Megemlékezés Xavéri Szent Ferencről
Idén különösen belsőségesre sikeredett a pécsi Xavéri Szent Ferenc görög katolikus templom búcsúja. Az egyházközség alapításának ötvenedik évfordulóját is ünnepelték a közösség tagjai. E kiemelkedő alkalom kapcsán a Szent Liturgia főcelebránsa Kocsis Fülöp metropolita volt. Eljöttek az elmúlt évtizedekben itt szolgáló parókusok is, bár az első parókus, Szánta Miklós már az égi hazában vett részt ezen a szép ünnepen. Ő 1985-ig állt a pécsi parókia élén és lelki vezetője volt a szórványban élőknek. Örömmel köszönthettük az őt követő, munkáját folytató, Gulybán Tibor jelenleg felsőzsolcai parókus, esperes urat, aki 1985 és 1998 között gondozta Pécsett és környékén a rábízott kis nyájat. 1998 nyarától 2016 nyaráig Bodogán László parókus úr, jelenleg hajdúböszörményi parókus, folytatta a megkezdett munkát, akit szintén nagy örömmel köszöntöttek a hívők.
Zsúfolásig megtelt a kis templom. Mint minden vasárnap, most is a jelenlévő hívek között számos római katolikust szertartású hívőt is láthattak a görög katolikus testvérek. Kocsis Fülöp metropolita mély igazságokat tartalmazó és elgondolkodtató homíliájából úgy érzem, néhány gondolatot mindenképpen meg kell említenem. Természetesen vállalom a szubjektivitást, hiszen minden bizonnyal a jelenlévők szinte mindegyike más - más gondolatot érzet a maga számára hangsúlyosnak. A metropolita úr a homília mondanivalóját az elhangzott evangéliumi szakaszra építette fel, annak a tanítását fejtette ki. Az evangéliumi rész arról az emberről szólt, akinek bő termést hozott a földje, újabb csűröket épített, s úgy gondolta, most már elég vagyona lett, vidáman és gondtalanul élhet. Azonban az Úr figyelmeztette, hogy még azon éjjel számon kérik a lelkét, s elveszti a nagy vagyonát. A metropolita excellenciája bevezetőjében többek között kifejtette, az ember elidegenedett a természettől, és ez magával hozta, hogy az Istentől is. Ugyanakkor igyekszünk túlbiztosítani az életünket, de kihagyjuk belőle Istent. A példabeszédben hallott embernek sem az volt a bűne, hogy gazdag volt, hanem az, hogy a vagyonba bízott. Folytatásként kiemelte: a gazdagság magában nem bűn. Lehet átok, és lehet áldás is. Attól függ, hogy a gazdagságomra miként tekintek, és hogy miként használom fel. Aki saját ügyességének, erejének gyümölcsét látja benne és a példabeszédben szereplő emberhez hasonlóan csak a maga javára használja, az káros lehet az üdvösségére. Aki viszont Isten ajándékaként tekint a vagyonára és jó célokra használja fel, akkor annak számára a vagyon áldást jelent. A metropolita úr kiemelte, sokszor csak a pénzre tekintünk úgy, mint a vagyonra, de számunkra ugyanilyen vagyon a talentumaink, a képességeink is. Fontos, miként tekintek rá, miként használom fel. Befejezésül felhívta arra a jelenlévők figyelmét, hogy a külső kincsek hajszolása helyett a belső kincseket gyarapítsuk. Istenben élünk, aki mindenben jelen van.
A liturgiát körmenet követte. A templom előtti térre visszatérve a metropolita úr excellenciája megáldotta a jelenlévőket.
Zajácz Gábor parókus úr megtartva a régi szép hagyományt, a szent liturgia után a megjelenteket agapéra invitálta az új közösségi házba, ahol a terített asztaloknál tovább folytatódott az ünneplés.
A hívek nagy szeretettel vették körül volt parókusaikat. Szinte sorban álltak, hogy pár szót válthassanak velük, illetve a jelen lévő feleségeikkel. Egyértelműen látszott, hogy a távolság és az eltelt idő sem lazított azon a szoros lelki kapcson, amely összekötötte a parókusaikat velük.
Az agapé lényege az összetartozás élménye, hogy Krisztusban mindannyian testvérek vagyunk. Megtapasztalása a testvéri szeretetnek, az örömnek, amely a megváltásunkból adódik. A hívek átérzik a közösség szeretetét, az egymásra való odafigyelést, és az egymásért való szolgálat örömét. Jézus és tanítványai is számtalanszor vettek részt lakomákon. Az oltári szentség megalapítása is egy ilyen közös étkezés során történt. Az agapé, a közös étkezés, nem idegen kereszténységtől. Az őskeresztények összejövetelei, az első „szentmisék” is agapé keretében történtek, ahol a közös étkezés során vették magukhoz a kenyeret és a bort, mint Jézus szentséges testét és vérét.
A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a pécsi görög katolikus egyházközségben az egymás iránti szeretet és tisztelet töretlen. Köszönjük a metropolita úrnak, az itt, a múltban szolgáló parókusoknak, és a jelenlegi parókus úrnak ezt a szép ünnepet.
A liturgiát körmenet követte. A templom előtti térre visszatérve a metropolita úr excellenciája megáldotta a jelenlévőket.
Zajácz Gábor parókus úr megtartva a régi szép hagyományt, a szent liturgia után a megjelenteket agapéra invitálta az új közösségi házba, ahol a terített asztaloknál tovább folytatódott az ünneplés.
A hívek nagy szeretettel vették körül volt parókusaikat. Szinte sorban álltak, hogy pár szót válthassanak velük, illetve a jelen lévő feleségeikkel. Egyértelműen látszott, hogy a távolság és az eltelt idő sem lazított azon a szoros lelki kapcson, amely összekötötte a parókusaikat velük.
Az agapé lényege az összetartozás élménye, hogy Krisztusban mindannyian testvérek vagyunk. Megtapasztalása a testvéri szeretetnek, az örömnek, amely a megváltásunkból adódik. A hívek átérzik a közösség szeretetét, az egymásra való odafigyelést, és az egymásért való szolgálat örömét. Jézus és tanítványai is számtalanszor vettek részt lakomákon. Az oltári szentség megalapítása is egy ilyen közös étkezés során történt. Az agapé, a közös étkezés, nem idegen kereszténységtől. Az őskeresztények összejövetelei, az első „szentmisék” is agapé keretében történtek, ahol a közös étkezés során vették magukhoz a kenyeret és a bort, mint Jézus szentséges testét és vérét.
A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a pécsi görög katolikus egyházközségben az egymás iránti szeretet és tisztelet töretlen. Köszönjük a metropolita úrnak, az itt, a múltban szolgáló parókusoknak, és a jelenlegi parókus úrnak ezt a szép ünnepet.
Maráczy Tibor
Fotó: Szemből balra Gulybán Tibor, jobbra Bodogán László volt pécsi parókusok. Háttérben Kocsis Fülöp metropolita.
