Amikor ezeket a sorokat leírom, május 30-án este, örömteli hírt olvastam a megyei lapban. Pécs- Nyugat önkormányzati képviselő jelöltjei megegyeztek abban, hogy közös lakossági fórumot fognak tartani. A rendezvény gondolata: „Ellenfelek vagyunk és nem ellenségek.” Ennek fényében talán nem is olyan meglepő, hogy a sírgyalázástól sem visszariadó jelölt nem megy el a találkozóra. Feltételezem a jelöltek jó szándékát, de a jelenlegi városvezetés oldalán állók közül nem mindenki gondolja így. A 2022-es választások előtt, az állítólag demokratikus oldal nagyon demokratikus és túlsúlyos embere a legsötétebb Rákosi időszakra jellemző kijelentést tett, sőt, le is írta, aki nem rájuk szavaz, az bizony nem ellenfél. Számára legalább is nem. Nagyon bízom abban, hogy az ilyen emberek minél hamarabb kiszorulnak a közéletből. A mostani kampányidőszak is jól mutatja, nincsen programjuk, a gyűlöletkeltésre alapoznak mindent, azt remélve, hogy lejáratással fognak visszajutni a hatalomba, vagy azt sikerül megtartaniuk. Mint láthatjuk, van már jó példa is. Nyugodtan említhetem az Asztaltársaságunkat is. Mint dr. Keresztes úrral, mind pedig ebben a ciklusban Zag úrral sikerült ügyek mentén együttműködni. Az elért eredmények a bizonyítékai annak, hogy intelligens, értelmes emberek, nagyon különböző értékrendjük ellenére is, bizonyos közös célok eléréséért együtt tudnak működni. Sokszor leírtuk; számunkra az lenne az igazán elfogadható, ha már annyira büszkék arra egyesek, hogy az összes jelöltjük diplomás, hogy összedugva okos buksijukat, egyeztetve elképzeléseiket, valóban a legjobb megoldást kiválasztva munkálkodnának Pécsért és az itt élőkért. Sokszor leírtam, leírtuk; a kátyúk az egyik és a másik oldal szimpatizánsainak az autóját is tönkretehetik. A letakarítatlan havas úton mindkét oldal kocsijai megcsúszhatnak és összetörhetnek. Nem sorolom tovább. Nem az a közös érdek, hogy ne legyenek kátyúk, télen a havas út le legyen takarítva? Nem, azaz itt élők érdeke, hogy hozzáértő emberek vezessék a várost, gyarapítsák vagyonát, növeljék az itt élők megélhetési lehetőségeit? Ehhez össze kell fogni, nem pedig széthúzni! Azt az energiát, amelyet a gyűlölködés felemészt, jó dolgok véghezvitelére lehetne fordítani. Nagyon bízom abban, hogy most valami elindult a város nyugati részén.
Lehet példát venni és követni ezt a kezdeményezést. Olyan jó lenne, ha mint más nemzeteknél, testvérnek tartanánk egymást, nem pedig ellenségnek. A gyűlölködőket, széthúzást szítókat, sötét emberek kiszolgálóit pedig kivetné a társadalom magából. Érdemes lenne, mert akkor soha nem látott fejlődésnek indulnánk. Bízom az emberekbe, bízom, hogy felismerik a valós érdekeiket. Maráczy Tibor
