 |
| Forrás: Internet |
Nagy visszhangja volt annak,
hogy a jelenlegi városvezetés át akarja helyezni a Király utcában látható Weöres Sándor
szobrot. Az első helyszínnek egy kocsma előtti helyet néztek ki, olyant, ahol
az ott élőkön kívül senki nem fogja látni. Méltatlan gondolat, a városunkban
tíz évig alkotó ember emlékével szemben pedig sértő.
Már a
kompozíció elkészítésének megrendelése is vihart kavart - politikai alapon -,
mert magyarázat nem igen volt arra, ami már ekkor elkezdődött. Az avatáson
történt botrány pedig jól kifejezte annak az embernek a jellemét, aki nem
tisztelve a másik művész munkáját, liszttel szórta be. Egyébként a pécsi
szobrásztól nem áll messze az ilyen akció, egy alkalommal a saját munkáját
valamilyen tiltakozásul festékkel öntötte le. Ami a művészi ízlést illeti, sok
féle lehet, magam részéről szeretem, ha egy műalkotást nem a címe alapján kell
felismernem.. Ebből kikövetkeztethető, hogy a kövek kivágása, csiszolása,
egymásra rakása számomra nem jön be. Különösen olyan nem, amelyet egy ügyes
kezű kőfaragó legalább hasonló színvonalon képes elkészíteni, mint az alkotó
művész. E bevezetésből kiderül, hogy nekem az adott alkotás tetszik. Ugyan úgy,
amint Keszthely sétáló utcájában látható, Festetics Györgyöt ábrázoló alkotás
is.
A kompozíció azóta is ott áll
a sétáló utca elején. A turisták fényképezkednek a szoborral, látszik, hogy az
alkotásnak sikere van. Eddig minden rendben volt.
Az új városvezetés
működésének hetedik hónapjában azonban az elmozdításán fáradozik. Sokan
feltették a kérdést a megyei sajtóban, hogy a szobor eltávolítása a
legfontosabb feladat napjainkban Pécsett? Én is csatlakozom. Amennyiben a
várost vezető szövetség tagjai vennék a fáradságot és csak a belvárosban
tennének egy sétát, talán észrevennék, hogy bizony lenne a szoboráthelyezésnél
fontosabb megoldandó feladat is. És ez csak a szorosan vett belváros.
Többen tippet is adtak a
város vezetőinek. Elképesztő állapotban vannak a járdák, az úttestek, egyes
közösségi terek, és hosszan lehetne sorolni. Most hallom a másik oldal
felhördülését, ezt a mostani vezetők örökölték. Ez igaz. A pécsi városvezetők
hanyagsága vezetett idáig. Bár az utóbbi időben történtek jelentősebb
felújítások is, de mindez csak csepp a tengerben. Azért cserélte le a pécsi
polgárság az előző városvezetést, mert úgy gondolták a retorikájuk alapján,
hogy gondosabb gazdái lesznek a városnak. A polgármesternek legkésőbb a
megválasztását követő hatodik hónap végéig a gazdasági tervét le kellet volna
tennie a közgyűlés asztalára. Ismereteim szerint ez nem történt meg. Már most
vannak elmaradt feladatok. Egy komoly programnak legkevesebb, tartalmaznia
kell, hogy mit, mikor és mennyiért kívánnak megvalósítani, nem mellékesen
megjelölve, hogy önerőből, pályázati pénzből, vagy vegyes forrásbevonással
kívánják megvalósítani. Mindenképpen jelentős feladat vár az új vezetésre. Való
igaz, a szobor áthelyezésével, - amelynek egyébként komoly költsége van -, még
várhatna.
Tisztában vagyok azzal, hogy
elsősorban politikai oka van ennek a kezdeményezésnek. A szélsőliberális körhöz
tartozó művész minden bizonnyal a háttérből súgott.
Teljesen megdöbbentett, hogy
az ellenzék egyik frakcióvezetője szinte könyörgő levelet írt a polgármester
asszonynak kérve, hogy ne engedjen a nyomásnak, és vegyék le a napirendről ezt
a tervet. Engem megdöbbentett a tegező módban írt levél, és természetesen a
tartalma is. Egy ellenzéki frakcióvezetőtől én legalább is, egy határozott
hangvételű tiltakozó levelet várnék, nem pedig alázatos könyörgést. Már az első
nap tiltakozó petíciót kellett volna megfogalmazni aláírásgyűjtés
megkezdésével. Persze, mindenki azzal van tegeződő viszonyban, akivel akar, de
itt kissé más a helyzet, mint a magánéletben. Az alpolgármester asszony egy
olyan pártnak a tagja, amelynek eszmeisége, törekvései nagyon messze állnak a
magát nemzeti, keresztény oldalnak vallók elveihez. A pártjuk képviselői
nemtelen támadásokat intéznek Magyarország ellen a nagyvilágban, és
természetesen itthon is. A kereszténységet miközben igyekeznek lejáratni,
deviáns magatartások elfogadását erőltetik, nemzetállamok megszüntetéséért
harcolnak. A család számukra elavult társadalmi képződmény, és egy
világbirodalom megvalósulásért dolgoznak. Egy „Világkormány” politikai
hatalmának megalakításáért, amelyhez tartozó családok már uralják a világ
pénzügyi rendszerét, gazdaságát és a gazdasági erőforrásokat. Ezeket a
céljaikat már nyíltan felvállalják, amikor Európai Egyesült Államokról
szónokolnak. Ennek a fényében érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen,
emberileg és jogilag elfogadható magatartást kell tanúsítani és milyen
mélységig szabad belemélyedni a személyes kapcsolatokba. Amennyiben elvek
alapján veszünk részt a közéletben, akkor tisztán kell látnunk, hogy mi az ami
építő jellegű a társadalmunknak, és mi az ami romboló. Amennyiben viszont a
közszereplők értelmiségi és politikai kasztban gondolkodnak, úgy a közélet csak
színjáték, esetleg marakodás a nagyobb koncért.
A Weöres Sándor szobor
áthelyezését értékrombolónak tartom. Ez a szobor mindenképpen üzen valamit
azoknak, akik veszik a fáradságot és utána néznek annak, hogy ki is volt ez az
ember, milyen volt a munkássága, mit tett a társadalomért? Egyes szobrok nem csak esztétikai élményt
nyújtanak, hanem üzenetük is van. Ennek a Király utcában álló
szoborkompozíciónak pedig van üzenete. Talán ezért is akarják olyan helyre
áthelyezni, ahol szinte senki sem látja.
Nagyon remélem, hogy végül az
ellenzék és a pécsi polgárság határozott kiállása meghiúsítja ezt az
elgondolást, és a szobor marad a helyén. Onnan üzenhet tovább a ma emberének.
Maráczy Tibor
