Amint már előző számunkban is jeleztük, 2026. február 18-án megemlékezést tartottak Pécs-Vasason a negyven évvel korábban bekövetkezett vágatomlásban elhunyt 11 bányász hősi halott emlékére. 15 bányászt temetett maga alá a negyvenhat méter hosszan leomló széntömeg. Három napi megfeszített munkával sikerült négy bányász életét megmenteni, de sajnos, hat magyar és öt lengyel bányászt már csak holtan tudtak a felszínre hozni. Édesanyák, feleségek, gyermekek vesztették el édesapjukat, fiukat.
Negyven év fájdalma nyomja ma is a volt vasasi bányászok vállát, lakozik szívükben. Nem felejtenek, mert nem tudnak, de nem is akarnak felejteni.
Ezt példázza a mostani megemlékezés is.
2026. február 18-án, 15.15-kor a vasasi katolikus templomban ökumenikus imádsággal kezdődött a megemlékezés. A hősi halottak lelki üdvéért. Lovász Zsolt római katolikus plébános, Puskás Róbert Antal OSPPE, a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke, Zajácz Gábor görögkatolikus parókus, valamint Kisóvári-Németh Norbert református lelkész mondott imát.
Az imák elhangzása után a megemlékezők átvonultak a közeli Szent Borbála Parkba. 16.00 órától a Szent Borbála Park Lélekmadár –Bányászhimnusz Emlékműnél folytatódott a megemlékezés.
A lengyel Himnuszt és a magyar Himnuszt a Vasasi Bányász Fúvószenekar közreműködésével hallhattuk.
A himnuszok elhangzása után köszöntőt mondott Ruzsicsics Ferenc VSZBE elnöke.
A beszéd elhangzása után mindjárt a koszorúzás következett, amely alatt a Vasasi Bányász Fúvószenekar az alkalomhoz illő művet szólaltatott meg.
Az emlékműnél elsősorban a különböző bányász szervezetek képviselői helyezték el a kegyelet virágait, de lerótta tiszteletét az elhunytak előtt a térség országgyűlési képviselője, Pécs MJV kultúráért felelős alpolgármestere és más szervezetek is. Asztaltársaságunk koszorúját személyem helyezte el.
A koszorúzást követően a Bányászhimnuszt énekelték el a jelenlévők, amelyet a Vasasi Bányász Fúvószenekar adott elő.
A koszorúzás után megemlékező műsor következett a Bányászotthon dísztermében.
Ruzsicsics Ferenc úr a VSZBE elnöke ismét üdvözölte a megemlékezőket.
Köszöntőt mondott Zag Gábor Pécs MJV kultúráéért felelős alpolgármester a megemlékezés védnöke.
Az alpolgármester úr szavai után a vasasi óvodások nagycsoportjának műsorát láthatták és hallhatták a résztvevők. Utána vers következett.
Ezt követően Dr. Hoppál Péter kormánybiztos fővédnök lépett a mikrofonhoz, hogy elmondja megemlékező beszédét.
Utána Nikolausz Tamás: Bányászsors című verset mondta el.
A vers után ismét beszéd következett. Marcin Bobinski lengyel konzul lépett a mikrofonhoz.
Majd a Bányászszív Dalcsapat: Emlékdal című művet adta elő. Őket követte
Vörös János: A csillogó fekete szemű kicsi ördögök című verssel. Őt követően ismét a Bányászszív Dalcsapat következett és elénekelték a Tizenegy bányász, című emlékező dalt.
Beszéd Kereki Ferenc bányamérnök emlékező beszédének elhangzása után a Bányászszív Dalcsapat és a megemlékezők elénekelték a Bányászhimnuszt.
Miután a kapcsolatom évtizedekre datálódik a Szent Borbála Egyesület egyes tagjaival, különösen kiemelve vezetőjüket, elnöküket Ruzsicsics Ferenc urat, tudtam, hogy a megemlékezők között ott vannak azok is, akik akkor túlélték a katasztrófát és sikerült kihozni őket élve. De ott voltak azok is, akik bányamentőkként az elsők között indultak a mélybe, hogy segítsenek társaikon. Oda mentek, ahonnan mások eljöttek. Eljöttek, mert a sokk, a döbbenet átjárta testüket, lelküket. Aztán mindenki, aki csak tudott és tehette, segített, ahol kellett.
Elgondolkodtam, milyen érzés járhatta át az emberek szívét, de a gondolataikat is akkor, amikor megtudták, hogy tizenegy társukon már nem lehetett segíteni? Milyen fájdalom tölthette el őket, amikor kihozták a mélyből azokat a bajtársaikat élettelenül, akikkel még pár napja együtt söröztek a sitt után, vagy együtt ünnepeltek. És milyen fájdalom járhatta át azokat a családokat, szeretteiket, akiknek fiúk, férjük, édesapjuk elment dolgozni, de már soha többet nem tértek haza. Nem volt több ölelés, simogatás, hitvesi csók. És azok a lengyel családok, akiknek szerettei eljöttek egy távoli országba, hogy jobb jövőt teremtsenek nekik, és a jobb jövő helyett az örök fájdalom lett az osztályrészük.
És minden elismerés azoknak, akik az esetleg bennük lévő félelmet, kétkedést legyőzve, ismét elindultak a mélybe, napról napra, hogy a fekete arany ismét az emberek, az ipar szolgálatára legyen.
Áldott legyen a hősök emléke.
Maráczy Tibor
alapító
