A rekkenő melegben. Több gyomorforgató, obszcén jelenet is történt a budapesti „Önbecsülés” felvonuláson. Most nem mennénk bele abba, hogy kinek meddig terjed az „önbecsülése”, lelke rajta.
Mint már többször is írtunk róla, maga a ’Pride’ angol szó és magyarul ’Büszkeség’ a jelentése. Akkor felmerül a kérdés: a vonulók mire is büszkék? A nemi aberráltságukra? A nemi életük zavaraira? Miért kell erre büszkének lenni?
De, ha már büszkék rá, ez a büszkeség miként jelenik meg a felvonulásukon? Miként fejezik ki? Miért fejezik ki? Hiszen nemiségük következménye hosszú távon az emberiség kihalásához vezethet. Pontosabban, ne tágítsuk ennyire a kört, a közösségük kihalásához. Hiszen a természet rendje szerint nem lehet utóduk. Amennyiben pedig nincs utód, az a társadalom létszámának csökkenését hozza maga után, szélsőséges esetben a kihalását. Akkor, amikor Asztaltársaságunk évről évre szóvá teszi ezt a felvonulásnak álcázott társadalmi anarchiát súroló rendezvénynek az engedélyezését, nem elsősorban szexuális szegmensét kifogásoljuk, hanem a társadalomra ható negatív hatását. Maguk a felvonulók is érintettek, hiszen, ha a társadalmi reprodukció nem valósul meg, akkor idős korukban a negatív hatásait ők is érezni fogják. Ezért is kifogásolható a gyermekek nevelésére tett igényük. A gyermek a kiskorában látott mintát viszi magával a felnőtt korának éveibe és annak megfelelően alakul az egyénisége, belső lelkivilága, az élethez, társadalomhoz való viszonyulása. A férfi és a női minta megélése a családban rendkívül fontos, a későbbi párkapcsolatot is nagyban befolyásolja. Számos szakember kifejtette, hogy a lelki és testi fejlődés az apa-anya kettős hatására miként alakul, mennyire fontos a gyermek számára.
Szemenszedett hazugság, hogy az egynemű párok harmonikusabb családi hátteret biztosíthatnak a gyermeknek. Semmilyen jelentős kutatás nem támasztja alá, hogy az egynemű párok harmonikusabb, konfliktusmentesebb, lelkileg felemelőbb életet élnek, mint a hagyományos családok. Pontosabban: a családok.
Számos tragédia tanúsítja, hogy veszekedések, szerelemféltések és más, fizikális erőszakok is bőven előfordulnak az azonos nemű együtt élők között is.
Az igazi megoldás a családok védelme, és ha mégis szükséges, szigorúan felügyelt otthonok, esetleg nevelőszülők bevonása a gyermekek érdekében.
Mint már többször is írtunk róla, maga a ’Pride’ angol szó és magyarul ’Büszkeség’ a jelentése. Akkor felmerül a kérdés: a vonulók mire is büszkék? A nemi aberráltságukra? A nemi életük zavaraira? Miért kell erre büszkének lenni?
De, ha már büszkék rá, ez a büszkeség miként jelenik meg a felvonulásukon? Miként fejezik ki? Miért fejezik ki? Hiszen nemiségük következménye hosszú távon az emberiség kihalásához vezethet. Pontosabban, ne tágítsuk ennyire a kört, a közösségük kihalásához. Hiszen a természet rendje szerint nem lehet utóduk. Amennyiben pedig nincs utód, az a társadalom létszámának csökkenését hozza maga után, szélsőséges esetben a kihalását. Akkor, amikor Asztaltársaságunk évről évre szóvá teszi ezt a felvonulásnak álcázott társadalmi anarchiát súroló rendezvénynek az engedélyezését, nem elsősorban szexuális szegmensét kifogásoljuk, hanem a társadalomra ható negatív hatását. Maguk a felvonulók is érintettek, hiszen, ha a társadalmi reprodukció nem valósul meg, akkor idős korukban a negatív hatásait ők is érezni fogják. Ezért is kifogásolható a gyermekek nevelésére tett igényük. A gyermek a kiskorában látott mintát viszi magával a felnőtt korának éveibe és annak megfelelően alakul az egyénisége, belső lelkivilága, az élethez, társadalomhoz való viszonyulása. A férfi és a női minta megélése a családban rendkívül fontos, a későbbi párkapcsolatot is nagyban befolyásolja. Számos szakember kifejtette, hogy a lelki és testi fejlődés az apa-anya kettős hatására miként alakul, mennyire fontos a gyermek számára.
Szemenszedett hazugság, hogy az egynemű párok harmonikusabb családi hátteret biztosíthatnak a gyermeknek. Semmilyen jelentős kutatás nem támasztja alá, hogy az egynemű párok harmonikusabb, konfliktusmentesebb, lelkileg felemelőbb életet élnek, mint a hagyományos családok. Pontosabban: a családok.
Számos tragédia tanúsítja, hogy veszekedések, szerelemféltések és más, fizikális erőszakok is bőven előfordulnak az azonos nemű együtt élők között is.
Az igazi megoldás a családok védelme, és ha mégis szükséges, szigorúan felügyelt otthonok, esetleg nevelőszülők bevonása a gyermekek érdekében.
Alapítók
