A
napokban adta hírül a megyei sajtó, hogy egy gyermek kezelésére magyar
viszonylatban óriási összeget, 700 millió forintot kell összegyűjteni a
szülőknek, ennyibe kerül a másfél éves kisfiú gyógyítása. Mivel a beavatkozást
legkésőbb két éves korban el kell kezdeni, az idő sürgeti a szülőket. Az
beszámolóból kiderült, hogy eddig a szükséges pénz fele gyűlt össze. A hírt az
országos sajtó is felkapta, és pár napon belül annyi adomány érkezett, hogy
összejött a 700 millió forint. Annál is inkább, mert az utolsó napon egy
magánszemély 100 millió forintot utalt az e célból létrehozott alapítvány
számlájára. A hálás anyukat, miközben köszönetet mondott az adakozóknak, két
nevet is megemlített. Egy hegedűművészét és egy nagyvállalkozóét. Ez hiba volt.
A kozmopolita politikai körök által utált vállalkozó nevének említése kiverte
náluk a biztosítékot. Mert nem a tettet, hanem az embert nézik. Az embert, akit
gyűlölnek, utálnak. Az ő olvasatukban ilyen fickó még jót sem tehet. Vagy ha
tesz, azt kikezdik, undorító sajtóhadjáratot kezdenek ellene. Egy gyermek
gyógyításának megsegítéséből politikai vihart kavarnak.Van ennél lejjebb?
Visszatérve
magára az adakozásra. Bőven lett volna mivel foglalkoznia a sajtónak. Például
azzal, hogy a 100 leggazdagabb magyar mennyivel támogatta a kezdeményezést.
Mondjuk, igazán összedobhatták volna az a 100 milliót. Mellényzsebből. Soknak a felesége, barátnője, szeretője
százezreket költ egy hónapban fodrászra, kozmetikusra, a ruhákról már ne is
beszéljünk. Szóval a száz leggazdagabb ember. Azonban rajtuk kívül is több
ezren vannak, akiknek nem jelentett volna anyagi megterhelést egy nagyobb
összeg átutalása. Sajnos, a sajtó ezeket a lehetőségeket nem feszegette. Nem
hiába mondta Jézus: „A gazdag embernek nehezebb bejutni a mennyek országába,
mint a tevének átjutni a tű fokán”.
Fokozódik
és egyre undorítóbb a mostani kampány is. Szinte naponta bebizonyosodik, hogy
még az előző ocsmányságnál is van lejjebb. Szintén pár napos történés, hogy
Pécsett egy ellenzéki képviselő jelölt egy fotót posztolt. A képen a pécsi I.
világháborús katonai temető első sírhelyei láthatóak, rajta egy kegyeletsértő
és egyébként nagyon bugyuta felirattal. A gyűlölet már annyira elvakította
őket, hogy a saját butaságukat sem veszik észre. Azért vannak szerencsére olyan
emberek, akiknek ez már sok volt. Ez a kegyeletsértés. Amikor szóvá tették azt
a választ kapták, hogy ez csak egy jó poén. Kíváncsi lennék az akkori
reakciójukra, ha valaki egy másik temetőben a sírok elé egy hasonló feliratú
táblát helyezne el másik aláírással. Akkor is poénnak tartanák. Van ennél
lejjebb?
Különösen
most, amikor az Úz -völgyi magyar katonasírók meggyalázása folyik?
Mint
ahogy undorító volt a jelenlegi miniszterelnök élve sírba temetésének
posztolása is. Mindenkinek szíve joga, hogy miként viszonyul, miként
gondolkodik, mi a vélemény a miniszterelnökről. De van egy határ, amit nem
szabadna átlépni. Persze ehhez némi intelligencia és erkölcsi érzék is kellene.
A miniszterelnök is Isten teremtménye, Istentől kapott emberi méltósága van.
Ezt a méltóságot, az EMBERT, akkor is tisztelni kell, ha a cselekedeteivel, a
magatartásával nem értek egyet. Természetesen ezt is poénnak tartotta a pécsi
szőke ciklon. Mert az. Ciklonként söpör végig Pécs politikai palettáján, és
ahova elér, ott kő kövön nem marad. Van még ennél lejjebb? Sajnos, van.
A
jelölő szervezetei mellszélességgel kiállnak mellette. Teljesen helyénvalónak
tartják, amit csinál. Vagy ő a faltörő kos, a kiszemelt megmondóember? Ezt nem
tudom, de vannak nála ráutaló jelek. Felmerül bennem a kérdés; vajon milyen
stílust fog alkalmazni, ha Isten csapásaként ilyen erkölcsi szinttel, ilyen
lelkülettel önkormányzati képviselő lesz? Mert van rá esélye. Olyan körzetben
indítják, ahol sajnos, sok ember vevő erre a stílusra. Tudjuk, Pécs város
bizonyos lakónegyedeiben elég sok a kevésbé iskolázott, kevésbé művelt, kellő
átlátó képességgel rendelkező ember. Őket könnyű egy gyűlöletkeltő kampánnyal
mozgósítani. Könnyebben vevők a megalapozatlan ígéretekre. Mert azt mondják
nekik, amit hallani akarnak. Bárki él is ezzel a módszerrel, mi erkölcsi alapon
elutasítjuk! Az emberek átverése, kampány időszakban különösen felerősödő
hazugságözön, sajnos manapság a napi politika és közélet része. Azonban nem
lehet elmenni a saját felelősségünk mellett sem. És itt most kifejezetten
Pécsre gondolok. A politikai erők nincsenek rákényszerítve arra, hogy a
körzetekben megfelelő személyeket állítsanak. Erre, a jelenlegi választási
törvényt figyelembe véve, csak egy lehetőség van, amit már évek óta javasolunk.
A körzetek maguk jelöljenek olyan embereket, akik már sokat tettek környezetük
megóvásáért, a közösségi életben pedig fokozott tevékenységet végez.
Még
egy lehetőség lenne, de ez csak a vágy kategóriájába tartozik, mert egyetlen
politikai erőnek sem érdeke a megvalósítása. A képviselőség eléréséhez egy
százalékos határ megállapítása. Aki, figyelembe véve a körzet szavazásra
jogosultjainak számát, nem ér el például 10%-ot, az nem jut be a közgyűlésbe.
Szükséges lenne a listás szavazás megújítása is, hiszen a listán szereplő
személyeket nem a polgárok, hanem belső alkuk alapján a politikai szervezetek
jelölik és juttatják be bizonyos töredékszavazatok alapján a közgyűlésbe. A
demokrácia gyakorlásában itt azonban még nem tartunk.
Egyelőre
minden marad a régiben. Tombol a kampány. Egyre extrémebb eseményekre
számíthatunk. Van még lejjebb? Várhatóan van.
Maráczy
Tibor
