
A megyei sajtóban jelent meg a hír; a
Gazdaságfejlesztési főosztály vezetője szeptemberben távozott, követve a volt
helyettesét, aki már régebben vette a kalapját. Mint kiderült, az eltelt hat
évben elsősorban csapatépítéssel foglalkozott, ha hinni lehet az újságírói
tájékoztatásnak. A gazdaság fejlesztéséhez több minden szükségeltetik.
Elsősorban a cél, amely kijelölése annak, hogy milyen irányban, mit
fejlesztünk. Gazdasági hatástanulmányok, és ami a legfontosabb, rendelkezésre
áll e a szükséges forrás? Mert ez utóbbi nélkül az elképzelés vágyálom
maradhat. Természetesen lehet és kell is bizonyos gazdasági irányokat
kijelölni, hatástanulmányokat, megvalósítási terveket készíteni, de ennek is
csak akkor van értelme, ha valamilyen forrás mobilizálására, jövőbeni
megszerzésére lehetőség látszik. Mert, ha nem, marad a csapatépítés,
aktatologatás, unalom, esetleg a kalap vétele. Az előző ciklusban azok a
fejlesztések lettek befejezve, amelyeket még az Fideszes városvezetés indított
el, és amelyekhez jelentős plusz állami források érkeztek. Az előző öt évben
lehetett hivatkozni a Fidesz városvezetés hátrahagyott adósságára, meg minden
másra. Azonban a múlt év egyik legnagyobb kampányeseménye annak a bejelentése
volt, látványos körítéssel, hogy a városvezetés kifizette az utolsó fillérig az
adósságot. Egyszerű választópolgárként naivan arra számítottam, hogy a
következő öt évben, pénzügyileg megerősödve, valamilyen fejlődés megindul, a
gazdasági élet élénkül és látjuk majd a fényt az alagút végén. Sokan gondolkodhattak
így, mert városunk polgármestere nagy fölénnyel nyerte meg a választást az
ellenfelével szemben, és némi huzavona után sikerült biztosítania a többséget a
közgyűlésben is. Azonban még egy év sem telt el, és nem hogy fejlesztésekre
nincsen pénz, de még a bérek fizetésére sem. Ezek után joggal merül fel a kérdés,
mi szükség van Gazdaságfejlesztési főosztályra? Források nélkül elég nehéz
fejleszteni. Az pedig, hogy a vezetés szép lassan, de feléli Pécs vagyonát,
aggodalomra ad okot. Egyre több ingatlan kerül kalapács alá, néha azaz ember
érzése, hogy végkiárusítás van. Óhatatlanul is XV. Lajos király elhíresült
mondása jut az eszembe: „Utánam az özönvíz.”