Természetesen nem szeretnénk vitát gerjeszteni, de meglátásunk szerint a Pécs Cantat az év TOP 3 eseményeinek egyike volt. Köszönet mindazoknak, aki közreműködtek abban bármilyen formában is, hogy ez a rendezvény létrejött.
Az augusztus 6-án este fél nyolctól kezdődő, a résztvevő kórusok folklór és klasszikus zenei bemutatkozó koncertje, amelynek időtartalma kórusokként maximum 15 perc volt, kellő hangulatot adott a 21 órától induló táncházhoz. Aki már a közös éneklés és a közös tánc élményét csak egyszer is átélte jól tudja, hogy milyen testi és lelki feltöltődést ad minden résztvevőnek.
Akinek az előző programok esetleg kevésnek tűntek, a szervezők megmutatták másnap, hogy ezt lehet fokozni. Augusztus hetedike délelőttje népzenei szimpóziummal kezdődött. A téma nagyon időszerű volt, tekintettel a mai magyar kulturális életünket figyelembe véve. Amíg sok országban turistáskodva azt tapasztalhatjuk, hogy a helyi fiatalság is erősen kötődik országa népzenei hagyományaihoz is, addig nálunk egyre inkább háttérbe szorul, a mai ifjúság cikinek érzi, helyette inkább külföldi, többségében nagyon is primitív zenéket, táncokat részesít előnybe. A nap délutánján tizenhét órától sétáló koncertek voltak Pécs belvárosában. Nagy ötlet, megsüvegelendő! Négy helyszínen zajlottak az események, a Színház téren, a Jókai téren, Széchenyi téren, és a Sétatéren. Úgy gondoljuk, hogy a zene és a kóruséneklés kedvelői igazán különleges csemegét kaptak ezekből a műfajokból. Tizenkilenc óra után, fél nyolctól pedig a Széchenyi téren volt közös éneklés. És ki énekeltette meg a jelenlévő érdeklődőket? Na ki? Természetesen Lakner Tamás tanár úr. Az ő zene iránti szeretete átragad mindenkire, az ő vezénylésének, lendületének senki nem tud ellenállni. Csodás nap volt, felemelő élményekkel.
És egy ilyen, többnapos rendezvényt ahogy kell és illik, augusztus nyolcadikán este a Kodály Központban gálakoncert zárt. Először a résztvevő együttesek bemutatkozása volt, majd a második részben Carl Orff Carmina Buranajából részletek hangzottak el. Köszönet, köszönet, köszönet!
Az augusztus 6-án este fél nyolctól kezdődő, a résztvevő kórusok folklór és klasszikus zenei bemutatkozó koncertje, amelynek időtartalma kórusokként maximum 15 perc volt, kellő hangulatot adott a 21 órától induló táncházhoz. Aki már a közös éneklés és a közös tánc élményét csak egyszer is átélte jól tudja, hogy milyen testi és lelki feltöltődést ad minden résztvevőnek.
Akinek az előző programok esetleg kevésnek tűntek, a szervezők megmutatták másnap, hogy ezt lehet fokozni. Augusztus hetedike délelőttje népzenei szimpóziummal kezdődött. A téma nagyon időszerű volt, tekintettel a mai magyar kulturális életünket figyelembe véve. Amíg sok országban turistáskodva azt tapasztalhatjuk, hogy a helyi fiatalság is erősen kötődik országa népzenei hagyományaihoz is, addig nálunk egyre inkább háttérbe szorul, a mai ifjúság cikinek érzi, helyette inkább külföldi, többségében nagyon is primitív zenéket, táncokat részesít előnybe. A nap délutánján tizenhét órától sétáló koncertek voltak Pécs belvárosában. Nagy ötlet, megsüvegelendő! Négy helyszínen zajlottak az események, a Színház téren, a Jókai téren, Széchenyi téren, és a Sétatéren. Úgy gondoljuk, hogy a zene és a kóruséneklés kedvelői igazán különleges csemegét kaptak ezekből a műfajokból. Tizenkilenc óra után, fél nyolctól pedig a Széchenyi téren volt közös éneklés. És ki énekeltette meg a jelenlévő érdeklődőket? Na ki? Természetesen Lakner Tamás tanár úr. Az ő zene iránti szeretete átragad mindenkire, az ő vezénylésének, lendületének senki nem tud ellenállni. Csodás nap volt, felemelő élményekkel.
És egy ilyen, többnapos rendezvényt ahogy kell és illik, augusztus nyolcadikán este a Kodály Központban gálakoncert zárt. Először a résztvevő együttesek bemutatkozása volt, majd a második részben Carl Orff Carmina Buranajából részletek hangzottak el. Köszönet, köszönet, köszönet!
Alapítók
