Kosztolányi Dezső szerint a legszebb magyar szó: anya. Neves költőnknek ezzel a megállapításával aligha lehetne vitába szállni. Maga a szó persze nem pusztán önmagában szép, sokkal inkább a benne rejlő jelentés, a hallatán előbukkanó érzelmek miatt.
Mit is jelent számomra ez a szó: édesanya? Jelenti a féltő gondoskodást, amely kicsi gyerekkoromtól körbevesz, azt a mérhetetlen és csak csekély mértékben viszonozható szeretetet és önzetlenséget, amelyben mind a mai napig részem van, ahányszor hazamegyek. És jelent még számos aggodalommal eltöltött pillanatot, amikor beteg voltam, vagy valamilyen testi-lelki sérelem ért. Azt hiszem, ha meghalljuk ezt a rövid néha szinte felkiáltásszerűen elhangzó szót, valamennyiünknek ezek jutnak először eszébe.
Mit is jelent számomra ez a szó: édesanya? Jelenti a féltő gondoskodást, amely kicsi gyerekkoromtól körbevesz, azt a mérhetetlen és csak csekély mértékben viszonozható szeretetet és önzetlenséget, amelyben mind a mai napig részem van, ahányszor hazamegyek. És jelent még számos aggodalommal eltöltött pillanatot, amikor beteg voltam, vagy valamilyen testi-lelki sérelem ért. Azt hiszem, ha meghalljuk ezt a rövid néha szinte felkiáltásszerűen elhangzó szót, valamennyiünknek ezek jutnak először eszébe.
