A megyei sajtóban jelent meg a hír; a Gazdaságfejlesztési főosztály vezetője szeptemberben távozott, követve a volt helyettesét, aki már régebben vette a kalapját. Mint kiderült, az eltelt hat évben elsősorban csapatépítéssel foglalkozott, ha hinni lehet az újságírói tájékoztatásnak. A gazdaság fejlesztéséhez több minden szükségeltetik. Elsősorban a cél, amely kijelölése annak, hogy milyen irányban, mit fejlesztünk. Gazdasági hatástanulmányok, és ami a legfontosabb, rendelkezésre áll e a szükséges forrás? Mert ez utóbbi nélkül az elképzelés vágyálom maradhat. Természetesen lehet és kell is bizonyos gazdasági irányokat kijelölni, hatástanulmányokat, megvalósítási terveket készíteni, de ennek is csak akkor van értelme, ha valamilyen forrás mobilizálására, jövőbeni megszerzésére lehetőség látszik. Mert, ha nem, marad a csapatépítés, aktatologatás, unalom, esetleg a kalap vétele. Az előző ciklusban azok a fejlesztések lettek befejezve, amelyeket még az Fideszes városvezetés indított el, és amelyekhez jelentős plusz állami források érkeztek. Az előző öt évben lehetett hivatkozni a Fidesz városvezetés hátrahagyott adósságára, meg minden másra. Azonban a múlt év egyik legnagyobb kampányeseménye annak a bejelentése volt, látványos körítéssel, hogy a városvezetés kifizette az utolsó fillérig az adósságot. Egyszerű választópolgárként naivan arra számítottam, hogy a következő öt évben, pénzügyileg megerősödve, valamilyen fejlődés megindul, a gazdasági élet élénkül és látjuk majd a fényt az alagút végén. Sokan gondolkodhattak így, mert városunk polgármestere nagy fölénnyel nyerte meg a választást az ellenfelével szemben, és némi huzavona után sikerült biztosítania a többséget a közgyűlésben is. Azonban még egy év sem telt el, és nem hogy fejlesztésekre nincsen pénz, de még a bérek fizetésére sem. Ezek után joggal merül fel a kérdés, mi szükség van Gazdaságfejlesztési főosztályra? Források nélkül elég nehéz fejleszteni. Az pedig, hogy a vezetés szép lassan, de feléli Pécs vagyonát, aggodalomra ad okot. Egyre több ingatlan kerül kalapács alá, néha azaz ember érzése, hogy végkiárusítás van. Óhatatlanul is XV. Lajos király elhíresült mondása jut az eszembe: „Utánam az özönvíz.”
A szeptember 19-ei közgyűlésen egyes képviselők, a pécsi polgárok pénztárcájába nyúltak jó mélyen. Azokéba, akik megválasztották őket.
Némileg megnyugtató, hogy a kormány nyolc milliárdját nem lehet majd elkótyavetyélni. Remélhetőleg! Így majd megújulnak úttestek, járdák, közintézmények. De mi lesz a romos belvárossal, az ovisok illemhelyével, a buszparkkal, és folytathatnám. Mi lesz veled Pécs?
Maráczy Tibor
