 |
| Az emléktábla* |
2018.
szeptember 28-án ismét emléktábla avatására gyülekeztek a falu lakósai és a
meghívott vendégek. A „Hangosfal” újabb megemlékező táblával gyarapodott, a
volt tanítók emlékét örökítette meg a falu vezetése. A meghívott vendégek
között volt a megyei közgyűlés alelnöke, számos polgármester, jegyző, az
elszármazottak népes tábora. A megemlékezés fél 11-kor kezdődött Kovács Sándor
polgármester úr bevezető köszöntőjével. A megemlékezést vers és prózai előadás
követte, majd Fazekas Róbert, a Baranya Megyei Közgyűlés alelnöke és Kovács
Sándor polgármester leleplezte le az új emléktáblát, amelyet koszorúzás
követett. A megemlékezők ezután a temetőbe indultak ahol megkoszorúzták a falu
utolsó tanítójának, az elmúlt évben elhunyt Szakos Sándorné Csöpi tanító néni sírját.
Lehajtott
fejjel álltak ott a volt tanítványok, a nyugállományú orvos ezredes, a vállalkozó,
földbirtokos, polgármester, a szakmunkás és mindazok, akik ismerték. A tanító
néni volt tanítványai, akik közül sokan nagyon messziről érkeztek azért, hogy elhunyt
tanítójuk emléke előtt leróják tiszteletüket. A megemlékezés után a falu
vezetése ebédre invitálta a jelenlévőket a Művelődési házba.
A
szervezők gondoltak a gyerekekre is. Kutyabemutató, állatsimogatás, lovaglás
mellett a népi iparművészet bemutatása sem maradt el. Nemezkészítés, fafaragás,
csuhé felhasználásának bemutatása színesítette a programot. Nem maradt el a
kicsik meghódítása sem, az arcfestés hatalmas sikert aratott.
Az
ebédet követően dr. Pallós Piroska Phd docens asszony előadása hangzott el „A
kisdobszai népiskola története” címmel. A nagyon magvas, kutatások sokaságát
feldolgozó előadás után a könnyedebb, de nívós műsorok következtek. Először a
Szuloki Német Gyermektánccsoport előadását tekinthették meg az érdeklődők, majd a Misina Táncegyüttes műsora következett. A nagyon színvonalas
előadásuk után pedig az asztalok villámgyors elpakolásával táncházzá alakult át
a Művelődési ház nagyterme, ahol már a meghívottak, és helyi lakosság idősebbje
és fiatalabbja a táncosokkal együtt perdült táncra. A nagysikerű táncház után
pedig következett a rétes verseny eredményhirdetése. Húsz szorgos hölgy
réteséből választotta ki a független zsűri az általuk legjobbnak ítélt három
rétest. Utána a sokak által nagyon várt tombolasorsolás következett, ahol
nagyon értékes nyeremények várták azokat, akik szerencséjüket kipróbálva tombolát
vettek a nap során. Bizony, igen csak volt ujjongás a nyertesek részéről,
miután a kisgyerekek által kihúzott nyertes szelvényt lobogtatva kimentek a
nyereményéért a tombola húzását lebonyolító alpolgármester asszonyhoz. A
tombolahúzás befejezése követően Almási Krisztina éneknő műsorát hallgathatták
meg az érdeklődők.
A Művelődési ház
kistermében a szervezők által - az iskola tárgyaiból, dokumentumaiból - berendezett
interaktív kiállítást nagyon sokan
megtekintették. Többen felismerték önmagukat a kiállított fényképeken. Volt,
aki az osztályról készült képen, volt, aki a színjátszó csoportról készült
képeken ismerte fel akkori önmagát. A
teremben látható volt az elérzékenyülés a régi kisdiákok, ma már meglett, sőt
idősödő emberek részéről. Számukra visszaköszönt a múlt, annak minden
emlékével.
Az első emléktábla leleplezéséről, „A gyökér nélkül elhal a fa”
címmel írtam beszámolót, amely még most is olvasható a blogunkon. Nem
véletlenül hagytuk fent. Két sorát idézném: „A fa él és
növekszik, és látva a rengeteg kisgyermeket, sok új hajtást hoz. Mert a múlton
át vezetett az út a jelenbe, és a jelenen át vezet a jövőbe!
Egy év telt el, és ismét láthattam, hogy Kisdobsza fája nem csak
él, de növekszik. Sok egy év körüli gyermeket láttam, akiket szüleik elhoztak.
Befejezésül megemlítem, hogy mélyen elérzékenyültem magam is azon a
tiszteleten és megbecsülésen, amelyet a falu vezetői, a jelenlegi lakósai, de
különösen az faluból elszármazottak tanúsítottak és tanúsítanak a múlt emlékei,
jelen esetben az akkori kisgyermekek szellemi pallérozásának mindig is nehéz
feladatát ellátó tanítók emléke előtt. A múlt az emlékezet által köztük él, a
gyökerek erősödnek, a fa növekszik. Sok új hajtást láttam, akiknek minden
bizonnyal maradandó élményt nyújtott ez a megemlékezés, és a jövőben is nyújt,
ha majd nagyobbacskán megállnak az emléktáblák előtt, és megszólal a
„Hangosfal”, elmondva nekik, hogy kik voltak azok, akiket a táblákon látnak,
mit tettek, és milyen követendő példát jelentenek a számukra.
Maráczy Tibor
*Fotó: B. Tünde
