Maráczy Tibor: Nem csak pénz kérdése

Kedves ismerősöm az április hónap nagy részét és május hónap első harmadát különböző klinikákon töltötte. A tapasztalatait megosztotta velem, és úgy gondolom, néhány tanulságos észrevételt, gondolatot érdemes továbbadnom. Pécs híres klinikáin eltöltött napok rávilágítottak egyes esetekben olyan hiányosságokra is, amely rendszerszintű, de olyanokra is, amely nem pénz kérdése, hanem emberi hiányosságokat is mutatnak. Ismerősöm kiemelte, mind a három intézményben kimagasló orvosi, illetve gyógytornászi ellátásban részesült. Lényegileg elmondható ez a nővéri és ápolói szakmai tevékenységről is. Különösen az ápolói szakszemélyzet teljesített kiválóan, de a nővérek döntő többsége is kedvesen, odaadóan végezte a munkáját. Ugyanakkor, mint minden munkahelyen, itt is fellelhető volt olyan személy, akinél hozzáállásbeli hiányosságokat lehetett felfedezni. Kijelenthető, hogy ezekben az esetekben nem pénz kérdése a munkához, és így a betegekhez, a segítségre szorulókhoz való hozzáállás. Ismerősöm elmondta, hogy a Szívcentrum Kardiológiai Osztályán indította az áprilist. Szívritmuszavar lépett fel, 150-es pulzussal vették fel az osztályra. Az orvosok profizmusa, a nővérek és ápolók szaktudása és segítőkészsége, kitűnő volt. Három nap elteltével engedték otthonába, de már a következő hét közepén az Ortopédia Klinikán volt jelenése. Az osztályon mindössze hat nővér dolgozott, ami az ismerősöm meglátása szerint nem mindig volt elégséges. Ezt rendszerhibának tudta be, különösen a műtétes napokon bizonyult kevésnek ez a létszám. A nővérek nagy része kedvesen és odaadóan végezte a munkáját, bár ilyen létszám mellett még a kevésbé rutinosoknak is csipkedniük kellett magukat. A tizedik napon átkerült a Korai Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályra. Az ápolói és nővéri létszám elégséges volt, hiszen a reggeli rutinfeladatok után a műszak többi része már csendesebben telt el. Ismerősöm külön kiemelte a négy gyógytornász hölgy profizmusát, rendkívül magas szintű szakmai tudását.

Régi Pécs 2015. (részlet) „Mindenáron kell egy hős! (Steinmetz kapitány legendája)”

„Persze az előfordulhat, hogy ha az igazságot kimondjuk az egyeseket, vagy egyesek érdekeit sértheti. De azért próbáljuk meg és mondjunk igazat. Steinmetz kapitányról is, a "mű hősről"!

Ki volt Steinmetz kapitány azaz Steinmetz Miklós?

Steinmetz Miklós 1913. október 4-én született Pécsen. Szülei a Tanácsköztársaság bukása után emigráltak (maradjunk annyiban elmenekültek) vagyis 1921-ben hagyták el az országot. Ekkor a kis Miklós 8 éves volt mindössze. A család kalandos utat jár be. 1921-ben - mint oly sok elvtársuk - Jugoszláviába menekültek, majd Olaszország, Argentína és Uruguay volt életük helyszíne. 1932-ben végül is a Szovjetunióban telepednek le.
1936-ban Steinmetz a spanyol polgárháború önkéntese is volt, majd 1944-ben a II. Ukrán Hadsereg tisztje lesz.

Maráczy Tibor: Bezárt kulturális intézmények

Asztaltársaságunk nem csak a környezetre, de a kulturális területre is nagy hangsúlyt fektet. Mély meggyőződésünk, hogy Pécs gazdasági fellendülésének a turizmuson és a kulturális rendezvényeken keresztül vezet az egyik útja. Éppen ezért is fájó számunkra a volt Bóbita bábszínház épületének sanyarú sorsa, ezért tettünk a hasznosítására már többször is javaslatot. Éppen ezért fájdalmas a számunkra a Gyermekkönyvtár bezárása, és talán még fájdalmasabb a Pécsi Kulturális Központ épületének a kiürítése. Ez utóbbi esetében az ilyenkor szokásos maszatolás megy, az épület életveszélyessé vált. Egyik napról a másikra? Nem. Évek, esetleg évtizedek alatt vált azzá. Még pedig azért, mert a mindenkori városvezetők nem törődtek a felújításával. Sem az előzőek, sem pedig a mostaniak.

Maráczy Tibor: Kell nekünk stadion?

 

Kell! De nem foci, hanem úszóstadion, jégstadion, egy modern sportcsarnok!
Sajnálatos módon ismét felmerült annak a lehetősége, hogy Pécs új futballstadiont kap sok százmillióért? Minek?
Magyarországon csak a harmadosztályban van Nemzeti Bajnokság. A felsőbb osztálynak tartott labdakergetésnek OTP Bank Liga és Merkantil Bank Liga a neve.

Alapítók Tanács: Váczi Márk egyik alapítónk nyilatkozata

                                                  

Tisztelt Olvasóink!

Váczi Márk alapító tagunk nemrég arról értesített minket, hogy személyes okokból elhagyja közösségünket. Vele egyetértésben hangsúlyozzuk: kilépésének hátterében nem személyi konfliktus vagy kibékíthetetlen ellentét áll. Elmondása szerint erre a lépésre azért került sor, mert hosszú ideje nem él városunkban, annak közéleti eseményeit nem ismeri megfelelően, ezért érdemben nem tud hozzátenni Asztaltársaságunk működéséhez. Döntésének okaként közölte velünk azt is, hogy a jövőben szeretne aktívan bekapcsolódni Fejér megyei lakóhelye közéletébe, ehhez pedig több energiára van szüksége.

Örömhír

 

Örömmel tudatjuk, hogy egyik alapítónknak, Váczi Márk úrnak és kedves nejének 2021. 02. 07-én 20 óra 15 perckor perckor megszületett a második gyermekük, Váczi-Tóth Hunor.

Hunor 3250 grammal és 51 centiméterrel jött a világra. A baba és édesanyja jól vannak.

Alapítók

A születés csodája

Mindig örömmel tölt el, ha egy újabb gyermek születéséről értesülök. Arról a csodáról, amit Isten megadott nekünk, hogy részesei lehetünk a teremtésnek.

Maráczy Tibor: A múltat eltörölni

Forrás: Internet

Nagy visszhangja volt annak, hogy a jelenlegi városvezetés át akarja helyezni a Király utcában látható Weöres Sándor szobrot. Az első helyszínnek egy kocsma előtti helyet néztek ki, olyant, ahol az ott élőkön kívül senki nem fogja látni. Méltatlan gondolat, a városunkban tíz évig alkotó ember emlékével szemben pedig sértő.

Már a kompozíció elkészítésének megrendelése is vihart kavart - politikai alapon -, mert magyarázat nem igen volt arra, ami már ekkor elkezdődött. Az avatáson történt botrány pedig jól kifejezte annak az embernek a jellemét, aki nem tisztelve a másik művész munkáját, liszttel szórta be. Egyébként a pécsi szobrásztól nem áll messze az ilyen akció, egy alkalommal a saját munkáját valamilyen tiltakozásul festékkel öntötte le. Ami a művészi ízlést illeti, sok féle lehet, magam részéről szeretem, ha egy műalkotást nem a címe alapján kell felismernem.. Ebből kikövetkeztethető, hogy a kövek kivágása, csiszolása, egymásra rakása számomra nem jön be. Különösen olyan nem, amelyet egy ügyes kezű kőfaragó legalább hasonló színvonalon képes elkészíteni, mint az alkotó művész. E bevezetésből kiderül, hogy nekem az adott alkotás tetszik. Ugyan úgy, amint Keszthely sétáló utcájában látható, Festetics Györgyöt ábrázoló alkotás is.

A kompozíció azóta is ott áll a sétáló utca elején. A turisták fényképezkednek a szoborral, látszik, hogy az alkotásnak sikere van. Eddig minden rendben volt.

Maráczy Tibor: Véleményünk a pécsi felvonulásról

Pécs új összetételű közgyűlése.

Amint sokak számára ismert, ebben az évben Pécsre is terveznek felvonulást az azonos neműeket kedvelő, vagy más szexuális magatartású emberek.

Több éven keresztül közzétettük véleményünket már a budapesti felvonulások kapcsán is. Miután szinte biztos, hogy a pécsi felvonulást, ráadásul a belváros utcáin, ezért szükségesnek érezzük, hogy ismét közzétegyük az ezzel kapcsolatos álláspontunkat. Tesszük ezt annak ellenére, hogy meggyőződésünk, a felvonulás számos résztvevője nem az azonosság jegyében éli nemi életét, inkább az egészet egy jó bulinak, polgárpukkasztónak, rosszabb esetben a keresztények elleni támadásnak tartja. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy demokratikus országban, a törvényes keretek között, minden állampolgárnak, szervezetnek joga van különböző felvonulásokat, tüntetéseket szervezni. A budapesti tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a felvonulások alkalmával közerkölcsöt sértő, provokatív megjelenésű emberek tucatjai tűnnek fel, nem a méltóságot, inkább valami megbomlottságot közvetítve.

Sajnálatosnak tarjuk, hogy a városunk vezetése, az illetékes hatóságok ezt a felvonulást, megkötöttségek nélkül, engedélyezték. Így majd Pécsett is számíthatunk olyan felvonulókra, akik saját emberi méltóságukat semmibe véve, a valóban homoszexuális emberek méltóságát is sértik.

Ismereteink szerint, ma Magyarországon, senkit nem ér hátrány a nem vonzódása miatt. Ugyanakkor a nemi élet megélése nem a nyilvánosság elé tartozik, hanem a hálószobába, a magánszférába. Nem szerencsés, ha valaki ezt a legbelsőbb intimitást feltételező élethelyzetét a nagy nyilvánosság elé tárja.

Mindezeket figyelembe véve Asztaltársaságunk ismét közzéteszi a felvonulással kapcsolatos véleményét, remélve, hogy a pécsi rendezvény vagy elmarad, vagy szélsőségmentesen fog lezajlani. Mindenkit óvunk attól, hogy emberi méltóságát megőrizve, ne üljön fel az esetleges provokációknak és távollétével fejezze ki a nemtetszését.

Váczi Márk: Minden élet számít

Az idei év egyik legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye volt az új írországi abortusztörvény elfogadása. Máig nem teljesen tisztázott és egyértelmű mindenki számára, mit is tartalmaz pontosan az elfogadott törvénytervezet, illetve mik is a legfontosabb következményei.

Az biztos, hogy a több helyen megjelentekhez képest az új jogszabály valójában kevésbé radikális, de olyan, elismerésre méltó munkát végző életvédő szervezetek, mint például a Magyarországon is jelenlévő CitizenGo több helyütt is élesen tiltakoztak ellene, és számosan megosztották az első híreket. Így tettem én is. Azóta kiderült, az információk nem teljesen helytállók. Tény, hogy a módosítások valóban liberálisabb szellemben fogják fel a művi terhességmegszakítást mint olyat, de az íreknél továbbra sem lehet bemondásra, minden indok nélkül abortuszt végrehajtani.

Hívő keresztény ember azonban nem mehet el szó nélkül az ilyen események mellett, és igenis hallatnia kell a hangját, ha olyat tapasztal, ami akár csak kis mértékben is a krisztusi és az egyházi tanítás ellen hat. Tetszik vagy nem tetszik – akár nekünk, akár másoknak ‒, ez is feladatunk a pasztoráció mellett. Mint ahogy feladata ez a mindenkori egyházi vezetésnek is. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ennek a küldetésének igyekszik eleget tenni, ahogy ezt idén több alkalommal tapasztalhattuk.

Az MKPK november 13-án adta ki Megújulás a szeretetben című körlevelét, amely foglalkozott „a megfogant emberi élet védelmének fontosságával”, a püspöki testület fontosnak tartotta, hogy december 28-án újabb, a témát részletesebben taglaló körlevelet bocsásson ki. Ennek egyik fontos előzménye az 1956. szeptember 12-én megjelent körlevél, amely a Hazánkban akkor lehetővé tett művi terhességmegszakítások okán látott napvilágot, és hangsúlyozta: az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik, Isten ugyanis ekkor leheli bele az emberbe a halhatatlan lelket, amelyet saját képmására teremtett. „Mivel Isten az ember természetébe oltotta a szülői szeretetet”, a magzat szándékos megölése az isteni törvény szerint bűn.

Súlyos megállapítás, de igaz: a XX. században több magyar vesztette életét terhességmegszakítás következtében, mint a két világháborúban – hangsúlyozzák a mostani, jelképes időpontban kiadott dokumentum szerzői. A körlevél Aprószentek ünnepén jelent meg, amikor az Egyház a betlehemi gyermekgyilkosságokra emlékezik. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, az abortusz gyilkosság, az emberi élet szándékos elvétele. E bűn terhe alól csak néhány nagyon indokolt esetben lehet feloldozást nyerni: ha az anya élete súlyos veszélyben forog, a magzat kihordása az anya súlyos és tartós megbetegedéséhez vagy halálához vezethet, illetve ha a magzat olyan genetikai vagy egyéb elváltozásokat mutat, amelyek az élettel összeegyeztethetetlenek. További felmentő körülmény a hatályos jog szerint, ha az anya nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében lett várandós, továbbá ha a nő súlyos válsághelyzetben van, azaz a terhesség testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz számára. Az egyházi és az állami jogi megközelítés nem minden ponton találkozik egymással, de nagy az átfedés. 

Gondoljuk végig, milyen súlyos lelki megrázkódtatást jelenthet például egy nemi erőszakból fogant magzat kihordása. Ilyen esetben az Egyház sem várhatja el az anyától, hogy a gyermeket megszülje, hiszen már maga az erőszakos cselekmény is óriási törést okoz az életében, lehet, hogy soha nem tudja azt pszichésen feldolgozni. Nem várhatja el senki egy nőtől, hogy az erőszakban fogant, nem kívánt gyermekét csak azért kihordja, hogy aztán örökbe adja valakinek, bár az élethez ezeknek a gyermekeknek is ugyanúgy joguk van.

A mai hazai szabályozás értelmében a várandósság 12. hetéig, azaz a magzat nagyjából 3 hónapos koráig élete édesanyja szabad akaratából bármikor elvehető, 18 éves kor alatti nő esetében ez a 18. hétig kitolódhat. Efelett már csak különleges orvosi indokkal lehet terhességmegszakítást végrehajtani. Bár a kívülállók számára etikai és filozófiai, azaz elméleti kérdésnek tűnhet, az anya, az apa és egyáltalán a magzat szempontjából nagyon is gyakorlati jelentőségű a magánélethez és az önrendelkezéshez való jog mibenléte. Azaz például ha az anya a terhességmegszakítás mellett dönt, de az apa ezt nem támogatja, az ő joga egyértelműen sérül, nem beszélve a magzatról, akit nyilván megkérdezni sem lehet erről. Ma, amikor az állatoknak, növényeknek, és néha már a környezetnek is az emberrel egyenlő jogokat tulajdonítunk, a magzatok jogait nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Véleményem szerint, amennyiben valóban súlyos helyzet nem áll fenn – ennek meglétét egyébként az egészségügyi szolgálat nem vizsgálhatja, az anya önbevalláson alapuló döntését köteles elfogadni ‒, a születendő gyermek élethez való joga erősebb. Tudom, az egyházi álláspont szerint a fogamzásgátlás bűn, mégis úgy gondolom, odáig el kell jutni, hogy ezek a módszerek családban élő felnőtt emberek számára igenis járható utat jelentenek, és nem csak a természetes családtervezés az egyetlen jó megoldás. És még egy nagyon fontos dolog, amelyet ugyan a körlevél nem érint, mégsem hagyható figyelmen kívül. Az államnak segítenie kell abban, hogy a kívánt gyermekek megszülethessenek, mert velük teljes a család. És nem csak a második vagy a harmadik támogatására gondolok, de bizony már az elsőére is. Mert bizony ma ez is sok fiatal házaspár számára komoly tervezést igényel.

A lényeg tehát: álljunk minél többen az élet oldalára!

Váczi Márk          

Maráczy Tibor: Van ennél lejjebb?

A napokban adta hírül a megyei sajtó, hogy egy gyermek kezelésére magyar viszonylatban óriási összeget, 700 millió forintot kell összegyűjteni a szülőknek, ennyibe kerül a másfél éves kisfiú gyógyítása. Mivel a beavatkozást legkésőbb két éves korban el kell kezdeni, az idő sürgeti a szülőket. Az beszámolóból kiderült, hogy eddig a szükséges pénz fele gyűlt össze. A hírt az országos sajtó is felkapta, és pár napon belül annyi adomány érkezett, hogy összejött a 700 millió forint. Annál is inkább, mert az utolsó napon egy magánszemély 100 millió forintot utalt az e célból létrehozott alapítvány számlájára. A hálás anyukat, miközben köszönetet mondott az adakozóknak, két nevet is megemlített. Egy hegedűművészét és egy nagyvállalkozóét. Ez hiba volt. A kozmopolita politikai körök által utált vállalkozó nevének említése kiverte náluk a biztosítékot. Mert nem a tettet, hanem az embert nézik. Az embert, akit gyűlölnek, utálnak. Az ő olvasatukban ilyen fickó még jót sem tehet. Vagy ha tesz, azt kikezdik, undorító sajtóhadjáratot kezdenek ellene. Egy gyermek gyógyításának megsegítéséből politikai vihart kavarnak.Van ennél lejjebb?