Maráczy Tibor: Van ennél lejjebb?

A napokban adta hírül a megyei sajtó, hogy egy gyermek kezelésére magyar viszonylatban óriási összeget, 700 millió forintot kell összegyűjteni a szülőknek, ennyibe kerül a másfél éves kisfiú gyógyítása. Mivel a beavatkozást legkésőbb két éves korban el kell kezdeni, az idő sürgeti a szülőket. Az beszámolóból kiderült, hogy eddig a szükséges pénz fele gyűlt össze. A hírt az országos sajtó is felkapta, és pár napon belül annyi adomány érkezett, hogy összejött a 700 millió forint. Annál is inkább, mert az utolsó napon egy magánszemély 100 millió forintot utalt az e célból létrehozott alapítvány számlájára. A hálás anyukat, miközben köszönetet mondott az adakozóknak, két nevet is megemlített. Egy hegedűművészét és egy nagyvállalkozóét. Ez hiba volt. A kozmopolita politikai körök által utált vállalkozó nevének említése kiverte náluk a biztosítékot. Mert nem a tettet, hanem az embert nézik. Az embert, akit gyűlölnek, utálnak. Az ő olvasatukban ilyen fickó még jót sem tehet. Vagy ha tesz, azt kikezdik, undorító sajtóhadjáratot kezdenek ellene. Egy gyermek gyógyításának megsegítéséből politikai vihart kavarnak.Van ennél lejjebb?

Maráczy Tibor: Zörögnek, csörögnek

A Volvo flotta pár darabja

(Forrás: pecsma.hu)

Aki olvassa a megyei sajtót, vagy annak online változatát, tapasztalhatja, hogy egyre többen panaszkodnak a Volvo buszok állapotára. Kevés kivétellel valóban csörögnek, zörögnek. A kocsiszekrényt működtető hidraulika, amely azt szolgálná, hogy az utasok számára könnyebb legyen a leszállás, már szinte egyik buszon sem működik. Sok jármű lengéscsillapításával is gondok vannak, igaz erről a sok helyen kritikán aluli minőségű úthálózat is tehet. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, amelyet ezeknek a buszoknak a beszerzésekor szakértőnk feszegetett, jelesül, hogy a 7-8 éves buszok pár év múlva ismét a pécsi elöregedett közösségi közlekedési eszközökké válnak.

Tisztában voltunk azzal, hogy a járműpark lecserélése elodázhatatlan. A régi Ikarus buszok megtették a magukét, s mivel a karbantartásukat, illetve a felújításukat elhanyagolták, állapotuk már kritikán aluli volt. Ez vonatkozott a Mercedes típusú járművekre is. Az első beszerzésű buszok kezdtek kiöregedni, szervizköltségük jelentősen növekedett, s amint tájékoztattak bennünket annak idején, sokszor egy másik, még rosszabb állapotban lévő járműből szerelték ki az éppen szükséges alkatrészt. Ekkor, az utolsó beszerzésű Mercedes buszok képviselték a flotta legkevésbé idős járműveit. Ezekkel a buszokkal még jelenleg is találkozhatunk Pécs utcáin.

Váczi Márk: A tiszta közbeszédért

Az utóbbi években mindannyian tanúi lehettünk a közbeszéd eldurvulásának, amely a kormánypárti és ellenzéki „térfélen” egyaránt jelentkező, káros jelenség.

Káros például azért, mert többek között ez az, amit a külföld közvéleménye is tapasztal, és ez alapján alakít ki nagy eséllyel előítéletektől nem mentes képet Hazánkról, a magyarok egymáshoz való viszonyáról. Nem beszélve arról, hogy minél inkább eluralkodik ez a hangnem, úgy válik egyre inkább megszokottá, szinte már elfogadottá, természetessé. Ezért is kell időről időre felhívni a figyelmet: Magyarországon a közbeszéd mielőbbi megtisztulására van szükség. A nyilvánosság erejével és az internet adta lehetőségekkel élve legutóbb a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) adott ki nyilatkozatot a tisztulásért. A szervezet elnöksége által kiadott közlemény szövege a következő:

„Figyeljetek ide és értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.” (Máté 15,10–11)

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége vezetősége és tagsága aggodalommal tapasztalja azt a folyamatot, ahogyan a magyar közbeszéd az elmúlt években egyre inkább eldurvult.

A legfőbb közjogi méltóságokat, a vezető politikusokat és a közéleti emberek személyét, valamint a vallási szimbólumokat becsmérlő szóhasználat sajnos mindennapossá vált nemcsak az utcai beszédben, hanem az interneten és a médiában is. Különös aggodalomra ad okot az, hogy már a nyilvánosan megszólalók körében is elterjedt mások vulgáris és obszcén kifejezésekkel történő gyalázása. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a felnövekvő nemzedékek és gyermekek számára ez legyen a követendő példa. A közönséges stílus elsősorban az azt használót jellemzi és szennyezi be, de az emberi személy tiszteletét, a demokrácia alapértékét is megtiporja. Az ilyen szóbeli gyűlölködés szélsőséges, emberhez nem méltó viselkedéshez teremt alapot, és így könnyen igaza lehet a közmondásnak: „aki szelet vet, az vihart arat”.

Felhívjuk minden megnyilatkozó figyelmét, hogy saját maga, gyermeke és családja, valamint a magyar nemzet érdekében tartózkodjon a másik ember személyét, hitét gyalázó vagy becsmérlő véleményformálástól és beszédtől!