November elseje a Mindenszentek ünnepe. 2001 óta munkaszüneti nap, bár idén szombatra esik ez az emléknap. Sokak számára ez nem jelent többet, mint egy újabb lehetőséget arra, hogy ellátogasson szerettei sírjához, hiszen a következő nap Halottak napja. Ezen a napon különösen is gondolunk elhunyt hozzátartozóinkra, szeretteinkre.
Felmerül a kérdés, hogy miért ünnep a Mindenszentek, miért bír kiemelt jelentőséggel? Először is fel kell tennünk azt a kérdést, kik a szentek? Utána pedig azt, hogy kik a Mindenszentek? A szentek olyan emberek, akiket a római és az ortodox egyházak példaképül állítanak elénk. Sokak számára talán már a „szent” és a „boldog” szó is ellenszenves, netalán visszatetsző. Ma a hamis példaképek korszakát éljük. Percemberkék tűnnek fel és zuhannak alá. Ma a média gyártja a „példaképeket.” Addig maradnak, amíg a sajtó reflektorfényében vannak. Amikor lekapcsolják a fényeket, marad a sötétség. Az egyházak szentjei ebben is különböznek. Ők a sötétségben fénylenek. A sötét világunkba fényt hoznak. Fényt, mert őket nem az evilági emberek reflektorai világították meg, hanem Isten, Jézus világossága. Ők nem kértek az emberek pillanatnyi dicsőítéséből. Jézus szeretetében élték az életüket, így sugározva Isten fényességét és Dicsőségét. Ezt ismerik fel az Egyházak, és állítják őket valódi és követendő példaképeknek, mert ők az ÖRÖK IGAZSÁG maradandó értékét közvetítették felénk, emberek felé.
Láthatjuk, a szentek és boldogok azok az elhunyt emberek, akik életükkel akkor igyekeztek megvalósítani Krisztus tanítását. Sokszor vállalva akár a halált is, kiálltak az IGAZSÁG mellett, megmutatva Isten iránti szeretetüket és elkötelezettségüket.
A latin és ortodox egyházak vezetői azonban felismerték, hogy a világban nagyon sok olyan ember élt, akik földi létük során tetteikkel és szavaikkal szintén Krisztus útmutatásai szerint éltek, vállalták az esetleges üldöztetéseket is, de nevük ismeretlen maradt. A Mindenszentek ünnepén az egyházak ezekre az emberekre emlékeznek. A szentek sokaságára, akik Isten és Jézus iránti szeretetüket megvallották embertársaik előtt tettekkel és szavakkal. Akik tudatosan vállalták a hitükért a megaláztatást, háttérbe szorítást, sok esetben a kínzást és a halált is. Akiknek minden körülmények között az Istennel való szeretetközösség volt az első. Akik családjukban, környezetükben egész lényükkel sugározták Isten szeretetét, mert hozzá tartoztak, és így Isten szeretete átjárta őket, és sugárzott belőlük. Érdemes végig gondolnunk; a mi környezetünkben hány olyan embert tudunk felsorolni, aki valahogy mások volt, mint a többiek.
Lehet, hogy akkor észre sem vettük. Az is lehet, hogy bolondnak, élhetetlennek tartottuk. Az pedig véletlenül sem jutott eszünkbe, hogy kövessük a példáját.
„Akkor beszélj Jézusról, ha kérdeznek, de úgy élj, hogy kérdezzenek.” Igen. Azok, akik akarnak és megpróbálnak úgy élni, ahogy Krisztus szeretete megkívánja, saját maguk is megtapasztalhatják, hogy valóban keskeny és rögös ez az út. Minden korban az volt, de talán az elmúlt két évszázadban még inkább az. Jelen korunk hatalmas társadalmi nyomása már szinte elviselhetetlen terhet jelent a kereszténységüket valóban megélni szándékozók számára. Emberileg valóban elviselhetetlen. Jézus azonban megígéri, aki szereti őt, azt Ő is szeretni fogja, és nála vesz szállást. Ez a bennünk lakó ISTEN, a SZERETET, a SZENTLÉLEK az, amely megóv bennünket az evilág nyomásától, kísértésétől.
A szeretet közösség Istennel, a szeretet közösség Jézussal. A Mindenszentek így válhattak az Egyház szentjeivé, a közösségeik számára világító gyertyává, kovásszá, sóvá. Ezért tudták elviselni Jézusért a mellőztetéseket, megaláztatásokat, adott korszakokban a halált. Ezért tudták megvallani őt az emberek előtt!
A Mindenszentek a napjainkban élők, a mi példaképeink is. Példaképeknek kellene lennünk. De sajnos, sokunknak megkeményedett a szíve! Nincs bennünk szeretet az embertársaink iránt, és ezért nincs meg bennünk az Isten szeretete sem. Én azonban megfordítanám a mi korunkra vetítve. Nem szeretjük Istent a teremtőnket, Jézust a megváltónkat, így nincs bennünk szeretet, és így nem tud bennünk működni a Szentlélek. Mert a tövisek, a világi gondok elfojtják bennünk a hitet, elfojtják a szeretetet, és egy idő után elfojtják a reményt.
Az életünk nyugtalan. Sokszor kiúttalannak érezzük. Tele vagyunk félelemmel és szorongásokkal. Ma már legtöbbünknek érdektelenek azok az értékek, amelyek nélkül nem tudunk igazán emberek lenni. Ma még nem tudunk az egyházak szentjeire és boldogjaira felnézni. Azonban nézzünk körül a környezetünkben. Lehet, hogy ott van mellettünk azaz ember, aki elvezethet bennünket az örök SZERETETHEZ, és eddigi életünket megváltoztatva, halálunk után mi is a Mindenszentek hatalmas seregéhez társulhatunk. Úgy legyen.
Felmerül a kérdés, hogy miért ünnep a Mindenszentek, miért bír kiemelt jelentőséggel? Először is fel kell tennünk azt a kérdést, kik a szentek? Utána pedig azt, hogy kik a Mindenszentek? A szentek olyan emberek, akiket a római és az ortodox egyházak példaképül állítanak elénk. Sokak számára talán már a „szent” és a „boldog” szó is ellenszenves, netalán visszatetsző. Ma a hamis példaképek korszakát éljük. Percemberkék tűnnek fel és zuhannak alá. Ma a média gyártja a „példaképeket.” Addig maradnak, amíg a sajtó reflektorfényében vannak. Amikor lekapcsolják a fényeket, marad a sötétség. Az egyházak szentjei ebben is különböznek. Ők a sötétségben fénylenek. A sötét világunkba fényt hoznak. Fényt, mert őket nem az evilági emberek reflektorai világították meg, hanem Isten, Jézus világossága. Ők nem kértek az emberek pillanatnyi dicsőítéséből. Jézus szeretetében élték az életüket, így sugározva Isten fényességét és Dicsőségét. Ezt ismerik fel az Egyházak, és állítják őket valódi és követendő példaképeknek, mert ők az ÖRÖK IGAZSÁG maradandó értékét közvetítették felénk, emberek felé.
Láthatjuk, a szentek és boldogok azok az elhunyt emberek, akik életükkel akkor igyekeztek megvalósítani Krisztus tanítását. Sokszor vállalva akár a halált is, kiálltak az IGAZSÁG mellett, megmutatva Isten iránti szeretetüket és elkötelezettségüket.
A latin és ortodox egyházak vezetői azonban felismerték, hogy a világban nagyon sok olyan ember élt, akik földi létük során tetteikkel és szavaikkal szintén Krisztus útmutatásai szerint éltek, vállalták az esetleges üldöztetéseket is, de nevük ismeretlen maradt. A Mindenszentek ünnepén az egyházak ezekre az emberekre emlékeznek. A szentek sokaságára, akik Isten és Jézus iránti szeretetüket megvallották embertársaik előtt tettekkel és szavakkal. Akik tudatosan vállalták a hitükért a megaláztatást, háttérbe szorítást, sok esetben a kínzást és a halált is. Akiknek minden körülmények között az Istennel való szeretetközösség volt az első. Akik családjukban, környezetükben egész lényükkel sugározták Isten szeretetét, mert hozzá tartoztak, és így Isten szeretete átjárta őket, és sugárzott belőlük. Érdemes végig gondolnunk; a mi környezetünkben hány olyan embert tudunk felsorolni, aki valahogy mások volt, mint a többiek.
Lehet, hogy akkor észre sem vettük. Az is lehet, hogy bolondnak, élhetetlennek tartottuk. Az pedig véletlenül sem jutott eszünkbe, hogy kövessük a példáját.
„Akkor beszélj Jézusról, ha kérdeznek, de úgy élj, hogy kérdezzenek.” Igen. Azok, akik akarnak és megpróbálnak úgy élni, ahogy Krisztus szeretete megkívánja, saját maguk is megtapasztalhatják, hogy valóban keskeny és rögös ez az út. Minden korban az volt, de talán az elmúlt két évszázadban még inkább az. Jelen korunk hatalmas társadalmi nyomása már szinte elviselhetetlen terhet jelent a kereszténységüket valóban megélni szándékozók számára. Emberileg valóban elviselhetetlen. Jézus azonban megígéri, aki szereti őt, azt Ő is szeretni fogja, és nála vesz szállást. Ez a bennünk lakó ISTEN, a SZERETET, a SZENTLÉLEK az, amely megóv bennünket az evilág nyomásától, kísértésétől.
A szeretet közösség Istennel, a szeretet közösség Jézussal. A Mindenszentek így válhattak az Egyház szentjeivé, a közösségeik számára világító gyertyává, kovásszá, sóvá. Ezért tudták elviselni Jézusért a mellőztetéseket, megaláztatásokat, adott korszakokban a halált. Ezért tudták megvallani őt az emberek előtt!
A Mindenszentek a napjainkban élők, a mi példaképeink is. Példaképeknek kellene lennünk. De sajnos, sokunknak megkeményedett a szíve! Nincs bennünk szeretet az embertársaink iránt, és ezért nincs meg bennünk az Isten szeretete sem. Én azonban megfordítanám a mi korunkra vetítve. Nem szeretjük Istent a teremtőnket, Jézust a megváltónkat, így nincs bennünk szeretet, és így nem tud bennünk működni a Szentlélek. Mert a tövisek, a világi gondok elfojtják bennünk a hitet, elfojtják a szeretetet, és egy idő után elfojtják a reményt.
Az életünk nyugtalan. Sokszor kiúttalannak érezzük. Tele vagyunk félelemmel és szorongásokkal. Ma már legtöbbünknek érdektelenek azok az értékek, amelyek nélkül nem tudunk igazán emberek lenni. Ma még nem tudunk az egyházak szentjeire és boldogjaira felnézni. Azonban nézzünk körül a környezetünkben. Lehet, hogy ott van mellettünk azaz ember, aki elvezethet bennünket az örök SZERETETHEZ, és eddigi életünket megváltoztatva, halálunk után mi is a Mindenszentek hatalmas seregéhez társulhatunk. Úgy legyen.
Maráczy Tibor
