, elviekben. Gyakorlatilag ez 6 másodpercre korlátozódik, hiszen a lámpa zöldre váltásakor felvillan a hetes szám, de szinte azonnal hat másodpercre vált. Még a fürgébb és mozgékonyabb gyalogosok is éppen átérnek, ugyanakkor a kéve lelépők már a túloldalon a piros jelzésbe érkeznek. Egy nehezebben menő, mozgásában korlátozott gyalogosnak lehetetlen átmenni az úton. Célszerű lenne, sőt javasoljuk, hogy az illetékesek vizsgálják felül a forgalmi lámpával irányított kereszteződéseket és ahol túl rövid ideig tart a gyalogosok számára a szabd jelzés, az időtartalmat növeljék.
Érdemes figyelembe venni azt a statisztikai adatot, amely megmutatja, hogy a gyalogosgázolások közül mennyi történt gyalogátkelőhelyen. Az is figyelmet érdemel, hogy a gázolásos eseteknél milyen százalékban volt hibás maga a gyalogos, és milyen arányban a gépjármű vezetője.
Szintén foglalkoztatja a közösségi közlekedést igénybe vevőket, hogy a Rákóczi úton a Konzumnál lévő buszmegálló elektromos kijelző táblája hosszú hónapok óta nem működik. Több tájékoztató tábla is van a belvárosban, ezek nagyon hasznosak. Amikor szóba került ilyen utas tájékoztató táblák kihelyezése, felhívtuk az akkori városvezetés figyelmét a Győrben tapasztaltakra. Ott szinte megállóban fel vannak szerelve ilyen táblák, sőt hangjelzést is adnak, egy gépi hang bemondja, hogy esetleg késik a busz, s amikor a jármű a megállóba érkezik, szintén közli, hogy az adott jelzésű busz megérkezett. Gondoljanak bele, ez a vakoknak, illetve gyengén látóknak mekkora segítség! Az elmúlt tizenkét évben sokat megfordultam a városban, sokat buszoztam, de egyetlen rossz táblát sem láttam. Hogy hogyan csinálják? Nem tudom. Nálunk pár darab van, és az egyik már a történelmi múltban működött utoljára.
Összefoglalva a lényeget; számos olyan terület van a városi közlekedést illetően, amelynek megoldása lényegileg nem tűr halasztást, ha csak nem akarjuk, hogy állandósuljon a káosz. Elsősorban a biciklisek és az elektromos rollerrel közlekedők járműhasználatának a szabályozására gondolok. Eddig nem említettem, de lényeges, a gyalogátkelőhelyek ismételt festése, láthatóságának javítása is nagyban hozzájárulhatna ahhoz, hogy minél kevesebb baleset történjen rajtuk.
A közösségi közlekedés szinten tartása úgy tűnik, hogy jelentős feladat lesz a jövőben, erre is megoldást kell találni.
Azonban nem minden a városvezetők feladata. Nekünk közlekedőknek, járművezetőknek és a gyalogosoknak i kötelességünk lenne a közlekedési morál javítása. Az odafigyelés és az egymásra figyelés. A balesetek jelentős része elkerülhető lenne. Nem szabad elfelejteni, hogy a másik embert is haza várják.
Én a magam részéről már tapasztaltam némi javulást, de ez összességében természetesen kevés. Közösség vagyunk, és ezt a közösségi érzést kell erősítenünk! Magunkban és egymásban. Jó lenne, ha ebben is, példát mutatnának városunk vezetői. A városunknak van egy adottsága, egy olyan úthálózata, amelyen sokat már nem lehet változtatni. De a türelem, a segítőkészség javíthat a mostani helyzeten.
Képviselőink pedig azért vannak, hogy buksi fejüket összedugva megkeressék a lehetséges megoldásokat, amellyel javítani lehet a meglévő helyzeten.

Maráczy Tibor