Szinte már nincsen olyan hónap, sőt lassan olyan hét, hogy valami botrányos ügy ne kerülne napvilágra a Városházát érintően. Valamikor a Mandulás kempinggel kezdődött, a luxus lakópark építésének az ötletével, amely azután Kővári János önkormányzati képviselő erőteljes fellépésének köszönhetően meghiúsult. Asztaltársaságunkon belül már akkor megfogalmazódott bennünk, hogy a háttérben meghúzódó, jórészt a régi MSZP elithez köthető kezdeményezés az ügy előjátéka volt csak, és nem nyugszanak bele az érdekeltek, hogy az itteni terveik végleg dugába dőljenek. Így is lett, de közben történtek más, erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető események is. Elsőnek a közterület felügyeletnél robbant ki botrány, amelynek végkifejlete az lett, hogy a régi vezetőt leváltották és új személyt neveztek ki a helyére. Ez az ügy még le sem csengett, amikor nyomozás indult a pécsi bérlakások kiutalásával kapcsolatban. Alapos gyanú állt fenn, hogy az illetékesek közül valaki vagy valakik visszaéltek a hivatali helyzetükkel, és a lakáskiutalások során kenőpénzeket fogadtak el, esetleg kértek. Az ügy komolyságát jól mutatja, hogy e terület illetékes alpolgármesterének közeli munkatársától villámsebesen megszabadultak. Talán kármentés volt, talán nem, azonban nehezen hihető, hogy egy beosztott a saját szakállára, magányos hiénaként hosszabb ideig ilyen tevékenységet folytasson. Erre utalhat, hogy az elmúlt hetek egyik napján az LMP országos elnöke bejelentette, hogy Pécsett polgármester jelöltet fognak állítani, pont erre az ügyre és személyre való tekintettel. Ez azért is volt rendkívül meglepő, mert az LMP helyi képviselőjével a várost vezető helyi koalíció tagja. Érdekes fejlemény, majd meglátjuk, hogy mi lesz a vége.
Közben előkerült a Mandulás kemping történet újabb fejezete is. Mint ismert, az 1 milliárd forintra becsült régi Bőrklinika hirtelen gazdát cserélt úgy, hogy a kemping önkormányzati tulajdonba került, míg a klinika és területe jól behatárolható gazdasági csoport tulajdonába. Talán ez még nem is lenne annyira feltűnő, bár mindenképpen bugyutaságot feltételez egy ilyen belvárosi ingatlan elherdálása, ami megdöbbentő, az a csere és ellentételezése. A lepusztult, csak turisztikai célra hasznosítható területet valaki, állítólag titkos, 800 millióra értékelte, és így csere plusz 200 millióért szerezték meg az új tulajdonosok a jó állapotú ingatlant. Aki akár csak laikusként összehasonlítja a két ingatlant, maga is látja, hogy ha a kemping területe 800 milliót ér, akkor a belvárosi ingatlan legalább 3 milliárdot.
Mint mindig, erkölcsi oldaláról vizsgáljuk az adott ügyeket, most is ezt tesszük. Amikor ilyent, vagy ehhez hasonlókat tapasztalunk, sokszor Móricz Zsigmond Rokonok című regénye jut az eszünkbe. A gyakorlati életből is tudhatja mindenki, ha környezetében tapasztalt hasonlót, hogy még magát kellő erkölcsi szilárdsággal felvértezett embernek tartó személyt is a galád környezete miként tud belerángatni olyan helyzetekbe, amelyek ellen adott esetben küzdeni akart. Mennyivel rosszabb erkölcsileg a helyzet akkor, ha olyan ember, emberek kerülnek döntési helyzetbe, akiknek az erkölcsi szintje nagyon alacsony, esetleg nincs is. Amint az egyik akkori MSZP potentát mondta volt egyes párttársairól: „csoki tolvajok” kezébe került a döntési hatalom. És itt ismét el kell gondolkodni azon, amit pár hete az LMP vezér mondott. A pénz, a hatalom nagyon sokakat megrészegít, és sajnálatos módon, lehet, hogy tudatosan, vannak ráutaló jelek, úgy vannak kialakítva a jogszabályok, illetve egyéb szabályok, hogy bizonyos kör szinte büntetlenséget élvez még akkor is, ha nyilvánvalóan hatalmas anyagi kárt okozott a társadalomnak. Helyi szinten természetesen azt a közösséget kell érteni, ahol az illető, illetve gazdasági csoport tevékenykedik. A pécsi ügyek erkölcsileg mindenképpen ilyen ügyeknek tekinthetőek. A minimális erkölcsi érzék hiányát, a harácsolásra való gátlástalan hajlamot, a közösség érdekeinek teljes figyelmen kívül hagyását. A jogi megítélés nem a mi dolgunk, de ezen a téren vannak fenntartásaink. Nagyon megalapozott fenntartásaink. A napokban az illetékes bíróság felmentette a Volvo beszerzés kapcsán perbe fogott vádlottakat, bűncselekmény hiányában. Az elhúzódó eljárás során az elsőrendű vádlott elhunyt, a többiek viszont még nem lélegezhetnek fel, mert az illetékes ügyészség fellebbezett az ítélet ellen. Mindenesetre a bírói indoklás rendkívül érdekes volt. Az eljáró bíró szerint az üzleti életben bevett szokás, hogy a vevő felveri annak a terméknek az árát, amelyet meg akar vásárolni. Igaz, „csupán” 600 millióról van szó. Ennyit a bírói függetlenség gyakorlati megnyilvánulásáról.
Mint mindig, erkölcsi oldaláról vizsgáljuk az adott ügyeket, most is ezt tesszük. Amikor ilyent, vagy ehhez hasonlókat tapasztalunk, sokszor Móricz Zsigmond Rokonok című regénye jut az eszünkbe. A gyakorlati életből is tudhatja mindenki, ha környezetében tapasztalt hasonlót, hogy még magát kellő erkölcsi szilárdsággal felvértezett embernek tartó személyt is a galád környezete miként tud belerángatni olyan helyzetekbe, amelyek ellen adott esetben küzdeni akart. Mennyivel rosszabb erkölcsileg a helyzet akkor, ha olyan ember, emberek kerülnek döntési helyzetbe, akiknek az erkölcsi szintje nagyon alacsony, esetleg nincs is. Amint az egyik akkori MSZP potentát mondta volt egyes párttársairól: „csoki tolvajok” kezébe került a döntési hatalom. És itt ismét el kell gondolkodni azon, amit pár hete az LMP vezér mondott. A pénz, a hatalom nagyon sokakat megrészegít, és sajnálatos módon, lehet, hogy tudatosan, vannak ráutaló jelek, úgy vannak kialakítva a jogszabályok, illetve egyéb szabályok, hogy bizonyos kör szinte büntetlenséget élvez még akkor is, ha nyilvánvalóan hatalmas anyagi kárt okozott a társadalomnak. Helyi szinten természetesen azt a közösséget kell érteni, ahol az illető, illetve gazdasági csoport tevékenykedik. A pécsi ügyek erkölcsileg mindenképpen ilyen ügyeknek tekinthetőek. A minimális erkölcsi érzék hiányát, a harácsolásra való gátlástalan hajlamot, a közösség érdekeinek teljes figyelmen kívül hagyását. A jogi megítélés nem a mi dolgunk, de ezen a téren vannak fenntartásaink. Nagyon megalapozott fenntartásaink. A napokban az illetékes bíróság felmentette a Volvo beszerzés kapcsán perbe fogott vádlottakat, bűncselekmény hiányában. Az elhúzódó eljárás során az elsőrendű vádlott elhunyt, a többiek viszont még nem lélegezhetnek fel, mert az illetékes ügyészség fellebbezett az ítélet ellen. Mindenesetre a bírói indoklás rendkívül érdekes volt. Az eljáró bíró szerint az üzleti életben bevett szokás, hogy a vevő felveri annak a terméknek az árát, amelyet meg akar vásárolni. Igaz, „csupán” 600 millióról van szó. Ennyit a bírói függetlenség gyakorlati megnyilvánulásáról.
Maráczy Tibor
