Merem remélni, hogy a választott cím nem túlzás, és az itt élő emberek tízezrei számára Pécs a szeretett városuk. Már pedig, akit szeretünk, azért mindent szívesen megteszünk. Párunkat, gyerekeinket, szüleinket igyekszünk segíteni, értük cselekedni, dolgozni, óvni.
Nincsen ez másképpen más estekben sem, így a városát szerető emberekről szintén elmondható a személyes kapcsolatunkról leírtak is. Vagyis, akik szeretik, a városunkat, azok igyekeznek óvni – például nem szemetelnek, nem firkálják össze a frissen vakolt és színezett házfalakat. A sor folytatható.
Szintén elvárható, hogy óvjuk és vigyázunk a közösségi tereinkre, az ott pompázó virágokra, nem rongáljuk vagy törtjük össze az utcai bútorokat. A sor ez esetben is folytatható. A városért cselekedni már szélesebb lehetőségeket ölel fel, és esetleg mindannyiunkra más és más feladatot ró. A lehetőségeinkhez mérten. A már leírtakon kívül könnyen belátható, hogy vannak olyan területek, amelyek lehetőséget nyújtanak mindenki számára a cselekvésre. Csak példaként említem a társasházak előtti virágágyások kialakítását, a közösségi közlekedés járművein a megértő és kulturált viselkedést, a másik ember megsegítését, a rászorulókra történő odafigyelést. Ez utóbbi sok esetben nem is jelentene komolyabb terhet, mindössze odafigyelést és segítőkészséget. Különösen a társasházakban élnek olyanok, akik esetleg időszakosan segítségre szorulnak. A boltba menet igazán nem jelenthet gondot X. vagy Y. nénihez becsöngetni és megkérdezni, hogy hozzunk e neki kenyeret vagy tejet. Esetleg, patika mellett elhaladva, kiváltani a receptjét. Végső esetben az illető háziorvosához fordulni és kérni a szociális ellátást. Lényegileg apró dolgokkal is nagy segítséget tudunk nyújtani. Vannak olyan lehetőségeink is, amikor felhívjuk a képviselőnk, esetleg a városvezetők figyelmét a környezetünk hiányosságaira. Rossz az úttest, nincsen járda. Egyes magukról megfeledkezett autósok rendszeresen a járdán parkolnak, ezzel nehezítve a gyalogos forgalmat. A sor itt is folytatható.
Kétség kívül a legnagyobb lehetőség a városunk érdekében történő cselekvésre az önkormányzati képviselőknek és a város vezetésének van. Nagyon üdvös lenne, hogy a választópolgárok és a képviselőjük között folyamatos párbeszéd alakuljon ki. Természetesen ebben az esetben is önmegtartóztatásra lenne szükség, csak a közösséget érintő esetekben keressük a képviselőnket, ezzel is segítve a munkáját.
A választók és képviselőjük párbeszédének, szoros kapcsolatának egy szép és megszívlelendő esete az 1. számú körzetben folyó munka. Somogy- Vasas -Hird-Mecsek falu közössége jó példával jár elől. Lehet tőlük tanulni!
Asztaltársaságunk a megalapítása óta már számtalanszor hangoztatta az együttgondolkodás, az együttműködés szükségességét és fontosságát. Jó lenne minden szinten végre rádöbbenni és tudatosítani, hogy nem egymás ellenségei, hanem egymás segítői vagyunk egy közös cél elérése érdekében. Abban, hogy Pécs tényleg a siker városa legyen. Csak összefogással lehet eredményt elérni. A jó és megvalósítható ötletet, kezdeményezést nem lenne szabad csak azért elutasítani, mert a másik féltől, politikai csoporttól érkezik.
Nem vagyok naiv. Tudom, hogy az emberi gyarlóság mire képes. Tudom, hogy manapság az erkölcsi szint egyes embereknél olyan mélyen van, hogy egyáltalán nem is látszik. Sokaknak egyáltalán nincsen önkontrolljuk, belátási képességük, netalán maguk felé önkritikájuk. Készség arra, hogy javítsák azokat a hibáikat, amelyek mind a közélet, mind a város kárára vannak. Azonban ne rázzuk le a felelősséget mi pécsi polgárok se. Ugyanis ami a felsőbb vezetésben történik, tükröt tart elénk. Ebben az esetben nem igaz, legalább is nem teljes mértékben, hogy fejétől bűzlik a hal. Az egymással szembeni gyűlölködés, a másik pocskondiázása, lenézése, a túlzott tudálékosság, nyakasság, az intelligens, megalapozott, észérvek mentén történő párbeszéd elutasítása kárt okoz a kapcsolatainknak, és így közvetetten a városunknak is. Annyi személyest engedjenek meg, hogy megjegyezzem; a közösségi oldalamon minden esetben törlöm az olyan képeket és posztokat, amely a másik kigúnyolását, esetleg szidalmazását tartalmazza. Minden ember Isten teremtménye! Jézus minden embert megváltott, más kérdés az, hogy ezzel a lehetőséggel esetleg sokan nem élnek. Azonban ezért nem szidni és gúnyolni kell őket, hanem sajnálni és imádkozni értük. Ettől természetesen még a helytelen, bűnös cselekedet, tett még az marad, ami, de ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mi esetleg ugyan ilyent, vagy hasonlót már elkövettünk e életünk során?
Remélem, világos voltam, amikor röviden igyekeztem felvázolni azt, hogy mi pécsiek is sokat tehetünk azért, hogy élhetőbb legyen a városunk és végre ismét a fejlődés útjára lépjen. Természetesen ezért a legtöbbet a jelenlegi városvezetés teheti. Sajnos, a jelek rosszat sejtetnek, de remélem, hogy tévedek.
Azzal szeretném zárni, amivel kezdtem. Azok, akik szeretik a városunkat, belátják végre, hogy nem egymás ellenségei, hanem egymás segítői vagyunk. Legalább is annak kellene lennünk.
Nincsen ez másképpen más estekben sem, így a városát szerető emberekről szintén elmondható a személyes kapcsolatunkról leírtak is. Vagyis, akik szeretik, a városunkat, azok igyekeznek óvni – például nem szemetelnek, nem firkálják össze a frissen vakolt és színezett házfalakat. A sor folytatható.
Szintén elvárható, hogy óvjuk és vigyázunk a közösségi tereinkre, az ott pompázó virágokra, nem rongáljuk vagy törtjük össze az utcai bútorokat. A sor ez esetben is folytatható. A városért cselekedni már szélesebb lehetőségeket ölel fel, és esetleg mindannyiunkra más és más feladatot ró. A lehetőségeinkhez mérten. A már leírtakon kívül könnyen belátható, hogy vannak olyan területek, amelyek lehetőséget nyújtanak mindenki számára a cselekvésre. Csak példaként említem a társasházak előtti virágágyások kialakítását, a közösségi közlekedés járművein a megértő és kulturált viselkedést, a másik ember megsegítését, a rászorulókra történő odafigyelést. Ez utóbbi sok esetben nem is jelentene komolyabb terhet, mindössze odafigyelést és segítőkészséget. Különösen a társasházakban élnek olyanok, akik esetleg időszakosan segítségre szorulnak. A boltba menet igazán nem jelenthet gondot X. vagy Y. nénihez becsöngetni és megkérdezni, hogy hozzunk e neki kenyeret vagy tejet. Esetleg, patika mellett elhaladva, kiváltani a receptjét. Végső esetben az illető háziorvosához fordulni és kérni a szociális ellátást. Lényegileg apró dolgokkal is nagy segítséget tudunk nyújtani. Vannak olyan lehetőségeink is, amikor felhívjuk a képviselőnk, esetleg a városvezetők figyelmét a környezetünk hiányosságaira. Rossz az úttest, nincsen járda. Egyes magukról megfeledkezett autósok rendszeresen a járdán parkolnak, ezzel nehezítve a gyalogos forgalmat. A sor itt is folytatható.
Kétség kívül a legnagyobb lehetőség a városunk érdekében történő cselekvésre az önkormányzati képviselőknek és a város vezetésének van. Nagyon üdvös lenne, hogy a választópolgárok és a képviselőjük között folyamatos párbeszéd alakuljon ki. Természetesen ebben az esetben is önmegtartóztatásra lenne szükség, csak a közösséget érintő esetekben keressük a képviselőnket, ezzel is segítve a munkáját.
A választók és képviselőjük párbeszédének, szoros kapcsolatának egy szép és megszívlelendő esete az 1. számú körzetben folyó munka. Somogy- Vasas -Hird-Mecsek falu közössége jó példával jár elől. Lehet tőlük tanulni!
Asztaltársaságunk a megalapítása óta már számtalanszor hangoztatta az együttgondolkodás, az együttműködés szükségességét és fontosságát. Jó lenne minden szinten végre rádöbbenni és tudatosítani, hogy nem egymás ellenségei, hanem egymás segítői vagyunk egy közös cél elérése érdekében. Abban, hogy Pécs tényleg a siker városa legyen. Csak összefogással lehet eredményt elérni. A jó és megvalósítható ötletet, kezdeményezést nem lenne szabad csak azért elutasítani, mert a másik féltől, politikai csoporttól érkezik.
Nem vagyok naiv. Tudom, hogy az emberi gyarlóság mire képes. Tudom, hogy manapság az erkölcsi szint egyes embereknél olyan mélyen van, hogy egyáltalán nem is látszik. Sokaknak egyáltalán nincsen önkontrolljuk, belátási képességük, netalán maguk felé önkritikájuk. Készség arra, hogy javítsák azokat a hibáikat, amelyek mind a közélet, mind a város kárára vannak. Azonban ne rázzuk le a felelősséget mi pécsi polgárok se. Ugyanis ami a felsőbb vezetésben történik, tükröt tart elénk. Ebben az esetben nem igaz, legalább is nem teljes mértékben, hogy fejétől bűzlik a hal. Az egymással szembeni gyűlölködés, a másik pocskondiázása, lenézése, a túlzott tudálékosság, nyakasság, az intelligens, megalapozott, észérvek mentén történő párbeszéd elutasítása kárt okoz a kapcsolatainknak, és így közvetetten a városunknak is. Annyi személyest engedjenek meg, hogy megjegyezzem; a közösségi oldalamon minden esetben törlöm az olyan képeket és posztokat, amely a másik kigúnyolását, esetleg szidalmazását tartalmazza. Minden ember Isten teremtménye! Jézus minden embert megváltott, más kérdés az, hogy ezzel a lehetőséggel esetleg sokan nem élnek. Azonban ezért nem szidni és gúnyolni kell őket, hanem sajnálni és imádkozni értük. Ettől természetesen még a helytelen, bűnös cselekedet, tett még az marad, ami, de ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mi esetleg ugyan ilyent, vagy hasonlót már elkövettünk e életünk során?
Remélem, világos voltam, amikor röviden igyekeztem felvázolni azt, hogy mi pécsiek is sokat tehetünk azért, hogy élhetőbb legyen a városunk és végre ismét a fejlődés útjára lépjen. Természetesen ezért a legtöbbet a jelenlegi városvezetés teheti. Sajnos, a jelek rosszat sejtetnek, de remélem, hogy tévedek.
Azzal szeretném zárni, amivel kezdtem. Azok, akik szeretik a városunkat, belátják végre, hogy nem egymás ellenségei, hanem egymás segítői vagyunk. Legalább is annak kellene lennünk.
Maráczy Tibor
