Asztaltársaságunk számtalan írásában említette Szegedet, mint a városvezetés által követendő példát. Kíváncsiak voltunk, hogy mi a különbség egy szocialista városvezetés és egy kozmopolita, globalista vezetés között. Pontosabban, milyen valós tapasztalatokat tudunk szerezni a helyszínen. Annyiban szerencsések vagyunk, hogy a Szegeden él egy olyan ismerősünk, akinek a meglátásai ülnek, tehát kritika nélkül elfogadhatóak. Ez nagyon fontos, mert tévedni ugyan lehet, de hazudni nem! És nem mindig igaz és megalapozott az, amit csak a szemünk lát, hiszen egy pár napos tanulmányút mindent nem tárhat fel. Szegeden sincs kolbászból a kerítés, ott is vannak a szocreál panel szörnyetegei, amelyekkel igazán az a baj, hogy még vannak. Ezeket az épületeket elvileg 40-50 év időtartalomra építették a kétségtelenül meglévő lakáshiány enyhítésére, de amint a szocialistának nevezett államkapitalizmus sem jött össze az elvtársaknak, így a panellakások leváltása sem. Különösen három fő területen szerettünk volna választ kapni. Egyik, a Pécsről eltanácsolt BYD autógyárral volt kapcsolatos, továbbá a közösségi közlekedés témájában kívántunk kutakodni, és természetesen, miután Szeged is egyetemi város, a városkép, illetve a turizmushoz kapcsolódó szolgáltatások milyensége is érdekelt bennünket. Költségkímélés fontosságát szem előtt tartva, egyik alapítónk vállalta a feladatot és az utat, egy hétvégét, azon belül két munkanapot és két pihenőnapot töltve Szegeden. Nem csak a fárasztó utat, de tapasztalatainak a közzétételét is vállalta, kiemelve, hogy a teljes objektivitást senki ne várja el tőle, de nagyon fog törekedni, hogy a szubjektív gondolatait és érzéseit minimalizálja. A bevezetőt követően az ő beszámolóját olvashatják.
