Lezajlottak az országgyűlési választások. Bár a hivatalos eredményre még várni kell, de a lényegen nem fog változtatni. A Nemzeti Egység Rendszere helyett a globalista, félgyarmati sors vár Hazánkra. Mind ezt nem mi találtuk ki, a leendő miniszterelnök jelentette be, amikor azt mondta, hogy csatlakozunk az EU ügyészségéhez. Egy ország szuverenitását az is meghatározza, hogy például az ügyészség az adott állam jogrendszerébe tagozódva, az adott ország törvényeinek a védelmét látja el, illetve a megsértése esetén jogcselekményeket végez. Amennyiben az Állami Ügyészség kikerül az adott törvényhozó hatalom ellenőrzése alól, jelentősen gyengül az ország függetlensége.
Egyben azt is jelenti, hogy a mostani ügyészi kar az EU szabályrendszere alapján jár el. Vagyis bármelyik, az adott ország polgárai megsértett EU által hozott rendelkezés alapján eljárás alá vonja az egyént, és a már régóta nem független bíróság nem a magyar jogrend szerint fog eljárni, hanem az EU által hozott szabályokra figyelemmel. Érthetőbben. Magyarországon jelenleg minden gyilkosság bűncselekménynek számít. Amennyiben az EU jogalkotói hoznak egy olyan törvényt, hogy a keresztények megölése nem bűncselekmény, akkor ilyen esetben az ügyészség nem járhat el, és nem emelhet vádat. Nos, az ott lévő sok fiatalnak ez nagyon tetszett, mert nagy ovációval fogadták.
Azonban nem csak ez a kijelentése volt a leendő miniszterelnöknek.
Bejelentette, hogy az első útja Lengyelországba vezet, utána Bécsbe megy, majd Brüsszelbe. Miért Lengyelország? Ott van Tusk úr, aki hatalomra kerülésekor, a lehető „legantidemokratikusabb”, de EU jogállamiságnak megfelelően szétverte a lengyel demokratikus felépítményt. Tehát oda tanulni ment. A jelek már a győzelmének estéjén láthatóak voltak, hiszen a nekik nem tetsző sajtó munkatársait nem engedték be az eredményváró bulijuk helyszínére. Nesze neked szabad sajtó! Utána miért Bécs? Bécs történelmileg kulcsfontosságú helyszín a cionizmus számára, mint Herzl Tivadar munkásságának központja, ahol a Cionista Központi Archívum anyagait is kezelik. Ehhez talán nem kell kommentárt fűznünk. Brüsszel a harmadik, ahol egyeztetik majd azt a menetrendet, amely alapján beleolvasztják Magyarországot a globalista világbirodalomba. Erre már április 15-én sor kerülhetett volna, de ott még a mostani miniszterelnök lesz jelen. De ez most már az európai emberek elárulóinak lényegtelen. Legkésőbb május közepén feláll az új kormány, és M.P. számára szabad az út. De meddig? Történelmi tapasztalat, hogy a háttérben lévők, miután emberük elvégezte a pisszkosmunkát, menesztik, és új ember kerül a kormányrúdhoz. Mi legnagyobb esélyesnek Szendi urat látjuk váltásként. Az EU világossá tette, háborúban áll Oroszországgal. Azt sem titkolják, hogy 2030-ban, legkésőbb, szárazföldi beavatkozást is terveznek. Ebben való részvételre Szendi úrban meg van a hajlandóság, hiszen régebben kijelentette, mindenkit berántunk amikor kell. Tehát rendkívül alkalmas személy arra, hogy a háttérhatalom parancsait végrehajtsa. Kíváncsiak leszünk, hogy az a rengeteg lelkesen üvöltöző fiatal majd akkor is ilyen vidám lesz, ha hátizsákkal a hátán, gépkarabéllyal a kezében, de Gerán 3 drónoktól szétszaggatott testel ott fog feküdni a Dnyeper partján? Aligha. A leendő vezető Horvátországot is említette. Ott már ismét bevezették a sorkatonaságot, valószínűleg részben tanulmányút is lesz a látogatás.
Az előbb leírtakra lehet azt mondani, hogy csak feltételezés. Bár úgy lenne. De térjünk vissza a győzelem éjszakájára. Profi módon volt kialakítva minden. A pulpitus, háttérben a kivilágított Országház, teátrális volt és egyben a valóságot is tükrözte. A beszéd is figyelemre méltó volt. Az új vezető mindenkinek ígért valamit. Itthon és a határon túliaknak, fiataloknak és az időseknek, a reá szavazóknak és azoknak is, akik nem rájuk szavaztak. Szinte egy földi paradicsom képe bontakozott ki a beszédet hallgatva. Bölcs és tapasztalt régi öregek mondták: „Aki sokat ígér, az keveset ad.” De történelemben, sőt a történelmünkre visszatekintve, Rákosi Mátyás is földi paradicsomot ígért 1945-ben, és a földi poklot hozta el. A leendő vezér előélete némi aggodalmat vet fel. Ez az ember nem szeret dolgozni. A rá kirótt feladatot nem mindig végzi el. NER lovagként szépen kistafírungozta a Fidesz. Magas, jól fizető beosztások, FB tagságok és más egyéb jogcímen dőlt hozzá a pénz. Azt tudjuk, hogy sehol sem kellett megszakadnia a munkától. Ezt a „jószokását” EU parlamenti képviselőként is megtartotta, a legtöbbet hiányzó képviselő nem túl dicsőséges címével lehetne kitüntetni.
Egy ügybe azonban hatalmas energiát fektetett, sértettségét a Tisza Párt létrehozásával és annak felfuttatásával fejezte ki, megmutatva volt barátainak, hogy alul értékelték őt. Igaz, hatalmas külföldi segítséget kapott, de a teljesítménye így is megsüvegelendő. Feltételezzük, hogy azt is tudja, a segítségért majd benyújtják a számlát, persze nem ő, hanem a magyar állampolgárok fogják kifizetni. Még egy oszlopos volt NER kiváltságosa van a Tiszának, Szendi úr. Ő arról híresült el, hogy sokszázmilliós közpénzen a szolgálati villáját újíttatta fel, olyan színvonalon, hogy talán az USA elnöki rezidencia sem különb. Amikor a kezére ütöttek, hogy elég már, megsértődött és lelépett. Kíváncsiak vagyunk, hadügyminiszterként majd mennyi közpénzt fog eltapsolni a miniszteri villa felújítására.
Egyben biztos, a vezér és kormánya minden támogatást meg fog kapni az első hónapokban. Ennek két célja is lehet. Az első, hogy stabilizálja a hatalmát, bizonyítva, hogy most mennyire jó lesz. Másodszor ezzel is amortizálják a Fideszt, bizonyítva, hogy amit mondtak az egyáltalán nem igaz.
Mi úgy látjuk, hogy a kormányalakítástól körülbelül egy évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a lakosság nagyobb és még megmaradt értelmes része egyértelműen láthassa, hogy merre halad az ország. Vannak jelentős destabilizációs tényezők. Az banderista ukrán haderő gyengülése, a Perzsa háború eszkalálódása, és az USA további meggyengülése. Továbbá, milyen szintet ér el az energiaváltság.
Vezérünk biztosan megszavazza Ukrajna EU-s felvételét. Ez egyben a magyar mezőgazdaság megroppanását, közegészségügyi problémákat és az ukrán maffia Magyarországon történő újbóli megjelenését hozhatja magával. Egyszer már sikerült kisöpörni őket, most nehezebb lesz. Még az USA illetékes hatóságai szerint is a küldött fegyverek 30%-a nem jut el a frontra. Ez azt is jelenti, hogy Ukrajnában rengeteg fegyver van sötét alakok kezében, akik esetenként szemrebbenés nélkül, használni is fogják. Nem véletlenül mondta a leköszönő miniszterelnök, hogy kőkemény négy év áll előttünk. A választás estéjén figyeltük az arcát és megkönnyebbülést vettünk észre rajta. Mintha kicsit örült volna, hogy az elkövetkező négy évet már nem neki kell levezényelnie.
Bárhogy is lesz, alkalmazkodó a magyar. Amennyiben kell, akkor MSZP tag, utána jöhetett az SZDSZ, majd a Fidesz, és most a Tisza. Vannak olyanok, sajnos egyre kevesebben, akik elvhűen élik az életüket. De érdekes módon, történelmi tapasztalat, hogy a végén ez a kisebbség jön ki győztesen.
Türelmesek leszünk. A 100 nap türelmi idő az új vezért is megilleti.
Vigyázó szemünket ismét Pécsre vetjük.
Az előbb leírtakra lehet azt mondani, hogy csak feltételezés. Bár úgy lenne. De térjünk vissza a győzelem éjszakájára. Profi módon volt kialakítva minden. A pulpitus, háttérben a kivilágított Országház, teátrális volt és egyben a valóságot is tükrözte. A beszéd is figyelemre méltó volt. Az új vezető mindenkinek ígért valamit. Itthon és a határon túliaknak, fiataloknak és az időseknek, a reá szavazóknak és azoknak is, akik nem rájuk szavaztak. Szinte egy földi paradicsom képe bontakozott ki a beszédet hallgatva. Bölcs és tapasztalt régi öregek mondták: „Aki sokat ígér, az keveset ad.” De történelemben, sőt a történelmünkre visszatekintve, Rákosi Mátyás is földi paradicsomot ígért 1945-ben, és a földi poklot hozta el. A leendő vezér előélete némi aggodalmat vet fel. Ez az ember nem szeret dolgozni. A rá kirótt feladatot nem mindig végzi el. NER lovagként szépen kistafírungozta a Fidesz. Magas, jól fizető beosztások, FB tagságok és más egyéb jogcímen dőlt hozzá a pénz. Azt tudjuk, hogy sehol sem kellett megszakadnia a munkától. Ezt a „jószokását” EU parlamenti képviselőként is megtartotta, a legtöbbet hiányzó képviselő nem túl dicsőséges címével lehetne kitüntetni.
Egy ügybe azonban hatalmas energiát fektetett, sértettségét a Tisza Párt létrehozásával és annak felfuttatásával fejezte ki, megmutatva volt barátainak, hogy alul értékelték őt. Igaz, hatalmas külföldi segítséget kapott, de a teljesítménye így is megsüvegelendő. Feltételezzük, hogy azt is tudja, a segítségért majd benyújtják a számlát, persze nem ő, hanem a magyar állampolgárok fogják kifizetni. Még egy oszlopos volt NER kiváltságosa van a Tiszának, Szendi úr. Ő arról híresült el, hogy sokszázmilliós közpénzen a szolgálati villáját újíttatta fel, olyan színvonalon, hogy talán az USA elnöki rezidencia sem különb. Amikor a kezére ütöttek, hogy elég már, megsértődött és lelépett. Kíváncsiak vagyunk, hadügyminiszterként majd mennyi közpénzt fog eltapsolni a miniszteri villa felújítására.
Egyben biztos, a vezér és kormánya minden támogatást meg fog kapni az első hónapokban. Ennek két célja is lehet. Az első, hogy stabilizálja a hatalmát, bizonyítva, hogy most mennyire jó lesz. Másodszor ezzel is amortizálják a Fideszt, bizonyítva, hogy amit mondtak az egyáltalán nem igaz.
Mi úgy látjuk, hogy a kormányalakítástól körülbelül egy évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a lakosság nagyobb és még megmaradt értelmes része egyértelműen láthassa, hogy merre halad az ország. Vannak jelentős destabilizációs tényezők. Az banderista ukrán haderő gyengülése, a Perzsa háború eszkalálódása, és az USA további meggyengülése. Továbbá, milyen szintet ér el az energiaváltság.
Vezérünk biztosan megszavazza Ukrajna EU-s felvételét. Ez egyben a magyar mezőgazdaság megroppanását, közegészségügyi problémákat és az ukrán maffia Magyarországon történő újbóli megjelenését hozhatja magával. Egyszer már sikerült kisöpörni őket, most nehezebb lesz. Még az USA illetékes hatóságai szerint is a küldött fegyverek 30%-a nem jut el a frontra. Ez azt is jelenti, hogy Ukrajnában rengeteg fegyver van sötét alakok kezében, akik esetenként szemrebbenés nélkül, használni is fogják. Nem véletlenül mondta a leköszönő miniszterelnök, hogy kőkemény négy év áll előttünk. A választás estéjén figyeltük az arcát és megkönnyebbülést vettünk észre rajta. Mintha kicsit örült volna, hogy az elkövetkező négy évet már nem neki kell levezényelnie.
Bárhogy is lesz, alkalmazkodó a magyar. Amennyiben kell, akkor MSZP tag, utána jöhetett az SZDSZ, majd a Fidesz, és most a Tisza. Vannak olyanok, sajnos egyre kevesebben, akik elvhűen élik az életüket. De érdekes módon, történelmi tapasztalat, hogy a végén ez a kisebbség jön ki győztesen.
Türelmesek leszünk. A 100 nap türelmi idő az új vezért is megilleti.
Vigyázó szemünket ismét Pécsre vetjük.
Alapítók
