Nem véletlenül választottam ezt, a viszonylag ritkán látható képet. Tamás apostol, aki nem hitt Jézus feltámadásában, bizonyosságot kap Jézustól. Megérintheti a sebeit, átszúrt oldalának sebébe teheti az úját, amint a képen is látható. A művész ábrázolásán, ha alaposan megfigyeljük, maga Jézus fogja meg Tamás kezét a csuklójánál és helyezi az oldalsebébe. Micsoda gesztus. Jézus egyetlen bárányt, tanítványt sem akar elveszíteni. Minket sem.
Ezt a kis gondolatmenetet, elmélkedést, amelyet most a hivatalos újságunk első oldalain leírok, a ma kételkedőinek szánom. Mert magában a kételkedés nem bűn. A bizonyosság elutasítása a bűn! Tamás a bizonyosság után megvallja, hogy Jézus az Ura és Istene, és a hagyomány szerint egészen Indiáig elmegy a hittérítő útján és ott is hal meg. A megtért farizeus, aki a saját bevallása szerint a farizeusoknál is farizeusabb volt, aki élete egy korszakában teljes szívéből gyűlölte a keresztényeket, és teljes erejéből üldözte, egy látomás hatására megtért. A pálfordulás kifejezést nagyon sokan ismerik, de a damaszkuszi úton járás sem ismeretlen sokak előtt. Ez a megtért farizeus, aki még ráadásul római polgár is volt, hatalmas munkát végzett élete során, számos keresztény közösséget alapított, fáradhatatlanul utazva, terjesztve Jézus tanítását. Ő írta többek között a tanítványainak, hogy amikor a leggyengébb, akkor a legerősebb, mert Isten ereje mutatkozik meg benne. Talán nem tévedek nagyot, ha azt írom, alázatosságában belátta és átélte, hogy a hit terjesztése isten ereje és segítsége nélkül nem érhetne el eredményt. Szintén egyik levelében írja, hogy Krisztus keresztjével dicsekszik. Viszont egy másikban kiemeli, Jézus, ha nem támadt fel, akkor semmit nem ér a hitünk. Pontosan. Az ember természeténél fogva irtózik a szenvedéstől. Most tekintsünk el a nagyon kisszámú hősöktől, akik, ha kell, életüket is önként feláldozzák egy ügy érdekében. Jézus ilyen volt, az emberiség megváltásának érdekében feláldozta az életét. Miután ezeket a gondolatokat a kételkedők és tagadók számára írom, akik talán kevésbé ismerik a teljes történetet, röviden csak annyit, az első emberpár engedetlensége miatt belépett az életünkbe a halál. Minden embernek meg kell halnia, ez ellen nincsen apelláta! Ez a halál végleges, vagy van még egy esély? Jézus világba jövetele ezt az esélyt adta meg. Isten sok évszázad alatt készítette fel az általa kiválasztott zsidó népet a Messiás eljövetelére. Úgy, hogy az egyes személyek és az egész nép szabad akaratát nem korlátozta. Jézus csodáival igazolta Istentől való származását, de mind hiába. A zsidó vezetők elutasították, mert képtelenek voltak elfogadni Jézus kritikáit, és mert a törvény betűjéhez ragaszkodva annak belső tartalmát, mondanivalóját nem értették meg. Ez nagyon vázlatos ismertetés volt, de úgy gondolom, lefedi a lényeget. Ennek az ellenállásnak lett a következménye, hogy a megváltás terve módosult. Ahogy ma GPS mondaná, új útvonaltervezést kellett végrehajtani. Jézus sokszor mondja, a mennyei Atya akaratát teljesíti, neki engedelmeskedik. Sőt, egyszer az apostolaival, azok nem kis megrökönyödésére, közli velük: van étele, a mennyei Atya akaratának teljesítése. Engedelmesség! És ez az engedelmesség vezet végül a kereszthez. Jézus az első emberpár engedetlenségét a saját engedelmességével teszi semmissé. Engedelmes volt a halálig, még pedig a kereszthalálig. Jézus valóságos Isten és valóságos Ember volt egy személyben. Rendelkezett mind az isteni, mind az emberi tulajdonságokkal. E kettősséget jól mutatják a csodái, amelyeket soha senki nem cáfolt, hiszen általában nagy tömeg volt jelen; de valódi emberségét a könnyezés, éhség, meghatódottság és más emberi megnyilvánulások is tanúsítják. E kettősség egyik szép példája Lázár feltámasztásának története. Olvastam olyan teológusi okfejtést, hogy Jézus könnyezése az elfogatása előtti órákban nem a várható szenvedésének a fájdalma és félelme volt, hanem Istensége által annak a tudata, hogy áldozata sok ember számára, az elutasítása miatt, nem hozza meg az örök életet.
A kereszthalálra tekinthetünk úgy is, sőt, a meglátásom szerint úgy kell tekintenünk, mint az Isten iránti engedelmesség kimagasló tettét. Ez az engedelmesség az ősbűn, vagyis az emberi engedetlenség eltörlését hozta el, megnyitva újra az örök élethez vezető utat. A kereszt a kínszenvedés, de egyben engedelmesség szimbólumává vált. Amikor rátekintünk, nem csak a szenvedés, de az engedelmesség is eszünkbe kell, hogy jusson. A megváltás akkor válik számunkra az üdvösség elérésének lehetőségévé, ha Jézus áldozatát az Atya iránti engedelmesség kifejezésével és akaratának megvalósításával fogadjuk el. Maga Jézus tanítja; csak az jut el a mennyek országába, aki az Atya akaratát cselekszi.
Kemény. Az emberi elutasítás következményét minden ember magán viseli. A feltámadáshoz vezető út a Golgotán keresztül vezet! Nem tudjuk megspórolni a fájdalmakat, lemondásokat, testi és lelki szenvedést. Szeretnénk, de nem megy.
Amint Pál apostol írta, ha Jézus nem támadt fel a halálból, akkor semmit nem ér a hitünk. Igen! Éppen ezért én a feltámadással dicsekszem. Mert ez a végső bizonyíték arra, hogy Jézus az Atya fia volt, Isten, aki emberré lett, hogy mi részesüljünk az Ő dicsőségéből. A kereszt a fájdalomra és a végsőkig való engedelmességre figyelmeztet, de egyben az Isten iránti feltétlen bizalomra is, az üres sír, a feltámadás az Isten odaadó szeretetére és az örök élet lehetőségére.
Sokan felvetik, hogy a keresztények sokszor kifogásolható magatartást tanúsítanak. Ez így van. Mi emberek nem vagyunk tökéletesek, még azok sem, akik annak tartják magukat, ezért hibázunk. Ami nem mindegy, szándékosan elfordulunk Istentől és saját törvényeink szerint éljük az életünket, vagy elbukunk, de nem szakadunk el. Jézus elhozta a bűnbocsánat lehetőségét, persze ehhez megfelelő alázat is kell. Alázat nélkül nem megy. Ezt sok nagy sikert elért sportoló is igazolhatja. Istennel és Jézussal szemben a kulcsszó a SZERETET. Amint a kisgyerek annak ellenére rosszalkodik, hogy szereti és ragaszkodik a szüleihez, valahogy mi is így vagyunk. Azonban az irány nagyon fontos! Mit szeretnék elérni, pontosabban akarom e az örök életet? Amennyiben akarom és ez a legfontosabb életcélom, akkor a Szentlélek segítségével fokozatosan tudok a tökéletességben fejlődni. Itt megint egy sportpéldát hozok. Nagyon sokan igyekeznek a legnagyobb erőfeszítést kifejteni, hogy sportágukban nagyot alkossanak. Nem mindenkinek sikerül. Adottság kérdése is, hogy ki meddig jut el. Az akarat a lényeg!
„Az, aki igazán átéli azt, hogy mekkora kincs eljutni az örök életre, annak fáj, ha a környezetében nem mindenki gondolkodik így. Ezért nem kritizálja, hanem imádkozik érte, sőt az érdekében felajánlásokat is tesz. Valahol itt kezdődik a tökéletesség megvalósulása.” Thomas Merton
Karácsonyt hívjuk a szeretet ünnepének. Igen, ha nincs megtestesülés, akkor nincsen megváltás sem. De Isten és Jézus szeretete felénk a megtestesüléstől a keresztfáig tartott. Utolsó tanúságtétel, a bizonyosság a feltámadás. Ettől kezdve már nekünk is akarnunk kell. A döntést mi hozzuk meg az üres sírboltot látva. Hiszek, vagy elutasítom.
Ezt a kis gondolatmenetet, elmélkedést, amelyet most a hivatalos újságunk első oldalain leírok, a ma kételkedőinek szánom. Mert magában a kételkedés nem bűn. A bizonyosság elutasítása a bűn! Tamás a bizonyosság után megvallja, hogy Jézus az Ura és Istene, és a hagyomány szerint egészen Indiáig elmegy a hittérítő útján és ott is hal meg. A megtért farizeus, aki a saját bevallása szerint a farizeusoknál is farizeusabb volt, aki élete egy korszakában teljes szívéből gyűlölte a keresztényeket, és teljes erejéből üldözte, egy látomás hatására megtért. A pálfordulás kifejezést nagyon sokan ismerik, de a damaszkuszi úton járás sem ismeretlen sokak előtt. Ez a megtért farizeus, aki még ráadásul római polgár is volt, hatalmas munkát végzett élete során, számos keresztény közösséget alapított, fáradhatatlanul utazva, terjesztve Jézus tanítását. Ő írta többek között a tanítványainak, hogy amikor a leggyengébb, akkor a legerősebb, mert Isten ereje mutatkozik meg benne. Talán nem tévedek nagyot, ha azt írom, alázatosságában belátta és átélte, hogy a hit terjesztése isten ereje és segítsége nélkül nem érhetne el eredményt. Szintén egyik levelében írja, hogy Krisztus keresztjével dicsekszik. Viszont egy másikban kiemeli, Jézus, ha nem támadt fel, akkor semmit nem ér a hitünk. Pontosan. Az ember természeténél fogva irtózik a szenvedéstől. Most tekintsünk el a nagyon kisszámú hősöktől, akik, ha kell, életüket is önként feláldozzák egy ügy érdekében. Jézus ilyen volt, az emberiség megváltásának érdekében feláldozta az életét. Miután ezeket a gondolatokat a kételkedők és tagadók számára írom, akik talán kevésbé ismerik a teljes történetet, röviden csak annyit, az első emberpár engedetlensége miatt belépett az életünkbe a halál. Minden embernek meg kell halnia, ez ellen nincsen apelláta! Ez a halál végleges, vagy van még egy esély? Jézus világba jövetele ezt az esélyt adta meg. Isten sok évszázad alatt készítette fel az általa kiválasztott zsidó népet a Messiás eljövetelére. Úgy, hogy az egyes személyek és az egész nép szabad akaratát nem korlátozta. Jézus csodáival igazolta Istentől való származását, de mind hiába. A zsidó vezetők elutasították, mert képtelenek voltak elfogadni Jézus kritikáit, és mert a törvény betűjéhez ragaszkodva annak belső tartalmát, mondanivalóját nem értették meg. Ez nagyon vázlatos ismertetés volt, de úgy gondolom, lefedi a lényeget. Ennek az ellenállásnak lett a következménye, hogy a megváltás terve módosult. Ahogy ma GPS mondaná, új útvonaltervezést kellett végrehajtani. Jézus sokszor mondja, a mennyei Atya akaratát teljesíti, neki engedelmeskedik. Sőt, egyszer az apostolaival, azok nem kis megrökönyödésére, közli velük: van étele, a mennyei Atya akaratának teljesítése. Engedelmesség! És ez az engedelmesség vezet végül a kereszthez. Jézus az első emberpár engedetlenségét a saját engedelmességével teszi semmissé. Engedelmes volt a halálig, még pedig a kereszthalálig. Jézus valóságos Isten és valóságos Ember volt egy személyben. Rendelkezett mind az isteni, mind az emberi tulajdonságokkal. E kettősséget jól mutatják a csodái, amelyeket soha senki nem cáfolt, hiszen általában nagy tömeg volt jelen; de valódi emberségét a könnyezés, éhség, meghatódottság és más emberi megnyilvánulások is tanúsítják. E kettősség egyik szép példája Lázár feltámasztásának története. Olvastam olyan teológusi okfejtést, hogy Jézus könnyezése az elfogatása előtti órákban nem a várható szenvedésének a fájdalma és félelme volt, hanem Istensége által annak a tudata, hogy áldozata sok ember számára, az elutasítása miatt, nem hozza meg az örök életet.
A kereszthalálra tekinthetünk úgy is, sőt, a meglátásom szerint úgy kell tekintenünk, mint az Isten iránti engedelmesség kimagasló tettét. Ez az engedelmesség az ősbűn, vagyis az emberi engedetlenség eltörlését hozta el, megnyitva újra az örök élethez vezető utat. A kereszt a kínszenvedés, de egyben engedelmesség szimbólumává vált. Amikor rátekintünk, nem csak a szenvedés, de az engedelmesség is eszünkbe kell, hogy jusson. A megváltás akkor válik számunkra az üdvösség elérésének lehetőségévé, ha Jézus áldozatát az Atya iránti engedelmesség kifejezésével és akaratának megvalósításával fogadjuk el. Maga Jézus tanítja; csak az jut el a mennyek országába, aki az Atya akaratát cselekszi.
Kemény. Az emberi elutasítás következményét minden ember magán viseli. A feltámadáshoz vezető út a Golgotán keresztül vezet! Nem tudjuk megspórolni a fájdalmakat, lemondásokat, testi és lelki szenvedést. Szeretnénk, de nem megy.
Amint Pál apostol írta, ha Jézus nem támadt fel a halálból, akkor semmit nem ér a hitünk. Igen! Éppen ezért én a feltámadással dicsekszem. Mert ez a végső bizonyíték arra, hogy Jézus az Atya fia volt, Isten, aki emberré lett, hogy mi részesüljünk az Ő dicsőségéből. A kereszt a fájdalomra és a végsőkig való engedelmességre figyelmeztet, de egyben az Isten iránti feltétlen bizalomra is, az üres sír, a feltámadás az Isten odaadó szeretetére és az örök élet lehetőségére.
Sokan felvetik, hogy a keresztények sokszor kifogásolható magatartást tanúsítanak. Ez így van. Mi emberek nem vagyunk tökéletesek, még azok sem, akik annak tartják magukat, ezért hibázunk. Ami nem mindegy, szándékosan elfordulunk Istentől és saját törvényeink szerint éljük az életünket, vagy elbukunk, de nem szakadunk el. Jézus elhozta a bűnbocsánat lehetőségét, persze ehhez megfelelő alázat is kell. Alázat nélkül nem megy. Ezt sok nagy sikert elért sportoló is igazolhatja. Istennel és Jézussal szemben a kulcsszó a SZERETET. Amint a kisgyerek annak ellenére rosszalkodik, hogy szereti és ragaszkodik a szüleihez, valahogy mi is így vagyunk. Azonban az irány nagyon fontos! Mit szeretnék elérni, pontosabban akarom e az örök életet? Amennyiben akarom és ez a legfontosabb életcélom, akkor a Szentlélek segítségével fokozatosan tudok a tökéletességben fejlődni. Itt megint egy sportpéldát hozok. Nagyon sokan igyekeznek a legnagyobb erőfeszítést kifejteni, hogy sportágukban nagyot alkossanak. Nem mindenkinek sikerül. Adottság kérdése is, hogy ki meddig jut el. Az akarat a lényeg!
„Az, aki igazán átéli azt, hogy mekkora kincs eljutni az örök életre, annak fáj, ha a környezetében nem mindenki gondolkodik így. Ezért nem kritizálja, hanem imádkozik érte, sőt az érdekében felajánlásokat is tesz. Valahol itt kezdődik a tökéletesség megvalósulása.” Thomas Merton
Karácsonyt hívjuk a szeretet ünnepének. Igen, ha nincs megtestesülés, akkor nincsen megváltás sem. De Isten és Jézus szeretete felénk a megtestesüléstől a keresztfáig tartott. Utolsó tanúságtétel, a bizonyosság a feltámadás. Ettől kezdve már nekünk is akarnunk kell. A döntést mi hozzuk meg az üres sírboltot látva. Hiszek, vagy elutasítom.
Maráczy Tibor
