Maráczy Tibor: Advent, a megtisztulás lehetősége

 

Ismét elérkeztünk az adventi időhöz. A katolikus egyházakban az új egyházi év kezdetéhez. S bár a polgári évből még egy hónap vissza van, talán érdemes elgondolkodnunk azon, hogy az eltelt egy évben mi történt velünk? 
Függetlenül attól, hogy valaki keresztény, vallásos, közömbös vagy ateista, az élet folyása, a velünk való történések nem hagyhatnának közömbösen bennünket. Különösen ebben az évben is, amikor is kisebbfajta „hadiállapotban” élünk. Mert a mai fegyverek már ezer kilométerekre is elhatnak.
Miről is szól Advent? 

Alapítók: Ilyen is csak Pécsett van!

 

Egy új buszváró Pécsett, az Aradi vértanúk útja sarkán található. Elég messze telepítették magától a buszmegálló táblától, de kicsire nem adunk, sok meg nem számít. Az igazi érdekesség az, hogy ez a megálló már hosszú évek óta nem üzemel. Egyszerűbben, itt nem áll meg busz. Valamikor a régi vonalon közlekedő 30Y járat megállóhelye volt, de a mostani jelzéssel ez a járat már teljesen más vonalon közlekedik. Asztaltársaságunk már azokban a „hősi” időkben javasolta, hogy ezt a feleslegesen árválkodó fedett várót helyezze át a város olyan megállóhoz, ahol tényleges buszközlekedés van. Akkor, az azóta már országgyűlési képviselőnek választott illetékes azt a választ adta, hogy nem lehet, mert a reklámszerződés kötelezi a város vezetését. Még mindig? 
Amennyiben igen, akkor ezen nem lehetett volna változtatni? Milyen reklámhordozó egy használaton kívüli buszváró. Persze, még esőbeállónak megfelel. De nem luxus ez? Akkor, amikor folyton azt hallhatjuk, hogy milyen szoros a város költségvetése! A Hungária úton a Petőfi utca sarkánál lévő buszváró még a régi, fémüléses változat. Kérdezzük; nem lett volna célszerűbb oda telepíteni az újat?

Alapítók: „Kajakóma”

 

Ez, az általunk derűvel fogadott szóösszetétel november 6-án a közgyűlés első perceiben hangzott el az egyik képviselő szájából. Ne firtassuk a szóösszetétel nyelvtani helyességét, de ahogy mi egyszerű emberek mondjuk: nagy duma volt. 
Sajnos, az örömünk és vidámságunk eddig tartott. A közgyűlés az utóbbi időben hála Istennek megszokott tisztességes, sőt, emberséges hangnemben folyt, de! 
Olyan napirendi pont került terítékre, amely elhúzódására a legrosszabb álmunkban sem gondoltunk volna. Amiért részletesebben foglalkozunk vele, az természetesen a erkölcsi kérdések miatt történik. Az előterjesztés rendkívül egyszerűnek tűnt. Az ellenzék, a Pécs jelenlegi legeredményesebb csapatának támogatására egy csinos összeget kért. Annyit, amennyi az éves költségvetésben a sportra volt előirányozva.

Maráczy Tibor: Hulló levelek

 

Nem, nem történt csoda. Csak a természet rendje szerint október utolsó hetében elkezdtek hullani a levelek. Erőteljesebben. Mint minden évben több száz, vagy több ezer év óta. De ne menjünk ennyire vissza az időben. Aztán jött egy szélvihar, és így már lombtakaró borította a pécsi utcákat. Bár borította volna. Borítja! Mert akiknek össze kellene szedni, nem szedik. Mindenszentek és Halottak napja utáni hétfőn újabb szélvihar jött. Esővel. Ami levél még a fákon maradt az engedve az erő és a gravitáció törvényének, szintén talajt fogott. Még vastagabb, immár ázott és csúszós lombtakaróval borítva a pécsi utcákat. Ekkor láttam, hogy a Biokom egy munkatársa, esőben, szélviharban, lombfúvóval járta a környékünket. Minek? Ki volt az a megzakkant agyú vezető, aki egy embert lombfúvóval, esőben, szélviharban kiküldött az utcára? 

Maráczy Tibor: Héják és galambok

 

Természetesen nem a madarakkal kapcsolatos szerény ismereteimet kívánom megosztani az olvasókkal. Amennyiben nem tévedek, ez a politikában használt kifejezés azt hivatott jelölni, hogy vannak a politikusok között olyanok, akik inkább az erőt részesítik előnybe a politikai kapcsolatokban, és vannak, akik a nyugodtabb, békésebb hangnemet ütik meg ellenfeleikkel szemben. Úgy gondolom, aki például napilapot vagy más, közélettel kapcsolatos újságot szerkeszt, és üzleti haszonra is szert kíván tenni, az megjelentet olyan írásokat, amelyek a héja típusú emberek kedvében járnak, és közzétesz olyant is, amely inkább a galamb lelkületű embereknek szól. A mi kis hivatalos kiadványunk nem üzleti vállalkozás, ezért nem kívánjuk kielégíteni egyik oldal igényeit sem. Mert igyekszünk ügyek mentén úgy fogalmazni, hogy lehetőleg a legtökéletesebben az igazságot fejezze ki. Itt persze mondhatják Önök, hogy az általunk leírt igazság a mi igazságunk. Reméljük, hogy NEM! Megalapozott ez a reményünk, mert olyan zsinórmértéket tartunk a szemünk előtt, amely a transzcendens zsinórmértéke. Sokszor leírtuk, mi nem hordjuk a bölcsesség kövét a zsebünkben. Tévedhetünk, és már tévedtünk is. De, igyekeztünk minél előbb helyrehozni a hibánkat, és egyetlen megjegyzésünket sem az tudatos elfogultság, netalán a gyűlölet vezérelte. Mindig tiszteletben tartottuk, és erre személyemben én kényesen ügyelek, az emberi méltóságot, az adott ember Istentől kapott méltóságát. Ebből egy jottányit sem engedünk, egy jottányit sem engedek, nem véletlen, hogy egy személyben én vagyok a felelős kiadó! Csak olyan írás kerülhet ki a nyilvánosság elé, amelyet én elolvastam és a megjelentetésére rábólintottam. Ebben a tekintetben cenzor vagyok, de csak ebben az értelemben! 

Maráczy Tibor: Pécsi megemlékezés október 23-án.

 

Városi megemlékezésre került sor Pécsett a 48-as téren található 1956-os emlékműnél. A borús, esőre hajló időben viszonylag kevesen jelentek meg Pécs polgárai közül. A város illetékesei nagyon színvonalas emlékező műsorral készültek, olyannal, amely méltó volt Pécs akkori ellenálló polgárainak az emlékéhez. Polgármester úr egy kiszólásától eltekintve, valóban ünnepi beszédet mondott. Megemlékezett a Mecseki Láthatatlanokról, arról, hogy a Mecsek erdejében még akkor is dörögtek a fegyverek, amikor már másutt leverték az ellenállást. A polgármesteri beszéd elhangzása után koszorúzás következett. Koszorút helyezett el a város vezetése, tiszteletbeli konzulok, fegyveres testületek tagjai, társadalmi szervezetek és a pártok képviselői. A megemlékezés a Szózat eléneklésével ért véget. 

Maráczy Tibor: Mindenszentek és halottak napja

 

November elseje a Mindenszentek ünnepe. 2001 óta munkaszüneti nap, bár idén szombatra esik ez az emléknap. Sokak számára ez nem jelent többet, mint egy újabb lehetőséget arra, hogy ellátogasson szerettei sírjához, hiszen a következő nap Halottak napja. Ezen a napon különösen is gondolunk elhunyt hozzátartozóinkra, szeretteinkre. 
Felmerül a kérdés, hogy miért ünnep a Mindenszentek, miért bír kiemelt jelentőséggel? Először is fel kell tennünk azt a kérdést, kik a szentek? Utána pedig azt, hogy kik a Mindenszentek? 

Maráczy Tibor: Velünk, vagy ellenünk?

 

Tette fel a kérdést 1956-os emblematikussá vált versében Kis Dénes a későbbi József Attila díjas költő. Az örök magyar kérdés, az évszázados megosztottság rendre visszatérő kérdését. Akkor, és ott nagyon fontossá vált, hogy ki az, aki változást akar, és ki az, aki nem. 1956-ról, az akkori eseményekről ma már széles irodalom áll rendelkezésre. Sok akkori harcos, aki túlélte nem csak az általuk megvívott csatákat, de a megtorlás éveit is, a megemlékezéseken elmondja akkor átélt élményeit, az ott szerzett tapasztalatait. Ezek az olvasmányok, ezek a visszaemlékezések azonban egy adott helyzet adott történéseit elevenítik csak fel. Nagyon régóta az az érzésem, hogy a lényeget még mindig a homály leplével takarják le azok, akiknek ez még ma is érdeke. 1990 után is az akkori gyilkosok megkapták – napjainkban is a még élők – megkapják a pártállami idők után a magas nyugdíjukat. A politikai életben nem egynek a közeli rokona tölt be magas állást, olyan döntéshozói helyzetben van, ahol könnyedén megakadályozhatja a múlt bűnöseinek jogszerű felelősségre vonását.

Alapítók: Évforduló

 

Amikor kis kiadványunk megjelent október 15-én, éppen egy éve lesz, hogy az új összetételű közgyűlés az alakuló ülését tartotta. Többször is foglalkoztunk már a megalakulást követő öt hónappal, ezért most annak az időszaknak a történéseit, és a következményeit nem hozzuk ide most. Lényegét tekintve a különböző politikai csoportosulások képviselői addig futották a köröket, amíg mindenki meg nem kapta a búsás jövedelemmel járó pozícióját, a kozmopolita oldal pedig a város vezetését. 
Arra azonban mi sem számítottuk, hogy egy év alatt teljesen kifosztják a kasszát, és fizetésképtelenség közeli helyzetbe kormányozzák a várost. Sikerült nekik. 
Mindezt úgy, hogy semmilyen jelentősebb beruházás nem indult el . Sőt! Lekerült a napirendről a jégpálya befedése, a wellness fürdő, a közterületek felújítása, a sofőröknek megígért béremelés egy része, de még a kormányzat által átutalt óvodai pedagógusok bérfejlesztésére kapott összegnek is nyoma veszett, legalább is a dolgozók nem kapták meg a kormány által előirányozott bérüket. Az előkészítő és ki tudja, még milyen bizottságokban zajló háttéralkukról a pécsi polgárok semmit nem tudnak, talán nem is tudhatnak. Néha a közgyűlés formális papírlapozgatásokból áll, hiszen a háttérben már minden előzőleg egyeztetve van. 

Maráczy Tibor: Szeretett városunk

 

Merem remélni, hogy a választott cím nem túlzás, és az itt élő emberek tízezrei számára Pécs a szeretett városuk. Már pedig, akit szeretünk, azért mindent szívesen megteszünk. Párunkat, gyerekeinket, szüleinket igyekszünk segíteni, értük cselekedni, dolgozni, óvni. 
Nincsen ez másképpen más estekben sem, így a városát szerető emberekről szintén elmondható a személyes kapcsolatunkról leírtak is. Vagyis, akik szeretik, a városunkat, azok igyekeznek óvni – például nem szemetelnek, nem firkálják össze a frissen vakolt és színezett házfalakat. A sor folytatható. 
Szintén elvárható, hogy óvjuk és vigyázunk a közösségi tereinkre, az ott pompázó virágokra, nem rongáljuk vagy törtjük össze az utcai bútorokat. A sor ez esetben is folytatható. A városért cselekedni már szélesebb lehetőségeket ölel fel, és esetleg mindannyiunkra más és más feladatot ró. A lehetőségeinkhez mérten. A már leírtakon kívül könnyen belátható, hogy vannak olyan területek, amelyek lehetőséget nyújtanak mindenki számára a cselekvésre. Csak példaként említem a társasházak előtti virágágyások kialakítását, a közösségi közlekedés járművein a megértő és kulturált viselkedést, a másik ember megsegítését, a rászorulókra történő odafigyelést. Ez utóbbi sok esetben nem is jelentene komolyabb terhet, mindössze odafigyelést és segítőkészséget. Különösen a társasházakban élnek olyanok, akik esetleg időszakosan segítségre szorulnak. A boltba menet igazán nem jelenthet gondot X. vagy Y. nénihez becsöngetni és megkérdezni, hogy hozzunk e neki kenyeret vagy tejet. Esetleg, patika mellett elhaladva, kiváltani a receptjét. Végső esetben az illető háziorvosához fordulni és kérni a szociális ellátást. Lényegileg apró dolgokkal is nagy segítséget tudunk nyújtani.