Maráczy Tibor: Virágvasárnap. A dicsőség csúcsa, vagy a bukás kezdete?

 

Az általános műveltséggel bíró emberek tudják, hogy a Húsvét előtti vasárnapot nevezi. A virágvasárnap és a nagyhét eseményeinek ismerete által, a gondolkodó ember előbb vagy utóbb eljut arra a felismerésre, hogy akkor és ott, valóban rendkívüli események történtek. És ehhez még vallásosnak sem kell lennie. 
Nézzük a történetet. 
Jézus bevonul Jeruzsálembe. Látszatra a siker, az elismerés csúcspontjára jutott. Képzeljük el a jelenetet. Hatalmas ujjongó és éljenző tömeg. Leveles ágakkal integetnek, köpenyüket leterítik az út porába, zúg a hozsanna, az éljenzés. Képzeljük el a tömegtől szorongatott tanítványokat, a tizenkét apostolt, milyen öröm járhatta át szívüket, milyen felemelő érzés lehetett, hogy annak az embernek a tanítványai, a kiválasztottjai, akit ennyire ünnepelnek az emberek. 
Milyen jó lehetett fürödni a sikerben, a dicsőségben! 

Maráczy Tibor: Húsvét öröme

 

Nem véletlenül választottam ezt, a viszonylag ritkán látható képet. Tamás apostol, aki nem hitt Jézus feltámadásában, bizonyosságot kap Jézustól. Megérintheti a sebeit, átszúrt oldalának sebébe teheti az úját, amint a képen is látható. A művész ábrázolásán, ha alaposan megfigyeljük, maga Jézus fogja meg Tamás kezét a csuklójánál és helyezi az oldalsebébe. Micsoda gesztus. Jézus egyetlen bárányt, tanítványt sem akar elveszíteni. Minket sem. 
Ezt a kis gondolatmenetet, elmélkedést, amelyet most a hivatalos újságunk első oldalain leírok, a ma kételkedőinek szánom. Mert magában a kételkedés nem bűn. A bizonyosság elutasítása a bűn! Tamás a bizonyosság után megvallja, hogy Jézus az Ura és Istene, és a hagyomány szerint egészen Indiáig elmegy a hittérítő útján és ott is hal meg.

Alapítók: Búcsúbeszéd

 

Pécsnek volt egy olyan országgyűlési képviselője, aki az eltelt nyolc évben a város érdekében gyakorlatilag nem tett semmit, a saját bevallása szerint is. A 2026. március 19-ei közgyűlésen búcsúzott el a pécsi önkormányzati képviselőktől, most az elmondottakból szemezgetünk. Elöljáróban megjegyezzük, a 2018-as megválasztása még valahol érthető volt. Beágyazottsága, a vele szemben indított Fideszes jelölt politikai alkalmatlansága, maga az egész kampány jellege nagyban segítette abban, hogy a választás befutója legyen. Ami számunkra már akkor is és most még inkább érthetetlen volt, a 2022-es Országházba jutása. Ekkor már bőven látható volt, hogy gyakorlatilag a városért semmit nem tett, azon kívül, hogy szidta a kormányt és felvette a nem kevés fizetését és egyéb járandóságát. Egy igazgató mondta cége vezetői ülésén, amikor azon fanyalogtak a kollégái, hogy egy általa javasolt dolgot miként és miért nem lehet kivitelezni; higgyétek el, sokkal több energiát emészt fel az, hogy elutasítóan álltok valamihez, mint az, hogy azon gondolkodtok, miként lehet azt megvalósítani. Igaza volt! Mert a megtapasztalásnál erősebb bizonyosság nem lehet az ember életében. Lefordítva a búcsúzó képviselő nyelvére, kisebb energiát kellett volna belefektetnie abba, hogy együttműködjön a kormánnyal azon belül az illetékes minisztériumokkal a város érdekében, mint amennyit kifejtett a szapulásukra és Pécs kárára. Hab a tortán, hogy valamikor tolta erőteljesen a kormány szekerét, csak aztán valami nem úgy alakult ahogy gondolta, és a barátból hirtelen ellenzék lett. Ezzel majd el kell számolnia Isten előtt, de most a búcsúbeszédével foglalkozunk. A közvetítés 32:02-nél emelkedett szólásra. Ezt azért kívánjuk ilyen pontosan rögzíteni, mert egy másik, az országos munkától jelenleg elköszönő országgyűlési képviselő is jelen volt és felszólalt. Az Ő munkásságával a Húsvét utáni számunkban kívánunk foglalkozni, annál is inkább, mert politikai pályájának első nyolc évében az Asztaltársasággal önkormányzati képviselőként szoros kapcsolatot tartott, és elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy 2014. januárjától Pécsett bevezetésre került a kisgyermekes bérlet. 
Visszatérve szót kérő, még jelenleg országgyűlési képviselő úrhoz, mondandóját köszönetnyilvánításokkal kezdte, majd felsorolta, hogy az eltelt négy évben mennyi interpellációt, törvényjavaslatot és egyéb megnyilatkozásokat tett. A Gazdasági Bizottság alelnökeként 31 felszólalása volt, hangsúlyosan a költségvetési törvényhez. Ami Baranya megyét, (így mondta) és Pécset illeti, tizenegy felszólalása volt, ami azt jelenti, hogy évente még három sem! 

Alapítók: A rendkívüli közgyűlés margójára

 

Amint várható volt, március 15-e előtt a városunk polgármestere rendkívüli közgyűlést hívott össze, hiszen a 2026-os költségvetést március 15-ig el kellett fogadtatnia. Ez az első nekifutásra nem ment, tehát jöhetett a második menet. A harmadik napirendi pontként tárgyalt előterjesztés bevezetőjében természetesen a város minden anyagi gondjáért a jelenlegi kormányt tette felelőssé, kifejtve, hogy reméli, hogy ez az adófajta hamarosan eltűnik. Vagyis semmi szolidaritás! Továbbá azt is megjegyezte, ezzel nem tudunk vitatkozni, hogy a normatív támogatás egyre kevesebb, ezért sodródik a város az eladósodás sötét bugyra felé. Érdekes, ezek az emberek, akik a magánéletükben igencsak megtollasodtak, közösségi vezetőként csak sopánkodni tudnak. Pedig a megoldást tudják, amely igazából nem is olyan bonyolult. Növelni kell a bevételeket. Minden olyan lehetőséget kihasználva, amelyet a törvény nem tilt. A polgármester úr megemlítette a közösségi közlekedés 4 milliárd forintját is. Mi már jó évtizede felvetettük és javasoltuk, hogy a közösségi közlekedés támogatása legalább is részben, kormányzati segítséget igényelne. Van ilyen, de gyakorlatilag a vízfej főváros kapja a juttatás döntő többségét, a többi városnak töredék jut a támogatásból. Az 55,9 milliárd jelenleg Pécs költségvetése az előterjesztés szerint. Sajnos, az egyik frakcióvezetőnek a megnyilvánulásából is tükröződött, hogy az országgyűlési választás kampányának közeledik a véghajrája. Örömmel vettük volna, ha konkrét és megalapozott javaslatokat tesz le a közgyűlés asztalára. Ez annál is fontosabb lett volna, mert bármilyen színezetű kormány is folytatja májusban az ország irányítását, lenne a város vezetés kezében egy megalapozott és gazdaságilag alátámasztott javaslat, amelyre hivatkozva plusz forrásokat lehetne igényelni. 

Váczi Márk: A 12 pont időszerűsége

 

Újkori történelmünk egyik legfontosabb dokumentuma a következőképpen kezdődik: „Mit kíván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés.” Azt hiszem, a mai Magyarországon élők többsége egyértelműen ezt kívánja. Békés, szabad és politikai csatározásoktól mentes hazában szeretnénk élni, és ezt biztosítani kívánjuk a következő nemzedékek számára is. 
Van-e szabad sajtó Magyarországon? – tehetjük fel a kérdést az első pontot olvasva. A válasz többféle lehet, de a jelen körülményeket figyelembe vevő, a mindennapok történéseit reálisan szemlélő ember számára egyértelmű nem a válasz. Hogy miért nem? A sajtót ma a pénz és a hatalom irányítja. Csupán kevés olyan újságíró és szerkesztő van, akik munkájuk során megpróbálnak ellenállni a kézi vezérlésnek (több vagy kevesebb sikerrel). Ha pedig nincs szabad sajtó, szabad véleménynyilvánítás sincsen. A cenzúra tehát továbbra is működik, korlátozva ezáltal az alapvető emberi jogokat. 

Alapítók: Beszámoló Asztaltársaságunk éves munkájáról

Asztaltársaságunkat 2011. március 3-án alapította több akkori pécsi KDNP tag, akik nem értettek egyet azzal, hogy a Fideszbe beleolvasszák a pécsi tagságot. Nem a Fidesz ellen voltunk, bár az akkori vezetők egy részét alkalmatlannak tartottuk arra a pozícióra, amelyre erőteljesen törekedtek. Az eltelt idő sajnos minket igazolt, és mély meggyőződésünk, ha sikerül megvalósítani az elképzeléseinket, akkor ma Pécs előrébb tartana, és valószínűleg még mindig a Fidesz vezetné a várost. A miskolci példa lebegett a szemünk előtt, akkor is és most is jól működik együtt a KDNP és a Fidesz frakció, de az előbbiek nincsenek alárendelve az utóbbiaknak. Mi egy valódi szövetségben gondolkodtunk.