„Három parkolószintből álló létesítményt épít Mohács az egykori kenyérgyár területén.” – tette közzé a Magyar Építők.
Először a megyei sajtóban olvastuk a hírt, és ugyan csak pilláztunk, és úgy gondoltuk, hogy megerősítést kell keresnünk.
Miután a Magyar Építők beszámolóját is elolvastuk, sőt, a mellékelt látványtervet is alaposan szemügyre vettük, kénytelenek voltunk elhinni, hogy a hír igaz.
Természetesen szeretett, de egyre inkább elhanyagolttá váló városunk jutott az eszünkbe. Sokan javasolták már, tehát nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, hogy a régi Vásárcsarnok helyén legalább parkolót kellene kialakítani, de az igazán jó megoldás egy parkolóház lenne. Mint például Mohácson.
Asztaltársaságunk már számos esetben szóvá tette, hogy amikor zöld jelzést kapott az új Vásárcsarnok építése, már akkor terveket kellett volna kialakítani a régi hasznosításáról. Nem agyalni! Nem mesebeli vágyakkal előállni. TERVEKET készíteni. Figyelemmel a belváros, a Vásárcsarnok, az Árkád közelségére, mindenképpen egy parkolóház megépítésének a tervét kellett volna előtérbe helyezni. Úgy gondoltuk akkor, és most is, hogy erre nagy szükség van!
Azt is meg mertük pedzeni egyik alkalommal, hogy Pécsett az építész lobbi szinte háttérhatalomként működik. Ezt a „Megyeri téri csatánál is” láthattuk. A módszer pofon egyszerű; lerobbanni hagyni patinás épületeket vagy olyanokat, amelyek Pécs forgalmas, sűrűn látogatott területein helyezkednek el. Utána előállni azzal, hogy vagy életveszélyesekké váltak, vagy túlzottan sokba kerülne a felújításuk. Ezt követi a bizonyos üzleti körök számára történő áron aluli értékesítés, majd jöhetnek a dózerek. És hamarosan épülhetnek a soklakásos társasházak. Így lehet milliárdosokká válni pár év, esetleg egy évtized alatt. Két legyet egy csapásra. A múltat, Pécs múltját eltörölni, a zsebeket teletömni. Egyre inkább erősödik bennünk az az érzés, hogy valami hasonló vár a régi Vásárcsarnokra is.
Az igazi gond az, hogy ezzel az érzéssel nem vagyunk egyedül.
Várjuk a fejleményeket, mindenesetre Mohács más beelőzött bennünket.
Asztaltársaságunk már számos esetben szóvá tette, hogy amikor zöld jelzést kapott az új Vásárcsarnok építése, már akkor terveket kellett volna kialakítani a régi hasznosításáról. Nem agyalni! Nem mesebeli vágyakkal előállni. TERVEKET készíteni. Figyelemmel a belváros, a Vásárcsarnok, az Árkád közelségére, mindenképpen egy parkolóház megépítésének a tervét kellett volna előtérbe helyezni. Úgy gondoltuk akkor, és most is, hogy erre nagy szükség van!
Azt is meg mertük pedzeni egyik alkalommal, hogy Pécsett az építész lobbi szinte háttérhatalomként működik. Ezt a „Megyeri téri csatánál is” láthattuk. A módszer pofon egyszerű; lerobbanni hagyni patinás épületeket vagy olyanokat, amelyek Pécs forgalmas, sűrűn látogatott területein helyezkednek el. Utána előállni azzal, hogy vagy életveszélyesekké váltak, vagy túlzottan sokba kerülne a felújításuk. Ezt követi a bizonyos üzleti körök számára történő áron aluli értékesítés, majd jöhetnek a dózerek. És hamarosan épülhetnek a soklakásos társasházak. Így lehet milliárdosokká válni pár év, esetleg egy évtized alatt. Két legyet egy csapásra. A múltat, Pécs múltját eltörölni, a zsebeket teletömni. Egyre inkább erősödik bennünk az az érzés, hogy valami hasonló vár a régi Vásárcsarnokra is.
Az igazi gond az, hogy ezzel az érzéssel nem vagyunk egyedül.
Várjuk a fejleményeket, mindenesetre Mohács más beelőzött bennünket.
Alapítók
* Látványterv: Dombaiterv Bt.
