A római katolikus egyházban augusztus 15-e Mária elszenderülésének és mennybevételének az ünnepe.
Augusztus 15-ét Szent István avatta ünneppé Magyarországon. Élete végén ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, ami megalapozta a Regnum Marianum eszmét, mely szerint Magyarország Mária országa. Az ünnep elnevezéseként Magyarországon a Nagyboldogasszony honosodott meg. Sajnálatos módon napjainkban sokan megkérdőjelezik ennek az ünnepnek a fontosságát. Nem csak a vallási, teológiai mondanivalóját, hanem a magyarság számára kiemelkedő fontosságát is. Évszázadok óta vált ki ellenérzést és kerül a támadások kereszttüzébe. A reformáció óta sajnálatos módon a más keresztény/keresztyén felekezetek is elutasítják, mint teológiailag nem kellően megalapozott katolikus tételt. Látnunk kell, hogy nem lehet egyszerre magyarnak lenni, Szent Istvánt ünnepelni és a Mária Országát közben elutasítani. Nem lehet, mert szorosan összefüggenek. Amennyiben elutasítjuk Szűz Mária elszenderülése utáni égbeemelését, akkor akarva akaratlanul elutasítjuk a Mária Országa jelentését és mélységes tartalmát, tudniillik azt a nagyon fontos tényt, hogy Hazánk Mária oltalma alatt áll. Szinte teljesen logikus, ha Szűz Mária, az Istenanya nincs a mennyekben, akkor első királyunk hiába ajánlotta oltalmában az országunkat, és így ez a védelem nem is áll fenn. Ugyanakkor, aki jó szándékkal és figyelemmel tanulmányozza történelmünket, előbb vagy utóbb rádöbben arra, hogy Magyarország valami egészen különös védelem alatt kell, hogy álljon. Nincs arra történelmileg elfogadható, materiális alapokon megálló magyarázat, hogy ez a nemzet még itt mindig létezik.
Augusztus 15-ét Szent István avatta ünneppé Magyarországon. Élete végén ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, ami megalapozta a Regnum Marianum eszmét, mely szerint Magyarország Mária országa. Az ünnep elnevezéseként Magyarországon a Nagyboldogasszony honosodott meg. Sajnálatos módon napjainkban sokan megkérdőjelezik ennek az ünnepnek a fontosságát. Nem csak a vallási, teológiai mondanivalóját, hanem a magyarság számára kiemelkedő fontosságát is. Évszázadok óta vált ki ellenérzést és kerül a támadások kereszttüzébe. A reformáció óta sajnálatos módon a más keresztény/keresztyén felekezetek is elutasítják, mint teológiailag nem kellően megalapozott katolikus tételt. Látnunk kell, hogy nem lehet egyszerre magyarnak lenni, Szent Istvánt ünnepelni és a Mária Országát közben elutasítani. Nem lehet, mert szorosan összefüggenek. Amennyiben elutasítjuk Szűz Mária elszenderülése utáni égbeemelését, akkor akarva akaratlanul elutasítjuk a Mária Országa jelentését és mélységes tartalmát, tudniillik azt a nagyon fontos tényt, hogy Hazánk Mária oltalma alatt áll. Szinte teljesen logikus, ha Szűz Mária, az Istenanya nincs a mennyekben, akkor első királyunk hiába ajánlotta oltalmában az országunkat, és így ez a védelem nem is áll fenn. Ugyanakkor, aki jó szándékkal és figyelemmel tanulmányozza történelmünket, előbb vagy utóbb rádöbben arra, hogy Magyarország valami egészen különös védelem alatt kell, hogy álljon. Nincs arra történelmileg elfogadható, materiális alapokon megálló magyarázat, hogy ez a nemzet még itt mindig létezik.
Igaz, most egy megcsonkított országban, saját elhibázott döntéseink következményeként, szellemileg lepusztítva, de még mindig vagyunk. Értelmesen gondolkodó, az összefüggéseket feltáró ember eljut arra a következtetésre, hogy a magyarság tekintetében valami rendkívüli kegyelemnek és oltalomnak kell működnie ahhoz, hogy ez a nép még nem pusztult ki teljesen, és a medence közepén még saját országgal bír. Sokszor felhozzuk a tatárdúlást, a törökök közel kétszáz éves uralmát, és minden utána következő megpróbáltatást. Ez a sablonos szemlélet vezet oda, hogy igazából nem nézünk szembe nemzeti önmagunkkal, ezért van az, hogy nem tudunk, de félek, hogy sajnos nem is akarunk tanulni a múlt hibáiból. Elsősorban abból, hogy nem követjük első királyunkat, sem a kereszténység meggyőződéses megélésében, sem pedig az összetartozás elsődleges fontosságában. A széthúzó, önző, egyéni érdekeiket előtérbe helyező múltbéli és jelenlegi vezetők mindig a romlás, az országromlás gyümölcseit termették. A keresztény tanítás legfőbb parancsának, az egymás iránti szeretetnek és így az egységnek a hiánya kimutatható minden nagy katasztrófánkban, míg a győzelmeinket és sikereinket a pillanatnyi összefogásunknak köszönhetjük. Sajnos ez nem volt másképpen István király idejében sem. A bölcs uralkodó nagyon jól látta, hogy földi hatalom kevés lesz ennek a népnek az egyben tartására. Valami egészen különleges pártfogóra lesz szüksége a magyarságnak az őt követő évszázadok során.
A korona felajánlása a kor szokásai szerint kifejezte azt, hogy a felajánló felsőbb urának, „hűbérurának” tekinti az elfogadó hatalmasságot, neki aláveti magát. Itt is megnyilvánul István király bölcsessége. Magyarországot nem valamelyik korabeli nagyhatalom pártfogására bízta, hanem a legfelsőbb hatalmasságéra. Mert az Istenanyának felajánlott korona és az ország Mária közvetítő szerepén keresztül Jézus oltalmába, Jézuson keresztül pedig Isten oltalmába került. Ezt az oltalmat érezzük napjainkban is. Látható megnyilvánulása Hazánknak mind a mai napig történő fennállása. Évszázados hibáink és bűneink ellenére élünk és vagyunk. Sokak ellenére. Talán soha nem voltunk ilyen nehéz helyzetben, mint most. Nem azért, mert ismét megszálltak minket gonosz erők. Nem azért, mert százezrek vándorolnak ki külhonba. Nem azért, mert milliók nyomorognak. Nem. Azért, mert sikerült lelkileg megtörni bennünket. A nép jelentős része meghasonlott önmagával, magyarságával, saját Hazájával. Ez az igazi mélység, amiből hiszem, hogy Isten kiemel bennünket. Hiszem, mert Mária Országa vagyunk. Mária Országa pedig nem veszhet el! Nem, mert maga a Mindenható őrködik felette.
Nem azért mert megérdemeljük. Nem. Azért, mert Fiának anyja, talán sokszor könnyes szemmel, erre kéri. És erre kéri az a sok - sok magyar, aki évszázadok során az életét adta, hogy legyen Hazánk, hogy országunk fennmaradjon. Térjünk meg, szálljunk magunkba. És ha az imák és a tettek összhangba lesznek, akkor fog kiteljesedni Mária Országa a Regnum Marianum! Kívánom, hogy minél előbb így legyen!
Nem azért mert megérdemeljük. Nem. Azért, mert Fiának anyja, talán sokszor könnyes szemmel, erre kéri. És erre kéri az a sok - sok magyar, aki évszázadok során az életét adta, hogy legyen Hazánk, hogy országunk fennmaradjon. Térjünk meg, szálljunk magunkba. És ha az imák és a tettek összhangba lesznek, akkor fog kiteljesedni Mária Országa a Regnum Marianum! Kívánom, hogy minél előbb így legyen!
Maráczy Tibor
