Maráczy Tibor: Lehetne már vége?

 

Forrás: Internet

Továbbra is belső vitáktól hangos a pécsi közgyűlés. Ami természetes is lehetne, de nem az. Úgy tartják, az ellenzéknek az a dolga, hogy kifogásokat fogalmazzon meg a vezetők felé, tegyen javaslatokat, és hívja fel a figyelmet olyan, a várost érintő ügyekre, amelyek javításra szorulnak a meglátásaik szerint. Ez eddig rendben is lenne, bár a megítélésem szerint az előbbi megfogalmazás teljes mértékben nem fedi a valóságot. A hatalmon lévőknek pedig jó esetben az lenne a feladata, hogy irányítsák a várost, elfogadva a másik oldal javaslatait is. Mert nem helytálló, hogy az egyik oldal csak butaságot tud mondani, a városvezetők pedig csak csupa jót. Sajnos, a magyar politikai kultúra még nem tart itt harminc év után sem. 

Úgy látom, Pécsett ennél még nagyobb gondok is vannak. A várost vezető pártok belső harcai. És ezek a csetepaték nem arról szónak, hogy a rengeteg megoldandó feladatra egyik vagy másik politikai csoport elképzelései adják e a legjobb megoldást, hanem melyik csoport emberei kerülnek különböző vezetői, döntéshozói tisztségbe. Jelen pillanatban úgy látszik, hogy az MSZP érdekérvényesítő törekvései sikerre vezetnek, míg a szövetséges pártok háttérbe szorultak ezen a téren. De vajon csak ezen a téren? Az országgyűlési választások közeledtével más morajlások is hallhatóak. Nagyon félő, hogy az elkövetkezendő hónapokban ebből a morajlásból komoly vihar lesz. Mert ugye, országgyűlési képviselőnek lenni, az már valami! 

Amikor a kozmopolita szövetségeseket a pécsiek hatalomba segítették, úgy gondoltam, hogy látva az előző vezetés tíz év alatt elkövetett hibáit és tévedéseit, már kész tervek birtokában kezdik meg a munkájukat. Az első közgyűlés után, amikor a saját fizetésük emelése volt a legfontosabb napirendi pont, valamint az, hogy ki kapja meg az újonnan létrehozott tisztségeket, már kezdtem aggódni.

Amikor a gazdasági tervet a polgármester nem készítette el időre, sőt idő után sem, már komoly félelmeim lettek. Nem sorolom fel, mert hiszen mindannyian megtapasztalhatjuk, hogy a másfél év alatt nem sok minden történt a városunkban. Ami beruházás megindult vagy befejeződött, azokat még az előző városvezetés indította el. Első komolyabb, összefogásból született eredmény napjainkban válik valóra, egy nagy, nemzetközi cég költözik Pécsre. Már dörzsöltem a kezeimet, hogy na végre, megindul az együttgondolkodás, a közös cselekvés a városunk érdekében. Ismét csalódnom kellett. A beruházásról megjelenő dicshimnuszokból egyre inkább kimarad az ebben az ügyben is nagy érdemeket szerzett kormánypárti országgyűlési képviselő neve. A másiké is, de ő ebben az ügyben nem tett semmilyen lépést sem. Úgy általában, a megválasztása óta sem igen emlékszem arra, hogy a nevéhez köthető, Pécset segítő lobbizásban, vagy más képviselői tevékenységben részt vett volna. Bár az utóbbi időben hallatta a hangját. Az hamar kiderült, hogy beszállt az országgyűlési képviselő jelöltségért egyre inkább kibontakozó harcba.

Ebből, nekünk pécsi polgároknak megint nem sok hasznunk lesz. Most itt tartunk, és nem tehetünk egyebet, mint figyeljük az újabb és újabb, néha „bicskanyitogató” híreket. 

Például azt, hogy polgármesterünk miként él vissza egy rosszul megfogalmazott, a visszaélésekre könnyen alkalmat adó jogszabályi rendelkezéssel. Az egyszemélyben hozható döntések lehetőségét remekül kihasználta, és bár elvileg a jogszabály visszavonását követő közgyűlésen az intézkedéseinek egy részét a közgyűléssel el kell fogadtatnia, egy esetleges politikai alku ezt könnyen lehetővé teszi a számára. Kétség kívül, amit eddig tett, az jogilag védhető, na de erkölcsileg? Mi az, hogy erkölcs? Javaslom a magyar értelmező szótárban való kutakodást. 

Nem hagyhatom ki a jelenlegi városi ellenzéket sem, hiszen ez Asztaltársaságunk szellemiségéből, erkölcsiségéből következik.

Úgy tapasztalom, a többségük nagyon jó, sőt egyesek kiemelkedő odaadással végzik a munkájukat, és már sikereket is értek el. Bizonyítva, hogy ellenzékből is lehet, sok munkával és kitartással, a városért, az itt élő emberekért látható eredményt elérni. Én most csak kettőt emelnék ki. A gumihegy eltüntetésében tett sikeres fáradozását az egyik Fideszes képviselőnek, valamint az ÖPE-KDNP frakcióvezetőjének kiemelkedő munkáját a Camping helyére tervezett luxus lakópark építésének meggátolásába. Ugyanakkor bizonyos területeken van még hova fejlődniük. A legnagyobb gyengeségük ma is, hogy az egyszerű emberek érzésvilágát nem, vagy csak kevésbé ismerik. Nem arról beszélek, hogy az egyik iskolapadból a másikba átülő emberek mit tanultak a felsőbb iskolákban, hanem arról, ami a valós élet. A valós élet egészen más, mint amit „okosok” leírtak a könyveikben. Tudom, számosan különböző kutatások eredményei alapján vontak le különböző következtetéseket, ezeket közzétették, ilyen és ezekhez hasonló könyvekből tanultak a mai képviselők is a felsőbb iskolákban. Amint az iskolapadban nem lehet megtanulni egy szakmát, hanem hosszú gyakorlati évek kellenek hozzá, így az emberekkel való kapcsolattartás sem a tananyag szerint alakul. Az egyszerű emberek közé kell menni, hogy beszélgetések sokaságának tapasztalataiból kialakuljon egy olyan kép, amely aztán felhasználható a kampányokban is. Annak, amiről most írok, az egyik iskolapéldája volt a 2018-as országgyűlési választás. A mai pécsi ellenzék „csodálatosan” megmutatta, hogy egy névtelen, szinte senki által nem ismert emberből miként kell országosan ismert jelöltet kreálni. Nem csoda, hogy simán nyerte Pécs 1-es körzetét egy olyan emberrel szemben, aki képviselősége idején nagyon sokat dolgozott a városért, aki szinte mindig elérhető volt.

Éppen ezért kérdezem, tisztelt képviselő hölgyek és urak! Lehetne már vége az acsarkodásnak? Esetleg elkezdődhetne egy közös munka? Értünk.

Maráczy Tibor