1848-as forradalom kitörésének évfordulója mindig jó alkalom arra, hogy a később szabadságharcba átcsapó nemzeti küzdelem helyi történetét felelevenítsük. Én most nem ezt teszem, bár cikkem történelmi visszatekintés.
A március 15-i pécsi ünnepségek hagyományos helyszíne a 48-as tér. Hiszen mi más is lenne méltóbb hely a megemlékezésre, ha nem ez a nevében egyik legnagyobb szabadságküzdelmünket idéző terület?
Az talán egyértelmű, hogy a teret nem mindig hívták így, sőt, nagyon sokáig egyáltalán nem volt hivatalos neve – derül ki Török Gábor, a Baranya Megyei Levéltár munkatársának összefoglalójából. Milyen előzmények vezettek az elnevezéshez, és ez mikor történt meg? Nos, sok más mellett ezekre a kérdésekre is választ kap, aki a levéltár honlapján elolvassa a hosszúnak tűnő, ám érdekes és alapos munkát. Én most ebből szemezgetek, a leglényegesebb dolgokat kiemelve.
Hazánkban 1897-ben Kossuth Ferenc, az emigrációból apja, Kossuth Lajos 1894-es halálát követően visszatérő sikeres ellenzéki politikus, pártvezér vetette fel először, tekintettel a közelgő 50 éves évfordulóra, hogy március 15. legyen nemzeti ünnep. Végül, Ferenc József uralkodói személyét figyelembe véve, április 11-ét javasolta, azt a napot, amelyen a császár és király elődje, V. Ferdinánd elfogadta az úgynevezett áprilisi törvényeket. Az uralkodói szentesítés a forradalom első győzelmeként könyvelhető el. Sajnos ma már erről nem emlékezünk meg külön.
Az őszirózsás forradalommal kibontakozó, rövid életű köztársaság 1919. február 27-én az október 31-i évforduló mellett március 15-ét is a magyar népszabadság ünnepnapjává avatta. A Horthy-rendszer gondolatkörébe kezdetben nem fért bele a ’48-as eszme, ám végül 1927-ben, Klebelsberg Kunó javaslatára az Országgyűlés március 15-ét nemzeti ünneppé nyilvánította.
A II. világháború után létrejött új rendszer az eszmei alapokat tekintve 1848-49-hez nyúlt vissza, így 1945-ben miniszterelnöki rendelet erősítette meg március 15-ét az ünnepek sorában, mondván: „A függetlenség, a jobbágyfelszabadítás, a demokratikus jogok, a szabadságért vívott honvédő háború mind olyan vívmányok és események, amelyek a háborúból vesztesen kikerült ország számára az önbecsülést, a magára-találást segítik.”
Az idő múlásával 1848-at egyre inkább kisajátította magának a Magyar Kommunista Párt. Ennek legszembetűnőbb mozzanata, hogy Petőfi, Táncsics és Kossuth mellett, akiket a kommunisták előfutáraiként lehetett feltüntetni, a 100. évforduló dekorációi között már Rákosi Mátyás portréja is ott volt. A centenáriumi ünnepségek megtartásáról egyébként törvényt is hoztak.
E rövid országos kitekintés után irányítsuk figyelmünket Pécsre, a mai 48-as tér környékére, illetve a helyi 1848-as eseményekre. A szabad királyi város már a fővárosból érkező első hírek hallatán átérezte a forradalmi eszmék erejét és fontosságát. A közgyűlés március 19-én döntött a márciusi hősök részére díszpolgári cím adományozásáról.
A március 15-i pécsi ünnepségek hagyományos helyszíne a 48-as tér. Hiszen mi más is lenne méltóbb hely a megemlékezésre, ha nem ez a nevében egyik legnagyobb szabadságküzdelmünket idéző terület?
Az talán egyértelmű, hogy a teret nem mindig hívták így, sőt, nagyon sokáig egyáltalán nem volt hivatalos neve – derül ki Török Gábor, a Baranya Megyei Levéltár munkatársának összefoglalójából. Milyen előzmények vezettek az elnevezéshez, és ez mikor történt meg? Nos, sok más mellett ezekre a kérdésekre is választ kap, aki a levéltár honlapján elolvassa a hosszúnak tűnő, ám érdekes és alapos munkát. Én most ebből szemezgetek, a leglényegesebb dolgokat kiemelve.
Hazánkban 1897-ben Kossuth Ferenc, az emigrációból apja, Kossuth Lajos 1894-es halálát követően visszatérő sikeres ellenzéki politikus, pártvezér vetette fel először, tekintettel a közelgő 50 éves évfordulóra, hogy március 15. legyen nemzeti ünnep. Végül, Ferenc József uralkodói személyét figyelembe véve, április 11-ét javasolta, azt a napot, amelyen a császár és király elődje, V. Ferdinánd elfogadta az úgynevezett áprilisi törvényeket. Az uralkodói szentesítés a forradalom első győzelmeként könyvelhető el. Sajnos ma már erről nem emlékezünk meg külön.
Az őszirózsás forradalommal kibontakozó, rövid életű köztársaság 1919. február 27-én az október 31-i évforduló mellett március 15-ét is a magyar népszabadság ünnepnapjává avatta. A Horthy-rendszer gondolatkörébe kezdetben nem fért bele a ’48-as eszme, ám végül 1927-ben, Klebelsberg Kunó javaslatára az Országgyűlés március 15-ét nemzeti ünneppé nyilvánította.
A II. világháború után létrejött új rendszer az eszmei alapokat tekintve 1848-49-hez nyúlt vissza, így 1945-ben miniszterelnöki rendelet erősítette meg március 15-ét az ünnepek sorában, mondván: „A függetlenség, a jobbágyfelszabadítás, a demokratikus jogok, a szabadságért vívott honvédő háború mind olyan vívmányok és események, amelyek a háborúból vesztesen kikerült ország számára az önbecsülést, a magára-találást segítik.”
Az idő múlásával 1848-at egyre inkább kisajátította magának a Magyar Kommunista Párt. Ennek legszembetűnőbb mozzanata, hogy Petőfi, Táncsics és Kossuth mellett, akiket a kommunisták előfutáraiként lehetett feltüntetni, a 100. évforduló dekorációi között már Rákosi Mátyás portréja is ott volt. A centenáriumi ünnepségek megtartásáról egyébként törvényt is hoztak.
E rövid országos kitekintés után irányítsuk figyelmünket Pécsre, a mai 48-as tér környékére, illetve a helyi 1848-as eseményekre. A szabad királyi város már a fővárosból érkező első hírek hallatán átérezte a forradalmi eszmék erejét és fontosságát. A közgyűlés március 19-én döntött a márciusi hősök részére díszpolgári cím adományozásáról.
A kor neves személyei közül először gróf Széchenyi Istvánról neveztek el közterületet, 1865-ben. Az akkori Főtér vette fel Széchenyi nevét. 1892-ben Kossuth Lajos nevét kapta a korábbi Fő utczának a Budai kaputól keletre folytatódó része, majd 1945-től a Király (korábban Fő utcza) utca nyugati része is Kossuth Lajos utca lett. 1945 és 1950 között több hullámban határozták, illetve változtatták meg Pécs összesen 92 utcájának és terének nevét. Ekkor kaptak nevet először olyan közterületek, amelyeknek korábban legfeljebb csak köznyelvi, népi elnevezése volt. Ezek közé tartozott a mai 48-as tér is.
A Budai-külvárosban található reprezentatív, intézmények által közrefogott tér csak 1949-ben kapott hivatalos elnevezést, de a múltból sokféle ragadványneve ismert, úgymint Alsó-Búzatér, Vásártér, Mór kollégium előtti tér, Országzászló tér. Az utóbbi kettőnél érdemes egy kicsit elidőznünk.
A Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem jogász-, orvos- és bölcsész férfi hallgatói számára 1929. szeptember 1-jén adták át a Szent Mór Kollégiumot. Az előtte lévő teret jó ideig csak Mór-kollégium előtti térként emlegették, és egészen 1935 végéig a sajtó is így használta. Egy biztos: nem volt nehéz odatalálni akkoriban.
1935. október 6-án avatták fel a pécsi Országzászló-emlékművet a Mór-kollégium előtti téren. A tér szerepe jelentősen megváltozott, hiszen a közeli alsó-, közép- és felsőoktatási intézmények diákjai és oktatói mellett a Dohánygyár munkásai és tisztviselők is nap mint nap jártak arra. Ünnepi megemlékezések és megmozdulások, egyéb rendezvények színhelye is volt. A korabeli sajtó 1936 elejétől emlegette Országzászló térként.
Az emlékművet azonban az 1945 után létrejött új hatalom egy 1948. március 2-i engedéllyel eltávolította, azzal a céllal, hogy az 1848-49-es forradalom és a szabadságharc századik évfordulójának megünneplésére új teret hozzon létre. Az emlékmű anyagát, főként a zászlórudat és a rúdvasakat a 48-as Ifjúsági Bizottság az újonnan felállítandó Szabadság-zászlóhoz kívánta felhasználni. A városi tanács engedélyét azzal a kikötéssel látta el, hogy az emlékmű pirogránit címerbetéteit a múzeum részére át kell adni.
A bontással a tér ismét új szerepet kapott. Alkalmassá vált a 48-as ünnepségek megrendezésére, Rosta László, az Országos Nemzeti Bizottság titkára 1947. december 19-i felhívásában foglaltak szerint.
A 48-as Ifjúsági Bizottság 1948. január 29-én tartott rendkívüli közgyűlésén határozatot hozott az eredetileg a Kórház térre tervezett Petőfi-szobor Országzászló téri felállításáról, és egyben javasolta a 48-as tér elnevezést is.
A név először az Új Dunántúl február 12-i számában bukkant fel. A cikk szerzője tájékoztatta az olvasókat arról, hogy a Nemzeti Bizottság határozata alapján a 48-as Ifjúsági Bizottság rendezi a városi centenáriumi ünnepségeket, amelyre már kidolgozták a tervezetet, eldöntötték, hogy az évfordulóra március 14-én zászlót állítanak fel a volt Országzászló téren, az aznap esti program részeként egy „48-as tér” feliratú táblát helyeznek el, március 15-én pedig leleplezik Petőfi Sándor szobrát.
Március 10-én a megyei lap már a 48-as teret nevezte meg a március 14-i ünnepségek helyszíneként, de azért hozzátették: Mór-kollégium előtt. A március 12-i szám részletesebb programot közölt, amelyben a 14-i rendezvények között az este 6 órai szabadságzászló-alapköletételt is felsorolták – a 48-as téren. 14-én aznapi és másnapi műsor ismertetőjében ismét leközölték a tér új nevét.
A Tájékoztatásügyi Minisztérium és a város közötti levelezésből megismerhetjük a Petőfi-szobor felállítása körüli problémákat. A helyet és az időpontot végül csak többszöri változtatás után sikerült kitűzni a költő halálának 1949-es századik évfordulójára. A szobor ügyében hosszas levelezés indult meg a Miniszterelnökség, a Magyar Művészeti Tanács és Pécs városa között. Pécs és Baranya vármegye 1848-49-es forradalmi eseményeiről dr. Mérő József vármegyei főlevéltárnok számolt be válaszlevélben.
1948. március 17-én az Új Dunántúl arról tájékoztatott, hogy a Szabadság Zászló téren elhelyezték a 48-as zászló alapkövét.
A város törvényhatósági kisgyűlése végül 1949. július 5-i ülésén határozott a Mór kollégium előtti tér 48-as térre való elnevezéséről. Az utcaelnevező bizottság jóváhagyta a kérelmet, hogy a gyárvárosi iskola előtti teret Puskin térnek, a Mór kollégium előtti teret pedig 48-as térnek nevezzék el.
1949. november 29-én végre Borsos Miklós Petőfi-szobrát is felállították. Rendszerek jöttek és mentek, de a szobor azóta is ott áll, és a tér neve sem változott.
A Budai-külvárosban található reprezentatív, intézmények által közrefogott tér csak 1949-ben kapott hivatalos elnevezést, de a múltból sokféle ragadványneve ismert, úgymint Alsó-Búzatér, Vásártér, Mór kollégium előtti tér, Országzászló tér. Az utóbbi kettőnél érdemes egy kicsit elidőznünk.
A Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem jogász-, orvos- és bölcsész férfi hallgatói számára 1929. szeptember 1-jén adták át a Szent Mór Kollégiumot. Az előtte lévő teret jó ideig csak Mór-kollégium előtti térként emlegették, és egészen 1935 végéig a sajtó is így használta. Egy biztos: nem volt nehéz odatalálni akkoriban.
1935. október 6-án avatták fel a pécsi Országzászló-emlékművet a Mór-kollégium előtti téren. A tér szerepe jelentősen megváltozott, hiszen a közeli alsó-, közép- és felsőoktatási intézmények diákjai és oktatói mellett a Dohánygyár munkásai és tisztviselők is nap mint nap jártak arra. Ünnepi megemlékezések és megmozdulások, egyéb rendezvények színhelye is volt. A korabeli sajtó 1936 elejétől emlegette Országzászló térként.
Az emlékművet azonban az 1945 után létrejött új hatalom egy 1948. március 2-i engedéllyel eltávolította, azzal a céllal, hogy az 1848-49-es forradalom és a szabadságharc századik évfordulójának megünneplésére új teret hozzon létre. Az emlékmű anyagát, főként a zászlórudat és a rúdvasakat a 48-as Ifjúsági Bizottság az újonnan felállítandó Szabadság-zászlóhoz kívánta felhasználni. A városi tanács engedélyét azzal a kikötéssel látta el, hogy az emlékmű pirogránit címerbetéteit a múzeum részére át kell adni.
A bontással a tér ismét új szerepet kapott. Alkalmassá vált a 48-as ünnepségek megrendezésére, Rosta László, az Országos Nemzeti Bizottság titkára 1947. december 19-i felhívásában foglaltak szerint.
A 48-as Ifjúsági Bizottság 1948. január 29-én tartott rendkívüli közgyűlésén határozatot hozott az eredetileg a Kórház térre tervezett Petőfi-szobor Országzászló téri felállításáról, és egyben javasolta a 48-as tér elnevezést is.
A név először az Új Dunántúl február 12-i számában bukkant fel. A cikk szerzője tájékoztatta az olvasókat arról, hogy a Nemzeti Bizottság határozata alapján a 48-as Ifjúsági Bizottság rendezi a városi centenáriumi ünnepségeket, amelyre már kidolgozták a tervezetet, eldöntötték, hogy az évfordulóra március 14-én zászlót állítanak fel a volt Országzászló téren, az aznap esti program részeként egy „48-as tér” feliratú táblát helyeznek el, március 15-én pedig leleplezik Petőfi Sándor szobrát.
Március 10-én a megyei lap már a 48-as teret nevezte meg a március 14-i ünnepségek helyszíneként, de azért hozzátették: Mór-kollégium előtt. A március 12-i szám részletesebb programot közölt, amelyben a 14-i rendezvények között az este 6 órai szabadságzászló-alapköletételt is felsorolták – a 48-as téren. 14-én aznapi és másnapi műsor ismertetőjében ismét leközölték a tér új nevét.
A Tájékoztatásügyi Minisztérium és a város közötti levelezésből megismerhetjük a Petőfi-szobor felállítása körüli problémákat. A helyet és az időpontot végül csak többszöri változtatás után sikerült kitűzni a költő halálának 1949-es századik évfordulójára. A szobor ügyében hosszas levelezés indult meg a Miniszterelnökség, a Magyar Művészeti Tanács és Pécs városa között. Pécs és Baranya vármegye 1848-49-es forradalmi eseményeiről dr. Mérő József vármegyei főlevéltárnok számolt be válaszlevélben.
1948. március 17-én az Új Dunántúl arról tájékoztatott, hogy a Szabadság Zászló téren elhelyezték a 48-as zászló alapkövét.
A város törvényhatósági kisgyűlése végül 1949. július 5-i ülésén határozott a Mór kollégium előtti tér 48-as térre való elnevezéséről. Az utcaelnevező bizottság jóváhagyta a kérelmet, hogy a gyárvárosi iskola előtti teret Puskin térnek, a Mór kollégium előtti teret pedig 48-as térnek nevezzék el.
1949. november 29-én végre Borsos Miklós Petőfi-szobrát is felállították. Rendszerek jöttek és mentek, de a szobor azóta is ott áll, és a tér neve sem változott.
Váczi Márk
