Kedves ismerősöm az április hónap nagy részét és május hónap első harmadát különböző klinikákon töltötte. A tapasztalatait megosztotta velem, és úgy gondolom, néhány tanulságos észrevételt, gondolatot érdemes továbbadnom. Pécs híres klinikáin eltöltött napok rávilágítottak egyes esetekben olyan hiányosságokra is, amely rendszerszintű, de olyanokra is, amely nem pénz kérdése, hanem emberi hiányosságokat is mutatnak. Ismerősöm kiemelte, mind a három intézményben kimagasló orvosi, illetve gyógytornászi ellátásban részesült. Lényegileg elmondható ez a nővéri és ápolói szakmai tevékenységről is. Különösen az ápolói szakszemélyzet teljesített kiválóan, de a nővérek döntő többsége is kedvesen, odaadóan végezte a munkáját. Ugyanakkor, mint minden munkahelyen, itt is fellelhető volt olyan személy, akinél hozzáállásbeli hiányosságokat lehetett felfedezni. Kijelenthető, hogy ezekben az esetekben nem pénz kérdése a munkához, és így a betegekhez, a segítségre szorulókhoz való hozzáállás. Ismerősöm elmondta, hogy a Szívcentrum Kardiológiai Osztályán indította az áprilist. Szívritmuszavar lépett fel, 150-es pulzussal vették fel az osztályra. Az orvosok profizmusa, a nővérek és ápolók szaktudása és segítőkészsége, kitűnő volt. Három nap elteltével engedték otthonába, de már a következő hét közepén az Ortopédia Klinikán volt jelenése. Az osztályon mindössze hat nővér dolgozott, ami az ismerősöm meglátása szerint nem mindig volt elégséges. Ezt rendszerhibának tudta be, különösen a műtétes napokon bizonyult kevésnek ez a létszám. A nővérek nagy része kedvesen és odaadóan végezte a munkáját, bár ilyen létszám mellett még a kevésbé rutinosoknak is csipkedniük kellett magukat. A tizedik napon átkerült a Korai Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályra. Az ápolói és nővéri létszám elégséges volt, hiszen a reggeli rutinfeladatok után a műszak többi része már csendesebben telt el. Ismerősöm külön kiemelte a négy gyógytornász hölgy profizmusát, rendkívül magas szintű szakmai tudását.
Összegezve megállapította; azokon a klinikákon, ahol kis szünetekkel összességében közel harminc napot töltött el, a szakmai munka igen magas színvonalú volt, és a nővérek, ápolók hozzáállása, türelme, segítőkészsége is megfelelt az elvárhatónak. Mindez jól mutatta, hogy a nővérek, ápolók anyagi megbecsülése mellett, az emberi hozzáállás a döntő, igazából ezen múlik az ellátás minősége. Hiszen a legjobban felszerelt egészségügyi intézmény működésének is alapfeltétele az emberi tényező. A legnagyobb tudás, ha nem párosul odaadással, tisztességesen elvégzett munkával, a gyakorlatban semmit sem ér. Kétségtelen, az egészségügy fejlesztése fontos, de a szolgáltatás színvonala nem csak pénz kérdése, sok múlik az emberi tényezőn.
Maráczy Tibor
