Váczi Márk: A vértanúk emlékezete

 

Az Aradi vértanúk útját minden pécsi ismeri, de talán a történetét, különösen az itt álló szobrokét már jóval kevesebben. Romváry Ferenc 2002-ben a Pécsi Szemle őszi számának hasábjain közölt egy hosszú, de olvasmányos és közérthető tanulmányt a szoborparkról. Ennek segítségével idézzük fel, mi is történt a nyolcvanas évektől a közelmúltig.
A nyolcvanas évek elején egy nagyszabású városrendezési terv részeként jött létre a történelmi belvárost északon elkerülő, Pécset kelet-nyugat irányban átszelő út egy rövid szakasza. Az építész-tervező Dévényi Sándor már ekkor megfogalmazta az útvonal megvalósításán messze túlmutató elképzelését.
Az útszakasz keleti irányból egy felülről mélyített, később befedett aluljárón át közelíthető meg. A Barbakán és a nyugati városfal műemléki feltárására, helyreállítására a középkori városfalra épült házak szanálása után kerülhetett sor, majd ezt követte a Klimo utca és a Hunyadi utca között húzódó északi falszakasz műemléki helyreállítása. A feltöltött várárok helyén parkot alakítottak ki, megépült a kétsávos út, és a felső útszakaszt örökzölddel fellazított emelet magas betontámfallal erősítették meg. Ez a támfal a korábbi Petrezselyem utca, a mai Aradi vértanúk útja szintjéig magasodik. Az utcát műkő pillérekkel tagolt vaskorlát szegélyezi, egy-egy bástyaszerű pihenővel megszakítva. A tervező eredeti szándéka szerint ezek egyikére a várost ostromló költő-hadvezér Zrínyi Miklós lovas szobra került volna, erre ma csak egy emléktábla utal.
Dévényi Sándor ötlete, az aradi vértanúk panteonjának létrehozása a nyolcvanas évek elején még csak álomnak tűnt, ám a kilencvenes években, több szakaszban, társadalmi összefogással és nemes szándékkal megvalósult.

Váczi Márk: A vértanúk pécsi emlékköve

 

Az Aradi vértanúk emlékköve című alkotást szeretném bemutatni. 
Romváry Ferenc vonatkozó tanulmányában a következő bevezető mondatot olvashatjuk: „Dévényi Sándor pécsi építész ötlete volt, hogy a városrendezéssel megnyitott széles úton létrehozzák az aradi vértanúk pécsi panteonját.” Ez a panteon lényegében egy utca páros oldala, ahol mind a 13 aradi vértanú mellszobra látható. A szoborsor hosszú évek munkája nyomán vált teljessé. 

Alapítók: Üléseztek képviselőink

Elkezdték a munkát önkormányzati képviselőink. Szeptember 19-én ismét összeült a közgyűlés. Miután bejelentettük, hogy a jelenlegi közéleti és politikai környezetet nem tartjuk alkalmasnak a demokratikus, építő jellegű párbeszédre, öröm volt a számunkra, hogy a pécsi önkormányzati képviselők megnyilatkozásai nem tükrözték az országos trendet. 
A képen dr. Csizmadia Péter frakcióvezető úr látható. Nem véletlenül. A közgyűlés közvetítésének 3:42 perében kezdett felszólalása zene volt a füleinknek. Azt hallottuk vissza tőle, amelyet mi már jó tizenöt éve szajkózunk. Összefogásra tett javaslatot! Közös gondolkodásra a város és az itt élők érdekében. Tökéletesen egyetértünk azzal a kijelentésével, hogy a közgyűlésben számos olyan képviselő foglal helyet, aki a saját szakterületén országosan is ismert. Ebből következően az ő szaktudásukra támaszkodjon a közgyűlés, hiszen ezért vállaltak politikai szerepet. A testületnek még van két és fél éve, kérte, hogy mutassák meg, hogy mire képesek. 

Maráczy Tibor: XXX. Európai Bordalfesztivál

 

Az idei Pécsi Napok kiemelkedő eseménye volt a XXX. Európai Bordalfesztivál, amelyet prof. dr. Lakner Tamás bevezetője után városunk polgármestere nyitott meg, 27-én vasárnap fél négykor. Amint már az Európa Cantat alkalmából is leírtuk, most is leírhatom, nagyon magas színvonalú rendezvény volt. Az énekverseny győzteseinek előadásai, a Misina Néptáncegyüttes különböző korú csoportjainak táncai, és természetesen a kórusok előadásai is. Különös színfoltot jelentettek a Szardíniáról érkezett kórus tagjai, előadásuk is egészen különleges volt. Befejezésül a Bartók Béla Férfikar előadását hallhatta a közönség. A kórus vezetője dr. Lakner Tamás Liszt-díjas karnagy természetesen ismét megénekeltette a jelenlévőket. A közös éneklés öröme szinte mindenkit vidámságra derített.

Alapítók: Bevezető

 

Amint az előző számunkban nyilvánosságra hozott „Közlemény” szövege is tartalmazta, jelen helyzetben olyannyira eldurvultnak ítéljük meg a közbeszédet és így a közéletet, hogy nem látjuk annak a realitását, hogy higgadt, érvekre alapozott párbeszédet lehessen folytatni a politikai és közéleti szereplők képviselőivel. 
Ugyanakkor fenntartottuk annak a lehetőségét, hogy kifejezetten erkölcsi alapon véleményt formáljuk bizonyos eseményekről, intézkedésekről. E tevékenységünk nem ellentétes az Alapító okiratunkkal, hiszen az Asztaltársaság működésének alapját a keresztény tanítás erkölcsi fundamentuma adja. 

Alapítók Tanácsa: Közlemény

 

A Szent Mihály Arkangyal Asztaltársaság Alapítók Tanácsa, a meghívott szakértőkkel együtt, ülést tartott 2026. augusztus 29-én.

Legfőbb napirendi pont a jelenlegi közélet eldurvulásának vizsgálata, a jogállamiság, a demokratikus berendezkedés leépülése, valamint a diktatúra kiépítésére tett kormányzati intézkedések vizsgálata. 
A közleményünk kiadásakor is kiemelten szeretnénk hangsúlyozni, hogy Asztaltársaságunk pártsemleges, de nem értékrend semleges. Alapító okiratunkban ezt világosan megfogalmaztuk.

„Mivel mély meggyőződésünk szerint a Bibliában foglalt örök és megingathatatlan értékek nélkül ezt nem tartjuk megvalósíthatónak, az Asztaltársaságunkat Szent Mihály arkangyalról, a mennyei seregek vezéréről neveztük el, aki Isten színe előtt áll, Istenre tekintve mindig az Ő akaratát teljesítve. 
Hiszünk abban, hogy Isten akaratából születtünk a magyar nemzet tagjai közé, és ez a beleszületés kötelez bennünket is, hogy a nemzet érdekében tevékenykedjünk, az örök emberi értékeket figyelembe véve, erre a fundamentumra építve.”

Világossá tettük, azt is, hogy a városunk és az itt élők érdekében, akik hasonló elveket vallanak, vagy a megfogalmazott céljaink érdekében munkálkodnak, azokkal örömmel együttműködünk.

„A város polgárait, magát a város fejlődését elősegítő egyes vagy általános kérdések megoldásában, azok kivitelezésében minden olyan természetes és jogi személlyel együtt kívánunk működni, aki, vagy amelyek az adott ügy megoldásában bármilyen formában segítséget nyújtanak. Mindenkor nyitottak vagyunk bárhonnan jövő javaslat meghallgatására, mert megítélésünk szerint a higgadt, tárgyilagos párbeszéd ad megfelelő keretet ahhoz, hogy közös ügyeinket rendezzük.”

Maráczy Tibor: Kovász

 

Augusztus huszadikán immár ötödik alkalommal a Pécsi Egyházmegye megrendezte családi fesztiválját a felújított Rózsakertben, gyönyörű környezetben, továbbá a püspöki palotában és a kertjében. 
A délelőtt 10 órakor kezdődő rendezvényt Felföldi László megyéspüspök úr nyitotta meg a Rózsakertben. A meleg ellenére már megteltek a széksorok, rengeteg kisgyermeket láthattunk a szüleikkel és nagyszüleikkel. A rövid megnyitó után a Szélkiáltó együttes kifejezetten gyermekeknek szóló műsora következett, bár az „idősebb” gyermekek is be lettek vonva a közös éneklésbe. A rendezvényen jelen volt Zag Gábor úr is, Pécs MJV kultúráért felelős alpolgármestere, és igazából megerősítette azt a békét és nyugalmat, amelynek a közéletben is meg kellene lennie. Senkitől nem kérdezték meg, hogy jár e templomba, hova és más hasonlókat, a béke a szeretet közössége formálódott össze a rendezvény alatt. 
A Püspöki Palota kertjében zenés bábszínházat láthattak a kicsik és a nagyok. 

Alpítók: Pécs Cantat

 

Természetesen nem szeretnénk vitát gerjeszteni, de meglátásunk szerint a Pécs Cantat az év TOP 3 eseményeinek egyike volt. Köszönet mindazoknak, aki közreműködtek abban bármilyen formában is, hogy ez a rendezvény létrejött. 
Az augusztus 6-án este fél nyolctól kezdődő, a résztvevő kórusok folklór és klasszikus zenei bemutatkozó koncertje, amelynek időtartalma kórusokként maximum 15 perc volt, kellő hangulatot adott a 21 órától induló táncházhoz. Aki már a közös éneklés és a közös tánc élményét csak egyszer is átélte jól tudja, hogy milyen testi és lelki feltöltődést ad minden résztvevőnek. 
Akinek az előző programok esetleg kevésnek tűntek, a szervezők megmutatták másnap, hogy ezt lehet fokozni. 

Maráczy Tibor: Ünnepeink

 

Az értesítőnk kiadásának napján ünnepli a katolikus magyarság Nagyboldogasszony napját, és rá hamarosan az első koronás királyunkat, Szent Istvánt, de még inkább az államalapítás évfordulóját. Mindattól függetlenül, hogy első királyunk ezen a napon hunyt el, ha hinni lehet a feljegyzéseknek, és mindattól függetlenül, hogy az államalapítás folyamata a halálakor még messze nem fejeződött be. Fiának adott intelmei ugyan reánk maradtak, de abból az évszázadok során mindenki úgy csemegézett, és azt a részt emelte ki, amely éppen akkor a személyes érdekeit szolgálta. Amíg a Nagyboldogasszony ünnepe kifejezetten katolikus ünnep, addig az államalapítás megünneplése összmagyar eseménynek kellene, hogy legyen. Sajnos, már évtizedek óta nem az. És ezen a gengszterváltás sem változtatott. Bár augusztus 20. napja hivatalos állami ünnep, azért messze nem egységes álláspontok fogalmazódnak meg, különösen napjainkban. Itt Pécsett sem. Ugyanis városunkban, a „Magyarok kenyere” fedőnév alatt, a város vezetése elsumákolja a megemlékezést az államalapításról. Mielőtt valaki felhorkanna, és azt kérdezné, ennek a fickónak már ezzel a nemes és szép cselekedettel is baja van, szeretném aláhúzottan kiemelni: NINCSEN! Nagyon szép és nemes cselekedet. Amivel nem értek egyet, azt már jeleztem; nem az ünnep igazi mondanivalója domborodik ki, sőt az egyáltalán meg sem jelenik. A „Magyarok kenyere” kezdeményezésnek nem az államalapítás helyett, hanem azzal párhuzamosan kellene hangsúlyt kapnia, mint az összetartozásunk egy nemes és hasznos szimbólumának. Akik már megérték azt az évet, amelyet most én taposok, vagy esetleg nálam idősebbek, azok nagyon jól emlékeznek arra, hogy már volt Hazánkban augusztus 20-a sok más mellett, az Alkotmány és az Új kenyér ünnepe is. A jelenlegi pécsi megemlékezés így némi áthallásra késztet, amikor az ünnep fontosságát, a lényegét valami mással igyekeznek helyettesíteni. 

Váczi Márk: Nagyboldogasszony ünnepe

 

Augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját a magyar törvények egészen 1945-ig kiemelkedő ünnepként kezelték. Mivel az ünnep a II. világháború után visszaszorult az egyházi keretek közé, népszerűsége és egyáltalán ismertsége nagymértékben csökkent. 
De mit is ünneplünk ezen a napon, illetve mit is kéne ünnepelnie minden magyarnak? A hagyomány nem csak arról számol be, hogy államalapító királyunk, Szent István ezen a napon tért meg a Mindenhatóhoz, majd augusztus 20-án korántsem örök nyugalomra helyezték, hanem arról is, hogy halála előtt felajánlotta a Koronát és vele együtt az országot Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának, aki így vált „régi nagy Pátrónánkká”. A Hartvik püspök által a XII. században lejegyzett legenda nyomán az alábbi szavak hangzottak el a király szájából: „Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.”