Az utóbbi években mindannyian
tanúi lehettünk a közbeszéd eldurvulásának, amely a kormánypárti és ellenzéki
„térfélen” egyaránt jelentkező, káros jelenség.
Káros például azért, mert
többek között ez az, amit a külföld közvéleménye is tapasztal, és ez alapján
alakít ki nagy eséllyel előítéletektől nem mentes képet Hazánkról, a magyarok
egymáshoz való viszonyáról. Nem beszélve arról, hogy minél inkább eluralkodik
ez a hangnem, úgy válik egyre inkább megszokottá, szinte már elfogadottá,
természetessé. Ezért is kell időről időre felhívni a figyelmet: Magyarországon
a közbeszéd mielőbbi megtisztulására van szükség. A nyilvánosság erejével és az
internet adta lehetőségekkel élve legutóbb a Keresztény Értelmiségiek
Szövetsége (KÉSZ) adott ki nyilatkozatot a tisztulásért. A szervezet elnöksége
által kiadott közlemény szövege a következő:
„Figyeljetek ide és értsétek meg! Nem az szennyezi be
az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az
embert.” (Máté 15,10–11)
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége vezetősége és
tagsága aggodalommal tapasztalja azt a folyamatot, ahogyan a magyar közbeszéd
az elmúlt években egyre inkább eldurvult.
A legfőbb közjogi méltóságokat, a vezető politikusokat
és a közéleti emberek személyét, valamint a vallási szimbólumokat becsmérlő
szóhasználat sajnos mindennapossá vált nemcsak az utcai beszédben, hanem az
interneten és a médiában is. Különös aggodalomra ad okot az, hogy már a
nyilvánosan megszólalók körében is elterjedt mások vulgáris és obszcén
kifejezésekkel történő gyalázása. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a felnövekvő
nemzedékek és gyermekek számára ez legyen a követendő példa. A közönséges
stílus elsősorban az azt használót jellemzi és szennyezi be, de az emberi
személy tiszteletét, a demokrácia alapértékét is megtiporja. Az ilyen szóbeli
gyűlölködés szélsőséges, emberhez nem méltó viselkedéshez teremt alapot, és így
könnyen igaza lehet a közmondásnak: „aki szelet vet, az vihart arat”.
Felhívjuk minden megnyilatkozó figyelmét, hogy saját
maga, gyermeke és családja, valamint a magyar nemzet érdekében tartózkodjon a
másik ember személyét, hitét gyalázó vagy becsmérlő véleményformálástól és
beszédtől!
Budapest, 2019. január 14.
a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnöksége
A KÉSZ elnöke, Makláry Ákos görögkatolikus pap - ez az egyszerű megjelölés tőle származik – 2017-ben levélben fordult Bayer Zsolt újságíróhoz, aki becsmérlő szavakkal jellemezte Ferenc pápát, ráadásul többször is. Elsősorban a Szentatya életkorát és a szerinte abból fakadó szenilitását firtatta. Ahogy Makláry fogalmaz, nem kell egyetérteni a pápával, a levél címzettjét protestánsként vallási kötelezettség sem köti – Bayer tavaly bejelentette: áttér a katolikus hitre, mert csalódott a szerinte a mai társadalmi kérdésekben nem eléggé keményvonalas evangélikus egyházban ‒, de akkor is meg kell adnia az alapvető tiszteletet minden embernek, függetlenül a származásától, a társadalmi helyzetétől. Aki az összes lehetséges fórumon a kereszténység, Európa és a magyarság védelmében emel szót, nem nyilatkozhat ilyen megosztóan, rombolva az általa védendő közösségeket, és botrányt okozva, amely csak gyűlöletet szít, de senki javát nem szolgálja. Felhívja az újságíró figyelmét arra is, hogy magas állami kitüntetésének átvételekor ígéretet tett: törekedni fog a tiszteletből fakadó közbeszédre.
Úgy gondolom, Bayer
gyalázkodó hangneme a hazai közbeszéd eldurvulásának nem következménye, sokkal
inkább okozója. Ugyancsak a folyamat egyik eredőjének tekinthető Simicska Lajos
milliárdos vállalkozó Orbán Viktort – és egyben saját magát is – minősítő kijelentése,
amelyet napjainkban, a túlóratörvény megszavazása után kibontakozó tüntetések
nyomán már logó formájában is láthatunk. A kormány és egykori, a pikszisből
kiborult kedvenc üzletembere leegyszerűsítő kommunikációjával – lásd migrációs
plakátkampány, választási óriásplakátok, egyebek – egy dolgot biztosan elért: a
hazai közbeszéd színvonala ma a béka ülepe alatt van.
Vagy van még ennél lejjebb
is? Tudom, hogy van, de őszintén remélem, létezik visszaút a gödör széléről. Nem
hiszek az elhatárolódásban, amit a XXI. században előszeretettel megkövetelnek
mindenkitől, aki valamely botrányt okozó személlyel, szervezettel, párttal,
satöbbivel közösséget vállalt ugyan, a minősíthetetlen megnyilvánulások miatt
azonban ez számára rendkívül előnytelen lehet. Nem várom el senkitől, hogy akár
Bayertől, akár Simicskától elhatárolódjon, azt azonban igenis szóvá kell tenni,
ha valaki szándékosan békétlenséget teremt és haragot szít. Teljesen mindegy,
hogy az illető a kormánypárttal vagy valamelyik ellenzéki tömörüléssel
szimpatizál.
Nem. Nem mentség, ha az,
akitől a szennyes szavak erednek, „a mi kutyánk kölyke”. A kettős mérce helyett
tegyük fel magunkban a kérdést: összefér ez az én értékrendemmel? És persze:
használ ez stílus a nemzetnek?
Aki ezeket a kérdéseket nem
tisztázza magában, inkább maradjon csendben. Azzal kárt nem okozhat senkinek.
Váczi
Márk
