Fotó: Internet
Aki Pécs belvárosában sétál, gyönyörködhet a szépen karban tartott Széchenyi térben, a sok szép virágban, amelyek nyugalmat árasztanak. A hatalmas kaspókban kihelyezett örökzöldek, az Aradi vértanúk útja melletti sétány szemet gyönyörködtető virágai szinte mindenkit elbűvölnek. Örvendetes, hogy az új városvezetés, illetve az általuk kinevezett vezetők kellően odafigyelnek, hogy munkatársaik széppé varázsolják Pécs tereinek nagy részét. Mert van, ami nem változott.
Ugyanakkor a belváros régi épületei az elhagyottságot sugározzák magukból. A EKF hozadéka volt, hogy számos épület kiürült. Vannak slágertémák, amelyeket most nem vázolok, mert már sokaknak a könyökén jön ki. Az eltelt tizenegy év alatt az amúgy is megviselt állapotban lévő épületek állaga csak tovább romlott, hasznosításuk továbbra sem történt meg. Mert van, ami nem változott.
Amúgy, a jelentős hitelállomány rendezését a mostani városvezetés jelentős önkormányzati vagyon eladásával kívánja megoldani. Az eladásokból befolyt összegekkel óhajtják a tartozást kifizetni. Emlékszem, hogy az előző önkormányzati időszakokban, az akkori városvezetés is jelentős ingatlan értékesítéssel számolt a következő évi költségvetés tervezésénél. A betervezett eladások nem realizálódtak, sok esetben jelentős lyukat ütve a költségvetés ingatag falán. Úgy tűnik, az elődök nyomdokaiba lép az új városvezetés is. Mert van, ami nem változott.
Az eltelt hónapokban igazán izgalmasra sikeredtek a városházi vezetők munkanapjai. Hosszú idő után ismét fizikálisan is összeülhetett a közgyűlés. Egyszerű kisemberként azt vártam, a sok okos ember nekifeszül az elmaradott feladatoknak. Nem így történt. Ismét olyan, értelmes emberhez méltatlan színjáték volt a közgyűlés, amely előadás kabaréba nem, de a diliházban is megállná a helyét. Csupán a darab szereplői változtak a múlt évekhez képest. Ugyanis nem az ellenzék, hanem a várost vezető politikusok estek egymásnak. Azt persze nem tudhatjuk, hogy a színfalak mögött mi miért, és hogy volt lebeszélve, de az előadás pocsékra sikeredett. Immár nem csak a két politikai erő küzd egymással, hanem egy politikai csoporton belüli erő is. Harc van! Mert van, ami nem változott.
Örömteli lenne, ha végre lecsitulna a vihar és látnánk a választási ígéretekből beteljesülni valamit. Például terveket arról, hogy a lassan ismét elodázhatatlan buszpark cseréjét miként képzeli el a városvezetés. Vagy a közterületek felújítását.
Sajnos, évtizedes elmaradásokat nem lehet az egyik pillanatról a másikra megoldani. De elkezdeni a tervszerű megoldásukat, igen!
Akkor végre leírhatnám: mert van, ami változott!
Maráczy
Tibor
