Az előző megemlékezésemben írtam az Aradi vértanúk útja mentén kialakított sétányról, az ott elhelyezett szobrokról. Most az Aradi vértanúk emlékköve című alkotást szeretném bemutatni.
Romváry Ferenc vonatkozó tanulmányában a következő bevezető mondatot olvashatjuk: „Dévényi Sándor pécsi építész ötlete volt, hogy a városrendezéssel megnyitott széles úton létrehozzák az aradi vértanúk pécsi panteonját.” Ez a panteon lényegében egy utca páros oldala, ahol mind a 13 aradi vértanú mellszobra látható. A szoborsor hosszú évek munkája nyomán vált teljessé. Az 1849. október 6-i tragikus események 150. évfordulóján egy nemzetközi akció keretében valószínűleg minden szobrot megkoszorúztak a résztvevők, és ekkorra az utolsó szobor is elkészült. E megemlékezés keretében avatták fel az azóta is létező emlékhelyet. Az alapítóknak sikerült elérniük, hogy a vértanúk mementóit az egykori szülőhelyükről idelátogató polgármesterek megkoszorúzzák. Az emlékkőre helyezett tábla ezt az eseményt örökíti meg, valamint felsorolja azokat a településeket is, ahol a magas rangú tisztek meglátták a napvilágot, a mai viszonyokra átültetve: Schweidel József – Zombor (Szerbia) 1796-1849, Kiss Ernő ‒ Temesvár (Románia) 1788-1849, Dessewffy Arisztid – Ósvacsákány (Szlovákia) 1802-1849, Lázár Vilmos – Nagybecskerek (Szerbia) 1815-1849, Poeltenberg Ernő – Bécs (Ausztria) 1813-1849, Török Ignác – Gödöllő 1795-1849, Lahner György – Necpál (Szlovákia) 1795-1849, Knezic Károly – Nagygordonya (Horvátország) 1808-1849, Nagysándor József – Nagyvárad (Románia) 1804-1849, gróf Leiningen-Westerburg Károly – Ilbenstadt (Németország) 1819-1849, Aulich Lajos – Pozsony (Szlovákia) 1792-1849, Damjanich János – Sztáza (Horvátország) 1804-1849, gróf Vécsey Károly – Pest 1809-1849.
Az emlékhelyet a Magyarok Világszövetsége Baranya Megyei Szervezete, a Kós Károly Díjjal kitüntetett Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány, valamint a Városszépítő és Városvédő Egyesület hozta létre.
Romváry Ferenc vonatkozó tanulmányában a következő bevezető mondatot olvashatjuk: „Dévényi Sándor pécsi építész ötlete volt, hogy a városrendezéssel megnyitott széles úton létrehozzák az aradi vértanúk pécsi panteonját.” Ez a panteon lényegében egy utca páros oldala, ahol mind a 13 aradi vértanú mellszobra látható. A szoborsor hosszú évek munkája nyomán vált teljessé. Az 1849. október 6-i tragikus események 150. évfordulóján egy nemzetközi akció keretében valószínűleg minden szobrot megkoszorúztak a résztvevők, és ekkorra az utolsó szobor is elkészült. E megemlékezés keretében avatták fel az azóta is létező emlékhelyet. Az alapítóknak sikerült elérniük, hogy a vértanúk mementóit az egykori szülőhelyükről idelátogató polgármesterek megkoszorúzzák. Az emlékkőre helyezett tábla ezt az eseményt örökíti meg, valamint felsorolja azokat a településeket is, ahol a magas rangú tisztek meglátták a napvilágot, a mai viszonyokra átültetve: Schweidel József – Zombor (Szerbia) 1796-1849, Kiss Ernő ‒ Temesvár (Románia) 1788-1849, Dessewffy Arisztid – Ósvacsákány (Szlovákia) 1802-1849, Lázár Vilmos – Nagybecskerek (Szerbia) 1815-1849, Poeltenberg Ernő – Bécs (Ausztria) 1813-1849, Török Ignác – Gödöllő 1795-1849, Lahner György – Necpál (Szlovákia) 1795-1849, Knezic Károly – Nagygordonya (Horvátország) 1808-1849, Nagysándor József – Nagyvárad (Románia) 1804-1849, gróf Leiningen-Westerburg Károly – Ilbenstadt (Németország) 1819-1849, Aulich Lajos – Pozsony (Szlovákia) 1792-1849, Damjanich János – Sztáza (Horvátország) 1804-1849, gróf Vécsey Károly – Pest 1809-1849.
Az emlékhelyet a Magyarok Világszövetsége Baranya Megyei Szervezete, a Kós Károly Díjjal kitüntetett Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány, valamint a Városszépítő és Városvédő Egyesület hozta létre.
Váczi Márk
