Maráczy Tibor: Örömteli

 Amikor ezeket a sorokat leírom, május 30-án este, örömteli hírt olvastam a megyei lapban. Pécs- Nyugat önkormányzati képviselő jelöltjei megegyeztek abban, hogy közös lakossági fórumot fognak tartani. A rendezvény gondolata: „Ellenfelek vagyunk és nem ellenségek.”  Ennek fényében talán nem is olyan meglepő, hogy a sírgyalázástól sem visszariadó jelölt nem megy el a találkozóra. Feltételezem a jelöltek jó szándékát, de a jelenlegi városvezetés oldalán állók közül nem mindenki gondolja így. A 2022-es választások előtt, az állítólag demokratikus oldal nagyon demokratikus és túlsúlyos embere a legsötétebb Rákosi időszakra jellemző kijelentést tett, sőt, le is írta, aki nem rájuk szavaz, az bizony nem ellenfél. Számára legalább is nem. Nagyon bízom abban, hogy az ilyen emberek minél hamarabb kiszorulnak a közéletből. A mostani kampányidőszak is jól mutatja, nincsen programjuk, a gyűlöletkeltésre alapoznak mindent, azt remélve, hogy lejáratással fognak visszajutni a hatalomba, vagy azt sikerül megtartaniuk. Mint láthatjuk, van már jó példa is. Nyugodtan említhetem az Asztaltársaságunkat is. Mint dr. Keresztes úrral, mind pedig ebben a ciklusban Zag úrral sikerült ügyek mentén együttműködni. Az elért eredmények a bizonyítékai annak, hogy intelligens, értelmes emberek, nagyon különböző értékrendjük ellenére is, bizonyos közös célok eléréséért együtt tudnak működni. Sokszor leírtuk; számunkra az lenne az igazán elfogadható, ha már annyira büszkék arra egyesek, hogy az összes jelöltjük diplomás, hogy összedugva okos buksijukat, egyeztetve elképzeléseiket, valóban a legjobb megoldást kiválasztva munkálkodnának Pécsért és az itt élőkért. Sokszor leírtam, leírtuk; a kátyúk az egyik és a másik oldal szimpatizánsainak az autóját is tönkretehetik. A letakarítatlan havas úton mindkét oldal kocsijai megcsúszhatnak és összetörhetnek. Nem sorolom tovább. Nem az a közös érdek, hogy ne legyenek kátyúk, télen a havas út le legyen takarítva? Nem, azaz itt élők érdeke, hogy hozzáértő emberek vezessék a várost, gyarapítsák vagyonát, növeljék az itt élők megélhetési lehetőségeit? Ehhez össze kell fogni, nem pedig széthúzni! Azt az energiát, amelyet a gyűlölködés felemészt, jó dolgok véghezvitelére lehetne fordítani. Nagyon bízom abban, hogy most valami elindult a város nyugati részén.

Maráczy Tibor: Nem csak pénz kérdése

Kedves ismerősöm az április hónap nagy részét és május hónap első harmadát különböző klinikákon töltötte. A tapasztalatait megosztotta velem, és úgy gondolom, néhány tanulságos észrevételt, gondolatot érdemes továbbadnom. Pécs híres klinikáin eltöltött napok rávilágítottak egyes esetekben olyan hiányosságokra is, amely rendszerszintű, de olyanokra is, amely nem pénz kérdése, hanem emberi hiányosságokat is mutatnak. Ismerősöm kiemelte, mind a három intézményben kimagasló orvosi, illetve gyógytornászi ellátásban részesült. Lényegileg elmondható ez a nővéri és ápolói szakmai tevékenységről is. Különösen az ápolói szakszemélyzet teljesített kiválóan, de a nővérek döntő többsége is kedvesen, odaadóan végezte a munkáját. Ugyanakkor, mint minden munkahelyen, itt is fellelhető volt olyan személy, akinél hozzáállásbeli hiányosságokat lehetett felfedezni. Kijelenthető, hogy ezekben az esetekben nem pénz kérdése a munkához, és így a betegekhez, a segítségre szorulókhoz való hozzáállás. Ismerősöm elmondta, hogy a Szívcentrum Kardiológiai Osztályán indította az áprilist. Szívritmuszavar lépett fel, 150-es pulzussal vették fel az osztályra. Az orvosok profizmusa, a nővérek és ápolók szaktudása és segítőkészsége, kitűnő volt. Három nap elteltével engedték otthonába, de már a következő hét közepén az Ortopédia Klinikán volt jelenése. Az osztályon mindössze hat nővér dolgozott, ami az ismerősöm meglátása szerint nem mindig volt elégséges. Ezt rendszerhibának tudta be, különösen a műtétes napokon bizonyult kevésnek ez a létszám. A nővérek nagy része kedvesen és odaadóan végezte a munkáját, bár ilyen létszám mellett még a kevésbé rutinosoknak is csipkedniük kellett magukat. A tizedik napon átkerült a Korai Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályra. Az ápolói és nővéri létszám elégséges volt, hiszen a reggeli rutinfeladatok után a műszak többi része már csendesebben telt el. Ismerősöm külön kiemelte a négy gyógytornász hölgy profizmusát, rendkívül magas szintű szakmai tudását.