Rendszeres olvasóinknak minden bizonnyal feltűnt, hogy a múlt év decemberében a Cum Deo utolsó két száma nem jelent meg. S talán azt is észrevették, hogy ez a kiadvány az ez évi 03. számként jelenik meg. Nem, nem felejtettük el ennyire a matekot, csupán arról van szó, hogy a hiányzó első két kiadványunk megjelentetését is tervezzük. Asztaltársaságunk erkölcsi alapon foglal állas bizonyos ügyekben,ezért a megjelenő számokban szóvá tett ügyek nem vesztették el aktualitásukat, figyelemfelkeltésüket. Mi joggal vállalhatjuk, hogy tévedni lehet, de hazudni nem.
Joggal, mert a 2011-es alapításunk óta erre kényesen vigyáztunk, és a továbbiakban is vigyázni fogunk.
Szinte közhely, hogy minden jogszabály annyit ér, amennyit betartanak belőle.
Amikor Justitia szeme el van takarva, esetleg valaki vagy valakik bekötötték, nos, akkor könnyen megbillenhet a mérleg és véressé válhat a kezében tartott kard.Az igazságot meg lehet erőszakolni, napjaink mutatnak erre példát, de ahol nincs igazság, ott felüti a fejét a galádság, és megjelenik a terror, az elnyomás.
Amint a történelem már számtalanszor bizonyította, az igazság előbb vagy utóbb az erőszakot ledobja, legyőzi, és érvényre juttatja az isteni akaratot. Mert semmi nincs elrejtve, ami ki ne derülne. Mi is az igazság? – kérdezhetjük a ma Pilátusaitól. Az igazság az, hogy kíber támadás ide vagy oda, az eltelt két és fél hónap számítógép hiányának ellenére nem szűntünk meg és ismét hallatjuk, és hallatni is fogjuk a
hangunkat. Annál is inkább, mert mint annyiszor, mind a két oldalról érdeklődés tapasztalható az irányunkba. Talán, ebben a gyűlölködő nagy káoszban kell egy nyugodt hang, egy megbékélésre hívó szó, esetleg az elvesztett tisztaság vágya sejlik fel egyesekben? Nem tudjuk, de ha így van, annak nagyon örülünk.Egy megbékélésre hívó szó. De lehet e ott megbékélés, ahol nem két vagy három politikai erő gondolatai feszülnek egymásnak, hanem egy világbirodalmi érdek egy nemzeti érdekkel szemben? Mert jelenleg egyértelműen ez a kérdés. Nem az, hogy ki és mennyit lopott a közös kasszából, ha egyáltalán lopott? Nem arról szólnak az elmúlt évek, hónapok és hetek, hogy ki a szimpatikus és ki nem? Amiről az elmúlt időszak szólt és napjainkban is szól, röviden így foglalható össze: a nemzeti öntudat teljes feladása és beleolvadás egy politikai, gazdasági és pénzügyi világbirodalomba, vagy dacolva a birodalom mindent elnyelni akaró hullámaival, túlélni a vihart, és nemzetként fennmaradni. Azonban napi nyelvre lefordítva úgy is feltehetjük a kérdést, kérdéseket: Jó nekünk az, ha idegen kultúrájú, vallási felfogású emberek tízezreit telepítik le az országunkba, akiket azután eltarthatunk?
Jó az nekünk, ha elveszik a családok támogatását, az idősek nyugdíjának egy részét, és kevesebbet tudunk vásárolni? Jó az nekünk, ha az így elvett nemzeti jövedelem egy része olyan ország támogatására megy el, amely ország lakosságának jelentős része szívesen kiirtana bennünket? Jó az nekünk, ha gyermekeinket, unokáinkat a hadseregbe „berántva” idegen országba küldik harcolni és meghalni egy már elvesztett háborúba? Gondoljuk át, mennyiben lesz majd az jó nekünk, ha bezárják a kórházakat, és választhatunk az elmúlás és a még esetleg megmaradt kis pénzünk orvosra költése között? Gondoljuk át, hogy a leírtakat, és még sok más változást szeretnénk e, akarjuk e? Mert az egyik nagy politikai tömb ajánlata vázlatosan erről szól. A másik politikai tömb pedig a folytonosságot jelenti.
Tudjuk, most vannak, akik felkapják a fejüket, amit leírtunk, tömény politika! Nem az. Tömény erkölcs! Mert mindez erkölcsi kérdés. Erkölcsi kérdés az is, ha valaki feladja magyarságát és egy embermasszába olvad inkább bele. Bonaparte után szabadon: a káposztafejek tömegében az egyik káposztafej lesz.
És erkölcsi kérdés az is, ha valaki többre tartja magyarságát, őseit, akik nem szaladtak el, harcoltak tatárral, törökkel, némettel és orosszal, hogy őseik földje, a magyarság földje magyar maradjon! Súlyos kérdés, súlyos döntés egy felelősen gondolkodó embertől.
Április 12-én éjjel majd e kérdésben is okosabbak leszünk.
Joggal, mert a 2011-es alapításunk óta erre kényesen vigyáztunk, és a továbbiakban is vigyázni fogunk.
Szinte közhely, hogy minden jogszabály annyit ér, amennyit betartanak belőle.
Amikor Justitia szeme el van takarva, esetleg valaki vagy valakik bekötötték, nos, akkor könnyen megbillenhet a mérleg és véressé válhat a kezében tartott kard.Az igazságot meg lehet erőszakolni, napjaink mutatnak erre példát, de ahol nincs igazság, ott felüti a fejét a galádság, és megjelenik a terror, az elnyomás.
Amint a történelem már számtalanszor bizonyította, az igazság előbb vagy utóbb az erőszakot ledobja, legyőzi, és érvényre juttatja az isteni akaratot. Mert semmi nincs elrejtve, ami ki ne derülne. Mi is az igazság? – kérdezhetjük a ma Pilátusaitól. Az igazság az, hogy kíber támadás ide vagy oda, az eltelt két és fél hónap számítógép hiányának ellenére nem szűntünk meg és ismét hallatjuk, és hallatni is fogjuk a
hangunkat. Annál is inkább, mert mint annyiszor, mind a két oldalról érdeklődés tapasztalható az irányunkba. Talán, ebben a gyűlölködő nagy káoszban kell egy nyugodt hang, egy megbékélésre hívó szó, esetleg az elvesztett tisztaság vágya sejlik fel egyesekben? Nem tudjuk, de ha így van, annak nagyon örülünk.Egy megbékélésre hívó szó. De lehet e ott megbékélés, ahol nem két vagy három politikai erő gondolatai feszülnek egymásnak, hanem egy világbirodalmi érdek egy nemzeti érdekkel szemben? Mert jelenleg egyértelműen ez a kérdés. Nem az, hogy ki és mennyit lopott a közös kasszából, ha egyáltalán lopott? Nem arról szólnak az elmúlt évek, hónapok és hetek, hogy ki a szimpatikus és ki nem? Amiről az elmúlt időszak szólt és napjainkban is szól, röviden így foglalható össze: a nemzeti öntudat teljes feladása és beleolvadás egy politikai, gazdasági és pénzügyi világbirodalomba, vagy dacolva a birodalom mindent elnyelni akaró hullámaival, túlélni a vihart, és nemzetként fennmaradni. Azonban napi nyelvre lefordítva úgy is feltehetjük a kérdést, kérdéseket: Jó nekünk az, ha idegen kultúrájú, vallási felfogású emberek tízezreit telepítik le az országunkba, akiket azután eltarthatunk?
Jó az nekünk, ha elveszik a családok támogatását, az idősek nyugdíjának egy részét, és kevesebbet tudunk vásárolni? Jó az nekünk, ha az így elvett nemzeti jövedelem egy része olyan ország támogatására megy el, amely ország lakosságának jelentős része szívesen kiirtana bennünket? Jó az nekünk, ha gyermekeinket, unokáinkat a hadseregbe „berántva” idegen országba küldik harcolni és meghalni egy már elvesztett háborúba? Gondoljuk át, mennyiben lesz majd az jó nekünk, ha bezárják a kórházakat, és választhatunk az elmúlás és a még esetleg megmaradt kis pénzünk orvosra költése között? Gondoljuk át, hogy a leírtakat, és még sok más változást szeretnénk e, akarjuk e? Mert az egyik nagy politikai tömb ajánlata vázlatosan erről szól. A másik politikai tömb pedig a folytonosságot jelenti.
Tudjuk, most vannak, akik felkapják a fejüket, amit leírtunk, tömény politika! Nem az. Tömény erkölcs! Mert mindez erkölcsi kérdés. Erkölcsi kérdés az is, ha valaki feladja magyarságát és egy embermasszába olvad inkább bele. Bonaparte után szabadon: a káposztafejek tömegében az egyik káposztafej lesz.
És erkölcsi kérdés az is, ha valaki többre tartja magyarságát, őseit, akik nem szaladtak el, harcoltak tatárral, törökkel, némettel és orosszal, hogy őseik földje, a magyarság földje magyar maradjon! Súlyos kérdés, súlyos döntés egy felelősen gondolkodó embertől.
Április 12-én éjjel majd e kérdésben is okosabbak leszünk.
Alapítók
