Asztaltársaságunk számtalan írásában említette Szegedet, mint a városvezetés által követendő példát. Kíváncsiak voltunk, hogy mi a különbség egy szocialista városvezetés és egy kozmopolita, globalista vezetés között. Pontosabban, milyen valós tapasztalatokat tudunk szerezni a helyszínen. Annyiban szerencsések vagyunk, hogy a Szegeden él egy olyan ismerősünk, akinek a meglátásai ülnek, tehát kritika nélkül elfogadhatóak. Ez nagyon fontos, mert tévedni ugyan lehet, de hazudni nem! És nem mindig igaz és megalapozott az, amit csak a szemünk lát, hiszen egy pár napos tanulmányút mindent nem tárhat fel. Szegeden sincs kolbászból a kerítés, ott is vannak a szocreál panel szörnyetegei, amelyekkel igazán az a baj, hogy még vannak. Ezeket az épületeket elvileg 40-50 év időtartalomra építették a kétségtelenül meglévő lakáshiány enyhítésére, de amint a szocialistának nevezett államkapitalizmus sem jött össze az elvtársaknak, így a panellakások leváltása sem. Különösen három fő területen szerettünk volna választ kapni. Egyik, a Pécsről eltanácsolt BYD autógyárral volt kapcsolatos, továbbá a közösségi közlekedés témájában kívántunk kutakodni, és természetesen, miután Szeged is egyetemi város, a városkép, illetve a turizmushoz kapcsolódó szolgáltatások milyensége is érdekelt bennünket. Költségkímélés fontosságát szem előtt tartva, egyik alapítónk vállalta a feladatot és az utat, egy hétvégét, azon belül két munkanapot és két pihenőnapot töltve Szegeden. Nem csak a fárasztó utat, de tapasztalatainak a közzétételét is vállalta, kiemelve, hogy a teljes objektivitást senki ne várja el tőle, de nagyon fog törekedni, hogy a szubjektív gondolatait és érzéseit minimalizálja. A bevezetőt követően az ő beszámolóját olvashatják. Szeged, 2026. 06. 15:30. A busz több, mint háromórás út után befut a buszpályaudvarra. Hatalmas csalódás a fogadóépület. Kicsi, és a szocreál legsilányabb változata, erősen amortizált formában. A mi régi vásárcsarnokunk királyi palota a szegedihez képest. Egy hatalmas nyelés, aztán indulás az apartman címére. Tíz perces séta, bámészkodva kicsit több. Mert van min bámészkodni. A lepusztult szocreálnak a buszpályaudvar elhagyásával vége. Szépen karbantartott épületek. Belső égésű motorokkal hajtott buszok, troli. Zsúfoltság semmi. Egyelőre. Kiérve a körútra, ahol a szállásom volt, már villamosközlekedés is láthattam.
Az első kutakodás a BYD gyárral volt kapcsolatos, ezért a háziasszonyomat mindjárt megkérdeztem, hogy a gyár nem okozott e eddig problémát Szeged egészséges ivóvíz ellátásában. Először azt gondolta, hogy poénkodom, vagy ami még rosszabb, cikizem, de amikor tájékoztattam, hogy eredetileg Pécs is szóba került a telepítést illetően és milyen okokból tanácsolta el őket a városunk vezetése, mosolyogva ingatta a fejét és közölte, minden rendben van. Ugye egy tanú nem tanú, ezért a vacsoránál a felszolgáló pincért is megkérdeztem, ő is nemleges választ adott, minden rendben van. Erősen tamáskodtam még mindig, ezért másnap a Szegeden élő ismerősömet is faggatni kezdtem ez ügyben is. Mosoly és a válasz: nincsen semmi gond.
A tanulmányút első pontja kipipálva, a közösségi közlekedés irányában is tudakozódni kezdtem. Aki csak az egyik gyönyörű park padjára leül, a sok séta után egy kicsit lihegni a nagy melegben, jól láthatja, hogy Szeged közösségi közlekedése háromlábon is áll. A hagyományos meghajtású buszokon kívül trolibusz és villamos is közlekedik. Az első nap éppen a munkaidő végén figyelhettem meg a forgalmat. Elsősorban a troli és a villamos forgalom volt jelentős, kiemelkedően a troli járatok. A járműveken tömeggyomor még véletlenül sem láttam. Péntek 16 és 17 óra között. Mint megtudtam, Szegeden a 14 év alattiak ingyen utaznak, nekik nem kell viteldíjat fizetniük. Ez nagy könnyebbség lehet a családoknak különösen akkor, ha több gyermekük van. Akaratlanul is visszaemlékeztem azokra a „csatákra”, amelyet a kisgyermekes bérlet bevezetése érdekében vívtunk. Pedig szó sem volt díjmentességről. Szombat délelőtt találkoztam a kedves ismerősömmel, volt osztálytársammal. Újszegeden él, busszal jött át a hídon. Hétvégén is 10 percenkét van busza, a közlekedést kifejezetten jónak tartja Szegeden. Szóval, a szemem nemnem csalt, amikor a járatokat sűrűnek láttam. A többutcányi és forgalom elől teljesen elzárt egyik sétálóutca cukrászdájában foglaltunk helyet. Ezekben az utcákban nem láttunk behajtó autót, taxit sem, biciklist és rollerest. Hiába egyetemi város Szeged is, sokkal fegyelmezettebbek a pécsieknél az ott élő emberek és ez a fegyelmezettség kihat az ott tanulókra is. A teljes belváros szép, rendezett, tiszta. Egyetlen házon láttam egy kisebb falfirkát.
A közösségi közlekedés kérdése is gyorsan ki lett pipálva. Szomorúan gondoltam arra, hogy globalista vezetésünknek még a Tüke Busz életben tartása is komoly fejfájást okoz. Pedig Szegeden a vonaljegy árak hasonlóak a pécsiekéhez. Mit tennének, ha troli és villamos közlekedés is lenne?
Harmadikként maradt a belváros tágabb körzetének a vizsgálata. Omladozó vakolatú házat nem láttam, pedig keményen kerestem. Sőt, kifejezetten jól karbantartott többszintes házak sokasága kandikál a belváros utcáin sétálgató turistákra és az ott lakó polgárokra. Látogatásom idején volt a Múzeumok éjszakája országos rendezvény, amelyből a szegedi Móra Ferenc Múzeum sem maradt ki. A múzeum impozáns épülete előtt hatalmas tér, ahová ebből az alkalomból székek sokaságát helyezték el a külső programok iránt érdeklődők számára. Amikor megálltam a Tiszán átívelő híd lábánál és szemem vette a nagytotált, könnycseppet kellett elmorzsolnom. Eszembe jutott a mi múzeumunk, amely évek óta vakolatától megfosztottan simul bele a Rákóczi út szürkeségébe, valamint az is bevillant, hogy Pécsett az építész lobbi, amely még egy zsebkendőnyi területet is beépíttet, lásd a Rókus utca sarkát, vajon miként rondítaná el ezt a múzeum előtti gyönyörű teret? Szerencsére Szegeden más a módi.
Az éjszakai élet lenyűgöző volt. Az éttermek, vendéglők, cukrászdák még 23 óra után is zsúfolásig voltak. Éttermek! Előfordult, hogy előző nap szerettem volna másnap délre asztalt foglalni a Tisza partjánál található Halász Csárdában. Sajnos, nem tudtam. Így az ebédből búcsúvacsora lett.
Összegezve a tapasztaltakat. A város vezetése jól él a turisztikai lehetőségeivel. Kétségtelenül a Tisza folyó is egyfajta vonzerőt is jelent, de a rend, a tisztaság, a közlekedési morál az ott élőket is dicséri. Nem, Szegeden sincs kolbászból a kerítés. Ott is vannak szegények minden bizonnyal. De nem láttam kéregetőt, a Dómnál sem, sem másutt. Nem láttam szabálytalanul közlekedőt, esetleg más testi épségét veszélyeztetőt, rollerrel, gördeszkával, biciklivel. Ja, és ennek ellenére rendőrt sem.
Van mit tanulni, és a tanulás nem szégyen. Szegedre még jövőre is visszatérek.
Az első kutakodás a BYD gyárral volt kapcsolatos, ezért a háziasszonyomat mindjárt megkérdeztem, hogy a gyár nem okozott e eddig problémát Szeged egészséges ivóvíz ellátásában. Először azt gondolta, hogy poénkodom, vagy ami még rosszabb, cikizem, de amikor tájékoztattam, hogy eredetileg Pécs is szóba került a telepítést illetően és milyen okokból tanácsolta el őket a városunk vezetése, mosolyogva ingatta a fejét és közölte, minden rendben van. Ugye egy tanú nem tanú, ezért a vacsoránál a felszolgáló pincért is megkérdeztem, ő is nemleges választ adott, minden rendben van. Erősen tamáskodtam még mindig, ezért másnap a Szegeden élő ismerősömet is faggatni kezdtem ez ügyben is. Mosoly és a válasz: nincsen semmi gond.
A tanulmányút első pontja kipipálva, a közösségi közlekedés irányában is tudakozódni kezdtem. Aki csak az egyik gyönyörű park padjára leül, a sok séta után egy kicsit lihegni a nagy melegben, jól láthatja, hogy Szeged közösségi közlekedése háromlábon is áll. A hagyományos meghajtású buszokon kívül trolibusz és villamos is közlekedik. Az első nap éppen a munkaidő végén figyelhettem meg a forgalmat. Elsősorban a troli és a villamos forgalom volt jelentős, kiemelkedően a troli járatok. A járműveken tömeggyomor még véletlenül sem láttam. Péntek 16 és 17 óra között. Mint megtudtam, Szegeden a 14 év alattiak ingyen utaznak, nekik nem kell viteldíjat fizetniük. Ez nagy könnyebbség lehet a családoknak különösen akkor, ha több gyermekük van. Akaratlanul is visszaemlékeztem azokra a „csatákra”, amelyet a kisgyermekes bérlet bevezetése érdekében vívtunk. Pedig szó sem volt díjmentességről. Szombat délelőtt találkoztam a kedves ismerősömmel, volt osztálytársammal. Újszegeden él, busszal jött át a hídon. Hétvégén is 10 percenkét van busza, a közlekedést kifejezetten jónak tartja Szegeden. Szóval, a szemem nemnem csalt, amikor a járatokat sűrűnek láttam. A többutcányi és forgalom elől teljesen elzárt egyik sétálóutca cukrászdájában foglaltunk helyet. Ezekben az utcákban nem láttunk behajtó autót, taxit sem, biciklist és rollerest. Hiába egyetemi város Szeged is, sokkal fegyelmezettebbek a pécsieknél az ott élő emberek és ez a fegyelmezettség kihat az ott tanulókra is. A teljes belváros szép, rendezett, tiszta. Egyetlen házon láttam egy kisebb falfirkát.
A közösségi közlekedés kérdése is gyorsan ki lett pipálva. Szomorúan gondoltam arra, hogy globalista vezetésünknek még a Tüke Busz életben tartása is komoly fejfájást okoz. Pedig Szegeden a vonaljegy árak hasonlóak a pécsiekéhez. Mit tennének, ha troli és villamos közlekedés is lenne?
Harmadikként maradt a belváros tágabb körzetének a vizsgálata. Omladozó vakolatú házat nem láttam, pedig keményen kerestem. Sőt, kifejezetten jól karbantartott többszintes házak sokasága kandikál a belváros utcáin sétálgató turistákra és az ott lakó polgárokra. Látogatásom idején volt a Múzeumok éjszakája országos rendezvény, amelyből a szegedi Móra Ferenc Múzeum sem maradt ki. A múzeum impozáns épülete előtt hatalmas tér, ahová ebből az alkalomból székek sokaságát helyezték el a külső programok iránt érdeklődők számára. Amikor megálltam a Tiszán átívelő híd lábánál és szemem vette a nagytotált, könnycseppet kellett elmorzsolnom. Eszembe jutott a mi múzeumunk, amely évek óta vakolatától megfosztottan simul bele a Rákóczi út szürkeségébe, valamint az is bevillant, hogy Pécsett az építész lobbi, amely még egy zsebkendőnyi területet is beépíttet, lásd a Rókus utca sarkát, vajon miként rondítaná el ezt a múzeum előtti gyönyörű teret? Szerencsére Szegeden más a módi.
Az éjszakai élet lenyűgöző volt. Az éttermek, vendéglők, cukrászdák még 23 óra után is zsúfolásig voltak. Éttermek! Előfordult, hogy előző nap szerettem volna másnap délre asztalt foglalni a Tisza partjánál található Halász Csárdában. Sajnos, nem tudtam. Így az ebédből búcsúvacsora lett.
Összegezve a tapasztaltakat. A város vezetése jól él a turisztikai lehetőségeivel. Kétségtelenül a Tisza folyó is egyfajta vonzerőt is jelent, de a rend, a tisztaság, a közlekedési morál az ott élőket is dicséri. Nem, Szegeden sincs kolbászból a kerítés. Ott is vannak szegények minden bizonnyal. De nem láttam kéregetőt, a Dómnál sem, sem másutt. Nem láttam szabálytalanul közlekedőt, esetleg más testi épségét veszélyeztetőt, rollerrel, gördeszkával, biciklivel. Ja, és ennek ellenére rendőrt sem.
Van mit tanulni, és a tanulás nem szégyen. Szegedre még jövőre is visszatérek.
Maráczy Tibor ügyvivő
Pécs, 2026. június 29.
