Örömhír

 

Örömmel tudatjuk, hogy egyik alapítónknak, Váczi Márk úrnak és kedves nejének 2021. 02. 07-én 20 óra 15 perckor perckor megszületett a második gyermekük, Váczi-Tóth Hunor.

Hunor 3250 grammal és 51 centiméterrel jött a világra. A baba és édesanyja jól vannak.

Alapítók

A születés csodája

Mindig örömmel tölt el, ha egy újabb gyermek születéséről értesülök. Arról a csodáról, amit Isten megadott nekünk, hogy részesei lehetünk a teremtésnek.

Maráczy Tibor: A múltat eltörölni

Forrás: Internet

Nagy visszhangja volt annak, hogy a jelenlegi városvezetés át akarja helyezni a Király utcában látható Weöres Sándor szobrot. Az első helyszínnek egy kocsma előtti helyet néztek ki, olyant, ahol az ott élőkön kívül senki nem fogja látni. Méltatlan gondolat, a városunkban tíz évig alkotó ember emlékével szemben pedig sértő.

Már a kompozíció elkészítésének megrendelése is vihart kavart - politikai alapon -, mert magyarázat nem igen volt arra, ami már ekkor elkezdődött. Az avatáson történt botrány pedig jól kifejezte annak az embernek a jellemét, aki nem tisztelve a másik művész munkáját, liszttel szórta be. Egyébként a pécsi szobrásztól nem áll messze az ilyen akció, egy alkalommal a saját munkáját valamilyen tiltakozásul festékkel öntötte le. Ami a művészi ízlést illeti, sok féle lehet, magam részéről szeretem, ha egy műalkotást nem a címe alapján kell felismernem.. Ebből kikövetkeztethető, hogy a kövek kivágása, csiszolása, egymásra rakása számomra nem jön be. Különösen olyan nem, amelyet egy ügyes kezű kőfaragó legalább hasonló színvonalon képes elkészíteni, mint az alkotó művész. E bevezetésből kiderül, hogy nekem az adott alkotás tetszik. Ugyan úgy, amint Keszthely sétáló utcájában látható, Festetics Györgyöt ábrázoló alkotás is.

A kompozíció azóta is ott áll a sétáló utca elején. A turisták fényképezkednek a szoborral, látszik, hogy az alkotásnak sikere van. Eddig minden rendben volt.

Maráczy Tibor: Véleményünk a pécsi felvonulásról

Pécs új összetételű közgyűlése.

Amint sokak számára ismert, ebben az évben Pécsre is terveznek felvonulást az azonos neműeket kedvelő, vagy más szexuális magatartású emberek.

Több éven keresztül közzétettük véleményünket már a budapesti felvonulások kapcsán is. Miután szinte biztos, hogy a pécsi felvonulást, ráadásul a belváros utcáin, ezért szükségesnek érezzük, hogy ismét közzétegyük az ezzel kapcsolatos álláspontunkat. Tesszük ezt annak ellenére, hogy meggyőződésünk, a felvonulás számos résztvevője nem az azonosság jegyében éli nemi életét, inkább az egészet egy jó bulinak, polgárpukkasztónak, rosszabb esetben a keresztények elleni támadásnak tartja. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy demokratikus országban, a törvényes keretek között, minden állampolgárnak, szervezetnek joga van különböző felvonulásokat, tüntetéseket szervezni. A budapesti tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a felvonulások alkalmával közerkölcsöt sértő, provokatív megjelenésű emberek tucatjai tűnnek fel, nem a méltóságot, inkább valami megbomlottságot közvetítve.

Sajnálatosnak tarjuk, hogy a városunk vezetése, az illetékes hatóságok ezt a felvonulást, megkötöttségek nélkül, engedélyezték. Így majd Pécsett is számíthatunk olyan felvonulókra, akik saját emberi méltóságukat semmibe véve, a valóban homoszexuális emberek méltóságát is sértik.

Ismereteink szerint, ma Magyarországon, senkit nem ér hátrány a nem vonzódása miatt. Ugyanakkor a nemi élet megélése nem a nyilvánosság elé tartozik, hanem a hálószobába, a magánszférába. Nem szerencsés, ha valaki ezt a legbelsőbb intimitást feltételező élethelyzetét a nagy nyilvánosság elé tárja.

Mindezeket figyelembe véve Asztaltársaságunk ismét közzéteszi a felvonulással kapcsolatos véleményét, remélve, hogy a pécsi rendezvény vagy elmarad, vagy szélsőségmentesen fog lezajlani. Mindenkit óvunk attól, hogy emberi méltóságát megőrizve, ne üljön fel az esetleges provokációknak és távollétével fejezze ki a nemtetszését.

Váczi Márk: Minden élet számít

Az idei év egyik legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye volt az új írországi abortusztörvény elfogadása. Máig nem teljesen tisztázott és egyértelmű mindenki számára, mit is tartalmaz pontosan az elfogadott törvénytervezet, illetve mik is a legfontosabb következményei.

Az biztos, hogy a több helyen megjelentekhez képest az új jogszabály valójában kevésbé radikális, de olyan, elismerésre méltó munkát végző életvédő szervezetek, mint például a Magyarországon is jelenlévő CitizenGo több helyütt is élesen tiltakoztak ellene, és számosan megosztották az első híreket. Így tettem én is. Azóta kiderült, az információk nem teljesen helytállók. Tény, hogy a módosítások valóban liberálisabb szellemben fogják fel a művi terhességmegszakítást mint olyat, de az íreknél továbbra sem lehet bemondásra, minden indok nélkül abortuszt végrehajtani.

Hívő keresztény ember azonban nem mehet el szó nélkül az ilyen események mellett, és igenis hallatnia kell a hangját, ha olyat tapasztal, ami akár csak kis mértékben is a krisztusi és az egyházi tanítás ellen hat. Tetszik vagy nem tetszik – akár nekünk, akár másoknak ‒, ez is feladatunk a pasztoráció mellett. Mint ahogy feladata ez a mindenkori egyházi vezetésnek is. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ennek a küldetésének igyekszik eleget tenni, ahogy ezt idén több alkalommal tapasztalhattuk.

Az MKPK november 13-án adta ki Megújulás a szeretetben című körlevelét, amely foglalkozott „a megfogant emberi élet védelmének fontosságával”, a püspöki testület fontosnak tartotta, hogy december 28-án újabb, a témát részletesebben taglaló körlevelet bocsásson ki. Ennek egyik fontos előzménye az 1956. szeptember 12-én megjelent körlevél, amely a Hazánkban akkor lehetővé tett művi terhességmegszakítások okán látott napvilágot, és hangsúlyozta: az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik, Isten ugyanis ekkor leheli bele az emberbe a halhatatlan lelket, amelyet saját képmására teremtett. „Mivel Isten az ember természetébe oltotta a szülői szeretetet”, a magzat szándékos megölése az isteni törvény szerint bűn.

Súlyos megállapítás, de igaz: a XX. században több magyar vesztette életét terhességmegszakítás következtében, mint a két világháborúban – hangsúlyozzák a mostani, jelképes időpontban kiadott dokumentum szerzői. A körlevél Aprószentek ünnepén jelent meg, amikor az Egyház a betlehemi gyermekgyilkosságokra emlékezik. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, az abortusz gyilkosság, az emberi élet szándékos elvétele. E bűn terhe alól csak néhány nagyon indokolt esetben lehet feloldozást nyerni: ha az anya élete súlyos veszélyben forog, a magzat kihordása az anya súlyos és tartós megbetegedéséhez vagy halálához vezethet, illetve ha a magzat olyan genetikai vagy egyéb elváltozásokat mutat, amelyek az élettel összeegyeztethetetlenek. További felmentő körülmény a hatályos jog szerint, ha az anya nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében lett várandós, továbbá ha a nő súlyos válsághelyzetben van, azaz a terhesség testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz számára. Az egyházi és az állami jogi megközelítés nem minden ponton találkozik egymással, de nagy az átfedés. 

Gondoljuk végig, milyen súlyos lelki megrázkódtatást jelenthet például egy nemi erőszakból fogant magzat kihordása. Ilyen esetben az Egyház sem várhatja el az anyától, hogy a gyermeket megszülje, hiszen már maga az erőszakos cselekmény is óriási törést okoz az életében, lehet, hogy soha nem tudja azt pszichésen feldolgozni. Nem várhatja el senki egy nőtől, hogy az erőszakban fogant, nem kívánt gyermekét csak azért kihordja, hogy aztán örökbe adja valakinek, bár az élethez ezeknek a gyermekeknek is ugyanúgy joguk van.

A mai hazai szabályozás értelmében a várandósság 12. hetéig, azaz a magzat nagyjából 3 hónapos koráig élete édesanyja szabad akaratából bármikor elvehető, 18 éves kor alatti nő esetében ez a 18. hétig kitolódhat. Efelett már csak különleges orvosi indokkal lehet terhességmegszakítást végrehajtani. Bár a kívülállók számára etikai és filozófiai, azaz elméleti kérdésnek tűnhet, az anya, az apa és egyáltalán a magzat szempontjából nagyon is gyakorlati jelentőségű a magánélethez és az önrendelkezéshez való jog mibenléte. Azaz például ha az anya a terhességmegszakítás mellett dönt, de az apa ezt nem támogatja, az ő joga egyértelműen sérül, nem beszélve a magzatról, akit nyilván megkérdezni sem lehet erről. Ma, amikor az állatoknak, növényeknek, és néha már a környezetnek is az emberrel egyenlő jogokat tulajdonítunk, a magzatok jogait nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Véleményem szerint, amennyiben valóban súlyos helyzet nem áll fenn – ennek meglétét egyébként az egészségügyi szolgálat nem vizsgálhatja, az anya önbevalláson alapuló döntését köteles elfogadni ‒, a születendő gyermek élethez való joga erősebb. Tudom, az egyházi álláspont szerint a fogamzásgátlás bűn, mégis úgy gondolom, odáig el kell jutni, hogy ezek a módszerek családban élő felnőtt emberek számára igenis járható utat jelentenek, és nem csak a természetes családtervezés az egyetlen jó megoldás. És még egy nagyon fontos dolog, amelyet ugyan a körlevél nem érint, mégsem hagyható figyelmen kívül. Az államnak segítenie kell abban, hogy a kívánt gyermekek megszülethessenek, mert velük teljes a család. És nem csak a második vagy a harmadik támogatására gondolok, de bizony már az elsőére is. Mert bizony ma ez is sok fiatal házaspár számára komoly tervezést igényel.

A lényeg tehát: álljunk minél többen az élet oldalára!

Váczi Márk          

Maráczy Tibor: Van ennél lejjebb?

A napokban adta hírül a megyei sajtó, hogy egy gyermek kezelésére magyar viszonylatban óriási összeget, 700 millió forintot kell összegyűjteni a szülőknek, ennyibe kerül a másfél éves kisfiú gyógyítása. Mivel a beavatkozást legkésőbb két éves korban el kell kezdeni, az idő sürgeti a szülőket. Az beszámolóból kiderült, hogy eddig a szükséges pénz fele gyűlt össze. A hírt az országos sajtó is felkapta, és pár napon belül annyi adomány érkezett, hogy összejött a 700 millió forint. Annál is inkább, mert az utolsó napon egy magánszemély 100 millió forintot utalt az e célból létrehozott alapítvány számlájára. A hálás anyukat, miközben köszönetet mondott az adakozóknak, két nevet is megemlített. Egy hegedűművészét és egy nagyvállalkozóét. Ez hiba volt. A kozmopolita politikai körök által utált vállalkozó nevének említése kiverte náluk a biztosítékot. Mert nem a tettet, hanem az embert nézik. Az embert, akit gyűlölnek, utálnak. Az ő olvasatukban ilyen fickó még jót sem tehet. Vagy ha tesz, azt kikezdik, undorító sajtóhadjáratot kezdenek ellene. Egy gyermek gyógyításának megsegítéséből politikai vihart kavarnak.Van ennél lejjebb?

Maráczy Tibor: Zörögnek, csörögnek

A Volvo flotta pár darabja

(Forrás: pecsma.hu)

Aki olvassa a megyei sajtót, vagy annak online változatát, tapasztalhatja, hogy egyre többen panaszkodnak a Volvo buszok állapotára. Kevés kivétellel valóban csörögnek, zörögnek. A kocsiszekrényt működtető hidraulika, amely azt szolgálná, hogy az utasok számára könnyebb legyen a leszállás, már szinte egyik buszon sem működik. Sok jármű lengéscsillapításával is gondok vannak, igaz erről a sok helyen kritikán aluli minőségű úthálózat is tehet. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, amelyet ezeknek a buszoknak a beszerzésekor szakértőnk feszegetett, jelesül, hogy a 7-8 éves buszok pár év múlva ismét a pécsi elöregedett közösségi közlekedési eszközökké válnak.

Tisztában voltunk azzal, hogy a járműpark lecserélése elodázhatatlan. A régi Ikarus buszok megtették a magukét, s mivel a karbantartásukat, illetve a felújításukat elhanyagolták, állapotuk már kritikán aluli volt. Ez vonatkozott a Mercedes típusú járművekre is. Az első beszerzésű buszok kezdtek kiöregedni, szervizköltségük jelentősen növekedett, s amint tájékoztattak bennünket annak idején, sokszor egy másik, még rosszabb állapotban lévő járműből szerelték ki az éppen szükséges alkatrészt. Ekkor, az utolsó beszerzésű Mercedes buszok képviselték a flotta legkevésbé idős járműveit. Ezekkel a buszokkal még jelenleg is találkozhatunk Pécs utcáin.

Váczi Márk: A tiszta közbeszédért

Az utóbbi években mindannyian tanúi lehettünk a közbeszéd eldurvulásának, amely a kormánypárti és ellenzéki „térfélen” egyaránt jelentkező, káros jelenség.

Káros például azért, mert többek között ez az, amit a külföld közvéleménye is tapasztal, és ez alapján alakít ki nagy eséllyel előítéletektől nem mentes képet Hazánkról, a magyarok egymáshoz való viszonyáról. Nem beszélve arról, hogy minél inkább eluralkodik ez a hangnem, úgy válik egyre inkább megszokottá, szinte már elfogadottá, természetessé. Ezért is kell időről időre felhívni a figyelmet: Magyarországon a közbeszéd mielőbbi megtisztulására van szükség. A nyilvánosság erejével és az internet adta lehetőségekkel élve legutóbb a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) adott ki nyilatkozatot a tisztulásért. A szervezet elnöksége által kiadott közlemény szövege a következő:

„Figyeljetek ide és értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.” (Máté 15,10–11)

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége vezetősége és tagsága aggodalommal tapasztalja azt a folyamatot, ahogyan a magyar közbeszéd az elmúlt években egyre inkább eldurvult.

A legfőbb közjogi méltóságokat, a vezető politikusokat és a közéleti emberek személyét, valamint a vallási szimbólumokat becsmérlő szóhasználat sajnos mindennapossá vált nemcsak az utcai beszédben, hanem az interneten és a médiában is. Különös aggodalomra ad okot az, hogy már a nyilvánosan megszólalók körében is elterjedt mások vulgáris és obszcén kifejezésekkel történő gyalázása. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a felnövekvő nemzedékek és gyermekek számára ez legyen a követendő példa. A közönséges stílus elsősorban az azt használót jellemzi és szennyezi be, de az emberi személy tiszteletét, a demokrácia alapértékét is megtiporja. Az ilyen szóbeli gyűlölködés szélsőséges, emberhez nem méltó viselkedéshez teremt alapot, és így könnyen igaza lehet a közmondásnak: „aki szelet vet, az vihart arat”.

Felhívjuk minden megnyilatkozó figyelmét, hogy saját maga, gyermeke és családja, valamint a magyar nemzet érdekében tartózkodjon a másik ember személyét, hitét gyalázó vagy becsmérlő véleményformálástól és beszédtől!

Maráczy Tibor: Bezárták a labort

A kép illusztráció

 

 

A Rókus sétány háziorvosi rendelőinek laborját. Nem először. Az épületben a laboron kívül 7 háziorvosi praxis működik, ezen kívül munka alkalmassági orvos és gyermekorvos is rendel. A környéket jórészt idős emberek lakják, és a közelben található több egyetemi kar is, sok ezer hallgatóval.

A labor kálváriája 2009-ben kezdődött. Akkor zárták be először. Természetesen nagy felzúdulás keletkezett, maguk az orvosok is értetlenül álltak az intézkedés előtt. A KDNP városi elnökeként az EEI akkori vezetőjéhez, továbbá az akkori önkormányzati képviselőhöz Nagy Csabához. fordulta írásban, kérve a segítségüket. Levelemhez mellékeltem a praktizáló orvosok támogató nyilatkozatát is, sőt a helyi sajtó is foglalkozott az üggyel. Kezdeményezésünket siker koronázta, a labort rövid szünet után ismét megnyitották, igaz, már csak napi négy órában állt a betegek rendelkezésére. A helyzet 2014-ben megváltozott, sajnos nem a betegkiszolgálás irányába, amikor a volt önkormányzati képviselőnk megyei elnök lett, továbbá az EEI korábbi igazgatóját leváltották és a helyére egy másik hölgy került. A labor nyitva tartását korlátozták, már csak kedden és csütörtökön fogadták a betegeket. Ekkor már, mint az Asztaltársaság alapítója fordultam az EEI új vezetőjéhez az alábbi levéllel:

Maráczy Tibor: Főhajtás a volt tanítók előtt

Az emléktábla*

2018. szeptember 28-án ismét emléktábla avatására gyülekeztek a falu lakósai és a meghívott vendégek. A „Hangosfal” újabb megemlékező táblával gyarapodott, a volt tanítók emlékét örökítette meg a falu vezetése. A meghívott vendégek között volt a megyei közgyűlés alelnöke, számos polgármester, jegyző, az elszármazottak népes tábora. A megemlékezés fél 11-kor kezdődött Kovács Sándor polgármester úr bevezető köszöntőjével. A megemlékezést vers és prózai előadás követte, majd Fazekas Róbert, a Baranya Megyei Közgyűlés alelnöke és Kovács Sándor polgármester leleplezte le az új emléktáblát, amelyet koszorúzás követett. A megemlékezők ezután a temetőbe indultak ahol megkoszorúzták a falu utolsó tanítójának, az elmúlt évben elhunyt Szakos Sándorné Csöpi tanító néni sírját.

Lehajtott fejjel álltak ott a volt tanítványok, a nyugállományú orvos ezredes, a vállalkozó, földbirtokos, polgármester, a szakmunkás és mindazok, akik ismerték. A tanító néni volt tanítványai, akik közül sokan nagyon messziről érkeztek azért, hogy elhunyt tanítójuk emléke előtt leróják tiszteletüket. A megemlékezés után a falu vezetése ebédre invitálta a jelenlévőket a Művelődési házba.

A szervezők gondoltak a gyerekekre is. Kutyabemutató, állatsimogatás, lovaglás mellett a népi iparművészet bemutatása sem maradt el. Nemezkészítés, fafaragás, csuhé felhasználásának bemutatása színesítette a programot. Nem maradt el a kicsik meghódítása sem, az arcfestés hatalmas sikert aratott.

Maráczy Tibor: Nem hagyhatjuk szó nélkül

Bár a közösségi közlekedés nem az én asztalom, általában ebben a témában a titkár úr szokott megnyilvánulni, de most a személyes tapasztalatomat szeretném megosztani a tisztelt olvasókkal.

Családi kapcsolat révén az eltelt nyolc évben többször is megfordultam Győrben. Természetesen igyekeztem jól körülnézni, és mivel Pécs közösségi közlekedésének javítása ezekben az időkben, téma volt illetve még manapság is az, így természetesen igyekeztem minél több tapasztalatot gyűjteni. Amint a mellékelt képen látható, Győrben a vonaljegy 250 forintba kerül. 2010-ben jártam ott először, és már akkor fonódó közösségi közlekedés volt. Különösen az tetszett, hogy a közösségi közlekedés vonalai úgy voltak kialakítva, hogy a nagyobb forgalmú részeken több járat is haladt, így tudták jelentősen csökkenteni a zsúfoltságot. Pécsett most leginkább a 7-sel kezdődő járatok vannak így kialakítva. A másik, hogy a legtöbb megállóban már 2010-ben is volt kijelző tábla, sőt hangos kijelző tábla, amely nem csak a busz érkezését jelzi, hanem azt is, hogy a jármű mikor hagyta el az előző megállót. Úgy tűnt, hogy a járatsűrűség is úgy van kialakítva, hogy ne legyen zsúfoltság, de üresen se járjanak a buszok. Vagyis az igényekhez minél jobban hozzáigazították a járatsűrűséget. A városban Credo buszok vannak, és valószínűleg mind az üzemeltető, mind pedig a győri polgárok elégedettek vele, mert a régi járművek helyett is a Kravtex remek buszait vették meg. Ezzel is támogatva a magyar ipart!