Lázár János építési és közlekedési miniszter módosított törvényjavaslatát június 11-én fogadta el az Országgyűlés, miután az első változat legfontosabb rendelkezéseit január 19-én megsemmisítette az Alkotmánybíróság. A „kulturális örökség egyes elemeinek fenntartható fejlesztéséről” címet viselő törvény lényege, hogy augusztustól a miniszter döntésével ingyenesen lehet magánkézbe adni 47 állami kastélyt, parkokat, műemléki épületegyütteseket, istállókat, magtárakat. Olyan jelentős történelmi épületek is szerepelnek a privatizációs listán, mint a sárvári Nádasdy-vár, a dégi Festetics-kastély, a sümegi Püspöki Palota, vagy a tatai Esterházy-kastély. Azt a kastélyt is kijelölte a miniszter, amely jelenleg a Körös-Maros Nemzeti Parki irodája: a szarvasi Csáky-kastély magánosítása ellen felemelte a szavát az Agrárminisztérium, továbbá maga a nemzeti park, és természetvédő szervezetek is. Tudható, hogy a Csáky-kastély esetében a leszármazottak is elégedettek a kastély jelenlegi funkciójával.
Mély meggyőződésem, hogy a Lázár-féle tervezett kastélyprivatizáció ellentétes a nemzeti érdekekkel, és jelen formájában sérti az Alaptörvényt is. Konkrét kritikai megjegyzéseim Lázár tervéhez:
- Nem ördögtől való a magántőke bevonása a műemlékek felújításába, de elfogadhatatlan, hogy történelmi jelentőségű kastélyok, kastélyparkok kerüljenek cégek, magánszemélyek, vagy pártközeli emberek által vezetett vagyonkezelő alapítványok tulajdonába. Ezt mindenképpen el kell kerülni.
- Példátlan és elfogadhatatlan, hogy történelmi jelentőségű várak „privatizációs” listára kerüljenek,
és olyan épületeket adjanak magánkézbe, melyek fontos közfunkciókat látnak el jelenleg is.
- A privatizálandó kastélyok többsége a nemzeti kastélyprogram keretében milliárdokból felújított épület. Egy felelős, nemzeti elvek mentén dolgozó kormánynak meg kell találnia a forrásokat a magyar emberek tulajdonában álló, adófizetői pénzből felújított, az épített örökségünk részét képező, történelmi jelentőségű épületek fenntartásához. Néhány példa a felújítási költségek nagyságrendjének megismeréséhez: a nádasdladányi Nádasdy-kastély felújítása 2 Mrd forintból valósult meg; a bajnai Sándor-Metternich-kastély felújítására 2,4 Mrd-ot költöttek; a szabadkígyósi Wenckheim kastély felújítása pedig 3 Mrd-ot tett ki.
- Méltatlan és felháborító lenne, hogy felújított állami kastélyokat adjanak olyan cégeknek, melynek vezetőségében olyan személyek ülnek, akik már bizonyították, hogy nem fontos számukra a műemlékvédelem, hiszen nem a gondos gazdától elvárható módon bántak vagy bánnak a már birtokukban lévő felújítandó kastélyokkal, kúriákkal.
- Hamis az a miniszteri érvelés, hogy az ingyenes tulajdonszerzés „ellentételezéseként” az új tulajdonos majd felújítja az épületeket: a törvény szövegéből kiolvasható, hogy a tulajdont szerző cégek, alapítványok a kastélyok megszerzése után további állami forrásokhoz juthatnak az épületek felújításához.
- Aggályos a törvény azon rendelkezésre is, mely szerint abban az esetben, ha a magánkézbe adott kastély tulajdonba adásának napján az épületben van működő és látogatható közgyűjtemény, azt az új tulajdonosnak továbbra is látogathatóvá kell tennie. Egyrészt jelenleg jellemzően nem „közgyűjtemény” besorolás alá esnek a kiemelt kastélyokban megtekinthető kiállítások, így ezekre a kötelezés eleve nem vonatkozik majd. Másrészt nincs garancia arra, hogy a miniszter a privatizációt megelőzően nem vonja be a működési engedélyt, amivel leveszi a közzététel kötelezettségét az új tulajdonos válláról.
- Miközben felújított kastélyokat akarnak magánkézbe adni, állami tulajdonban lévő műemléképületek pusztultak el. Jelen törvény elfogadása után nincs rá semmiféle garancia, hogy az amúgy elhanyagolt, elhagyott műemlék épületek megmentéséért közelebb kerülnénk. Ezekkel az épületekkel nem foglalkozik a törvény.
- Különösen aggályos az a kitétel, hogy a miniszter engedélyével a homlokzatot, az ingatlan alapozását és tartószerkezetét megváltoztatható építési és bontási munkálatokat végezhet az új tulajdonos. Ez a rendelkezés szembe megy a műemlékvédelem alapelveivel, és látva, hogy a jelenlegi, műemlékvédelmi jogszabályi háttér nem biztosít hatékony védelmet az épületeknek, és a műemlékvédelem intézményrendszerét is jelentős mértékben leépítették, ki kell mondanunk, hogy egyedi építészeti értékek megsemmisüléséhez vezethet a törvény alkalmazása. Ez pedig ellentétes az Alaptörvénnyel. Ezen aggályok miatt (is) kezdeményezem a normakontrollt, tehát az Alkotmánybíróságon támadom meg a kastélytörvényt.
Azt is vallom, hogy az érintett műemlék épületek sorsáról, használatáról szóló vitába beleszólást kell adni a helyi közösségeknek. Ennek előmozdítása érdekében levélben kerestem meg valamennyi érintett kastély esetében a helyi önkormányzatot, polgármestert, megválasztott önkormányzati vezetőket, és kértem tőlük, hogy közösen lépjünk fel azért, hogy ne lehessen döntést hozni a helyi közösség akarata ellenére.
A törvény kapcsán ismertetett aggályaim mellett összességében az az álláspontom, hogy nem engedhetjük, hogy az épített örökségünk kiemelten jelentős épületeit magánkézbe adják, és aki hatalmával visszaélve mégis ezt teszi, az a nemzetet lopja meg. Ezt közösen kell megakadályoznunk.
Dr. Keresztes László Lóránt,
országgyűlési képviselő, a Fenntartható Fejlődés Bizottsága elnöke
