Maráczy Tibor: Van ennek értelme?

 

A július 4-ei közgyűlés munkáját némi közjáték zavarta meg. Amikor a bérlakásokkal kapcsolatos előterjesztését olvasta fel a témában illetékes alpolgármester, két aktivista egy molinót feszített ki a pulpitus előtt, amely felirata szerint a polgármestert felelőssé tette a lakás mutyiért.
Mint ismert, több hónapja nyomozás folyik a városi bérlakások kiutalásának ügyében. A gyanú szerint a döntéshozók közül többen is csúszópénz fejében utaltak ki lakásokat bizonyos személyeknek. Bonyolítja az ügyet, hogy az e területért felelős alpolgármester egyik közvetlen munkatársa is képbe került, akit azóta már elbocsájtottak a Városházáról. Másik érdekessége az ügynek, hogy az illető alpolgármester elvált neje, illetve a mostani nejének üzlettársa is bérlakáshoz jutott a polgármester engedélyével.

Ezek a történések sokakban ellenérzést váltottak ki, és úgy látszik, voltak olyanok, akik úgy gondolták, a nemtetszésüknek így adnak kifejezést. Ugyanakkor felmerül a kérdés; van ennek értelme? A szabad véleménynyilvánítás, a szólásszabadság része a ius murmurandi, amely egyben alapvető emberi jog. Innen nézve igazolható a megmozdulás. Ugyanakkor a megítélésem szerint olyan tiltakozásnak, olyan „mormogásnak” van értelme, amely nem tekinthető esetlegesen elszigetelt egyéni akciónak, hanem jelentősebb társadalmi elégedetlenséget fejez ki. Ilyen erőteljes tiltakozás a tüntetés, amelyen nagyobb létszámú részvétel esetén, jelentős nyomást gyakorolhat a célszemélyre, célszemélyekre. Ebben az esetben a polgármesterre, illetve alpolgármesterre. Ezzel a „fegyverrel” a magukat demokratának és baloldaliaknak tartók sokszor élnek is. Jól szervezetten, felhasználva az internet nyújtotta lehetőségeket, szinte órák alatt meg tudnak szervezni nagyobb megmozdulásokat.
A tapasztalat azt mutatja, hogy itt Pécsett, a másik oldal esetében ez mintha nem működne. Valamilyen oka lehet, hogy ilyen megmozdulásokat a Fidesz-KDNP-ÖPE vezetők nem szerveznek. Szinte siralmas volt olvasni a Fidesz frakcióvezetőjének könyörgő levelét az akkor még alpolgármester, kultúráért felelős hölgynek, hogy a Weöres Sándor szobrot ne mozdítsák el a helyéről. A másik oldalon ilyen esetben élőlánccal, külföldről érkező tüntetőkkel is tiltakoztak volna, de semmiképpen nem könyörgő levéllel.
Visszatérve a lakáskiutalások fonákságaihoz, jó lenne, ha inkább jogi eszközök alkalmazásával igyekeznének felderíteni a valóságot, ha már tömegmegmozdulást nem akarnak szervezni. A tisztánlátás ebben az ügyben is nagyon fontos lenne, és főként annak megakadályozása, hogy ezt az ügyet szintén ne tudják elmaszatolni.

Jó lenne, ha legalább most eljönne az igazság pillanata!

Maráczy Tibor