Maráczy Tibor: Mindenszentek és halottak napja

 

November elseje a Mindenszentek ünnepe. 2001 óta munkaszüneti nap, bár idén szombatra esik ez az emléknap. Sokak számára ez nem jelent többet, mint egy újabb lehetőséget arra, hogy ellátogasson szerettei sírjához, hiszen a következő nap Halottak napja. Ezen a napon különösen is gondolunk elhunyt hozzátartozóinkra, szeretteinkre. 
Felmerül a kérdés, hogy miért ünnep a Mindenszentek, miért bír kiemelt jelentőséggel? Először is fel kell tennünk azt a kérdést, kik a szentek? Utána pedig azt, hogy kik a Mindenszentek? 

Alapítók: Évforduló

 

Amikor kis kiadványunk megjelent október 15-én, éppen egy éve lesz, hogy az új összetételű közgyűlés az alakuló ülését tartotta. Többször is foglalkoztunk már a megalakulást követő öt hónappal, ezért most annak az időszaknak a történéseit, és a következményeit nem hozzuk ide most. Lényegét tekintve a különböző politikai csoportosulások képviselői addig futották a köröket, amíg mindenki meg nem kapta a búsás jövedelemmel járó pozícióját, a kozmopolita oldal pedig a város vezetését. 
Arra azonban mi sem számítottuk, hogy egy év alatt teljesen kifosztják a kasszát, és fizetésképtelenség közeli helyzetbe kormányozzák a várost. Sikerült nekik. 
Mindezt úgy, hogy semmilyen jelentősebb beruházás nem indult el . Sőt! Lekerült a napirendről a jégpálya befedése, a wellness fürdő, a közterületek felújítása, a sofőröknek megígért béremelés egy része, de még a kormányzat által átutalt óvodai pedagógusok bérfejlesztésére kapott összegnek is nyoma veszett, legalább is a dolgozók nem kapták meg a kormány által előirányozott bérüket. Az előkészítő és ki tudja, még milyen bizottságokban zajló háttéralkukról a pécsi polgárok semmit nem tudnak, talán nem is tudhatnak. Néha a közgyűlés formális papírlapozgatásokból áll, hiszen a háttérben már minden előzőleg egyeztetve van. 

Maráczy Tibor: Szeretett városunk

 

Merem remélni, hogy a választott cím nem túlzás, és az itt élő emberek tízezrei számára Pécs a szeretett városuk. Már pedig, akit szeretünk, azért mindent szívesen megteszünk. Párunkat, gyerekeinket, szüleinket igyekszünk segíteni, értük cselekedni, dolgozni, óvni. 
Nincsen ez másképpen más estekben sem, így a városát szerető emberekről szintén elmondható a személyes kapcsolatunkról leírtak is. Vagyis, akik szeretik, a városunkat, azok igyekeznek óvni – például nem szemetelnek, nem firkálják össze a frissen vakolt és színezett házfalakat. A sor folytatható. 
Szintén elvárható, hogy óvjuk és vigyázunk a közösségi tereinkre, az ott pompázó virágokra, nem rongáljuk vagy törtjük össze az utcai bútorokat. A sor ez esetben is folytatható. A városért cselekedni már szélesebb lehetőségeket ölel fel, és esetleg mindannyiunkra más és más feladatot ró. A lehetőségeinkhez mérten. A már leírtakon kívül könnyen belátható, hogy vannak olyan területek, amelyek lehetőséget nyújtanak mindenki számára a cselekvésre. Csak példaként említem a társasházak előtti virágágyások kialakítását, a közösségi közlekedés járművein a megértő és kulturált viselkedést, a másik ember megsegítését, a rászorulókra történő odafigyelést. Ez utóbbi sok esetben nem is jelentene komolyabb terhet, mindössze odafigyelést és segítőkészséget. Különösen a társasházakban élnek olyanok, akik esetleg időszakosan segítségre szorulnak. A boltba menet igazán nem jelenthet gondot X. vagy Y. nénihez becsöngetni és megkérdezni, hogy hozzunk e neki kenyeret vagy tejet. Esetleg, patika mellett elhaladva, kiváltani a receptjét. Végső esetben az illető háziorvosához fordulni és kérni a szociális ellátást. Lényegileg apró dolgokkal is nagy segítséget tudunk nyújtani. 

Maráczy Tibor: Pécsi fejlesztések

 

A megyei sajtóban jelent meg a hír; a Gazdaságfejlesztési főosztály vezetője szeptemberben távozott, követve a volt helyettesét, aki már régebben vette a kalapját. Mint kiderült, az eltelt hat évben elsősorban csapatépítéssel foglalkozott, ha hinni lehet az újságírói tájékoztatásnak. A gazdaság fejlesztéséhez több minden szükségeltetik. Elsősorban a cél, amely kijelölése annak, hogy milyen irányban, mit fejlesztünk. Gazdasági hatástanulmányok, és ami a legfontosabb, rendelkezésre áll e a szükséges forrás? Mert ez utóbbi nélkül az elképzelés vágyálom maradhat. Természetesen lehet és kell is bizonyos gazdasági irányokat kijelölni, hatástanulmányokat, megvalósítási terveket készíteni, de ennek is csak akkor van értelme, ha valamilyen forrás mobilizálására, jövőbeni megszerzésére lehetőség látszik. Mert, ha nem, marad a csapatépítés, aktatologatás, unalom, esetleg a kalap vétele. Az előző ciklusban azok a fejlesztések lettek befejezve, amelyeket még az Fideszes városvezetés indított el, és amelyekhez jelentős plusz állami források érkeztek. Az előző öt évben lehetett hivatkozni a Fidesz városvezetés hátrahagyott adósságára, meg minden másra. Azonban a múlt év egyik legnagyobb kampányeseménye annak a bejelentése volt, látványos körítéssel, hogy a városvezetés kifizette az utolsó fillérig az adósságot. Egyszerű választópolgárként naivan arra számítottam, hogy a következő öt évben, pénzügyileg megerősödve, valamilyen fejlődés megindul, a gazdasági élet élénkül és látjuk majd a fényt az alagút végén. Sokan gondolkodhattak így, mert városunk polgármestere nagy fölénnyel nyerte meg a választást az ellenfelével szemben, és némi huzavona után sikerült biztosítania a többséget a közgyűlésben is. Azonban még egy év sem telt el, és nem hogy fejlesztésekre nincsen pénz, de még a bérek fizetésére sem. Ezek után joggal merül fel a kérdés, mi szükség van Gazdaságfejlesztési főosztályra? Források nélkül elég nehéz fejleszteni. Az pedig, hogy a vezetés szép lassan, de feléli Pécs vagyonát, aggodalomra ad okot. Egyre több ingatlan kerül kalapács alá, néha azaz ember érzése, hogy végkiárusítás van. Óhatatlanul is XV. Lajos király elhíresült mondása jut az eszembe: „Utánam az özönvíz.”

Alapítók: Üléseztek képviselőink

Elkezdték a munkát önkormányzati képviselőink. Szeptember 18-án ismét összeült a közgyűlés. Több napirendi pontot is kiemelt figyelemmel követtünk. Első a harmadik alpolgármester megválasztására beterjesztett javaslata, illetve annak vitája volt. Mivel közülünk többen a versenyszférában dolgoznak/dolgoztak, és legtöbbjük nem az iskolapadból ült át a következő iskolapadba, továbbá jelentős szakmai tapasztalattal kerültek esetlegesen vezetői beosztásba, ezért különösen érdekesek voltak számunkra az egyes képviselők szájából elhangzottak. A közgyűlés megnyitásának 104. percétől polgármesterünk által felolvasott szívhez szóló levél elhangzása után már érződött, hogy valami nincsen rendben. Amint előrehaladott a vita, annál jobban sajnáltuk a jelöltet, akinek becsületére legyen mondva, kitartott, és nem hagyta el a termet. De térjünk vissza a vitára. Egyértelművé vált, hogy a politikai szereplők egyetértenek abban, hogy a szociális területnek kell egy olyan felügyeletet biztosító személy, aki hidat képez a szakma és a városvezetés között. Ami a vita tárgyát képezi, az a hogyan. Harmadik polgármester beemelésével a vezetésbe, vagy a már meglévő struktúrán belül valósuljon meg az irányítás. Nem véletlenül említettük azt, hogy közülünk többen a versenyszférában dolgoztak. Egyik társunk egy nagy autós cégnél dolgozik. A műhelyfőnök olyan szakmai tudással rendelkezik, amellyel akár egyetemen is taníthatna, de nincs papírja. Olyan lobogtatós. Az igazgatónak van, de még egy pótkocsit se tudna talán megjavítani, nem hogy egy sok millióba kerülő autót. Nem is az a feladata. Neki a cég irányítása, annak minden szegmensét beleértve, köztük azt is, hogy a legmegfelelőbb embert nevezte ki a műhely élére. Ebből következik, hogy egy felső vezetőnek olyan képességekkel kell rendelkeznie, ami túlmutat a szakmai ismereteken. Egy középvezetőnek pedig elsősorban a vezetői készségeken túl, a szakmai területen kell profinak lennie. Az előző ciklusban volt a területért úgymond felelős alpolgármester, lobogtatós papírral, meg egy két botránnyal is. Csak a Lánc utcai ház körüli kalamajkát említjük. De természetesen nem mehetünk el az ügy erkölcsi oldala mellett sem! Az alpolgármester a polgármester beosztottja, tőle függ. Bármilyen jó szakember is, ha nem tud megfelelő támogatást elérni a főnökénél, esetleg nézetkülönbség alakul ki közöttük, akkor két lehetősége van. Vagy meghúzza magát, vagy esetleg lemond. Az egészségügyi és szociális terület dolgozói számára egyik sem jó. Mi ebben az erkölcsi kérdés? Úgy gondoljuk, nem nehéz kitalálni. Van megoldás, nem is túl bonyolult. Akkor érdemes újabb alpolgármestert megválasztani, ha biztosított a megfelelő minőségű munkavégzése.

Alapítók Tanácsa: Véleményünk a pécsi felvonulásról

 

1. A nemiség az emberiség egyik Istentől kapott ajándéka, amely által egy férfi és egy nő részese lehet a teremtésnek oly módon, hogy az egyesülésük által egy, vagy több élet keletkezik és jön a világra. A teremtés törvényéből adódóan a nemiség az örömszerzés és a teremtésben való részesülés forrása.

 2. Elfogadjuk azt a tényt, hogy egyes embereknél a nemiség valamilyen oknál fogva a saját neméhez való vonzódásban nyilvánul meg. Ezt, mint betegséget egyes embereknél kezelni lehet, más estekben visszafordíthatatlan a folyamat. Ennek megélése, illetve a megélésének segítése az e körbe tartozó emberek és szakemberek belső magánélete, amelyet kellő intelligenciával az érintettek kezelni tudnak.

Alapítók: Lehullott a demokrácia álarca

 

 

Döbbenetes jelenség figyelhető meg társadalmunk egyes rétegeiben. Olyan megnyilvánulások, amelyek már messze túlmutatnak a politika egyébként durva világán is. Súlyosbítja a helyzetet, hogy olyan szereplői is vannak ezeknek a megnyilvánulásoknak, akikre adott esetben nagy tömegek figyelnek oda. Mint például egy előadóművészre, közéleti személyiségre, de ide vehetjük az internet világát is. A jelenség nem csak magyar sajátosság. Pár napja gyilkoltak meg egy amerikai férfit, mert világnézete nem egyezett meg a gyilkosáéval. Mert nem a fősodor által elvárt és kívánt értékrendet vallotta. Merészelte ez nyíltan, nagy tömegek előtt képviselni. Említhetjük a szlovák miniszterelnök elleni merényletet is, ami azt jelentette, hogy a kozmopolita tettleges erőszak elérte a régiónkat is.